Előzetes letartóztatásban marad a Habarovszki Terület kormányzója, miután a bíróság elutasította a védők kérését, hogy Szergej Furgal szabadlábon védekezhessen vagy házi őrizetbe kerülhessen. A múlt héten őrizetbe vett 50 éves, orvos végzettségű politikus elleni vád, amely szerint vállalkozóként négy üzletembert öletett meg 15 évvel ezelőtt, a Kreml hatalomgyakorlásának új szintjét képviseli: a rendszeren belüli ellenzéki pártok – ez az orosz politikai zsargonban az adminisztratív úton nem ellehetetlenített, a parlamenti bejutásra is lehetőséget kapó lojális erőket jelenti – már nem számíthatnak apró kompromisszumokra a hatalomtól.
Hogy új helyzetről van szó, azt mutatja az is, hogy Furgal mellett 35 ezres tüntetés volt a múlt héten, a legnagyobb a Kínával határos Habarovszk történetében, és a helyi rendőrség sem gördített elé akadályt – részben azért, mert az orosz Távol-Keleten egyébként is nagyon mások a viszonyok, mint az ország európai részén. Az elvonásokból keveset visszaosztó központ egyébként sem túl népszerű az elvándorlástól sújtott, Kína nyomasztóan növekvő gazdasági fölényét közvetlen közelről érző térségben.
2004-ben Szergej Furgal érdekeltsége ingatlanvitába keveredett egy Jevgenyij Zori nevű vállalkozóval, akinek a bíróság adott igazat. Nem sokkal később egy ismeretlen 8 golyót eresztett a férfiba, akinek a lakásán viszont találtak egy levelet, amelyben az áldozat közli: halála esetén a gyilkost a Mif-Habarovszk Kft. körül keressék – ennek volt egyik tulajdonosa Furgal.
A másik két tulajdonos közül az egyikkel szintén vitája támadt, 2005-ben valaki őt is lelőtte.
Nem sokkal előtte pedig lelőtték azt a férfit, aki fémhulladékot hozott el Furgal telepéről.
Furgal ellen többen vallottak, többek között egyik, még életben lévő üzlettársa, akit még tavaly vettek őrizetbe.
Az Egységes Oroszország (JeR) korábban is rosszabb eredményeket mutatott fel a térség több megyéjében. Í gy Vlagyimir Putyinnak egyelőre számolnia kell a kváziellenzékkel: hétfőn az orosz elnök bizalom elvesztésére hivatkozva hivatalosan is elbocsátotta az őrizetben lévő kormányzót, akinek a helyére nem a JeR-ből, hanem Furgal pártjából, az Orosz Liberális Demokrata Pártból jelölt ki ideiglenes kormányzót. (A párt nevének nem sok köze van ahhoz, amit a párt alapító elnöke, az elmúlt 30 évben csaknem minden orosz elnökválasztáson induló populista Vlagyimir Zsirinovszkij képvisel.)
Az ügy politikai jelentősége független attól, mi is történt 15 évvel ezelőtt – bármi történhetett, Furgalnak akkor az alvilággal erősen átszőtt fémkereskedelemben érdekelt cége volt – a lényeg, hogy az ügyet eddig nem vették elő, most viszont igen.
Épp azután, hogy az alkotmánymódosításról szóló népszavazáson 75 százalékos eredménnyel megtámogatva a 20 éve hatalmon lévő Vlagyimir Putyin jogi lehetőséget kapott arra, hogy akár újabb 12 éven át Oroszország elnöke maradjon. A most 68 éves elnök rendezett hatalomátadási terve tehát a jelek szerint, ha nem is törlődött, de mindenképp háttérbe szorult. A rendszer inkább bekeményít, miközben a nyersanyagexportra épülő gazdaságot nem sikerült átstrukturálni, a koronavírus gazdasági következményeivel is szembe kell nézni és a 90-es évekhez képest jobb, de továbbra is kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt szükséges, ám népszerűtlen nyugdíjreformmal is meg kell birkózni.
Ehhez elemzők szerint a Kreml mintha már nem akarna potenciális ellenfelekkel bajlódni, még ha hajlandóknak tűnnek is a kooperációra. Igaz, lehet, hogy ehhez Furgalt egyszerűen nem találták elég hatékonynak – vagy inkább eléggé elkötelezettnek:
a Putyin hatalmát még inkább bebetonozó alkotmánymódosítást az országosnál alacsonyabb részvétellel bonyolították le a Habarovszki Területen, ráadásul csak 62 százalékos támogatást sikerült felmutatni.
Furgal nagy meglepetésre nyert 2018 őszén a kormányzóválasztáson, ráadásul olyan nagy fölénnyel, hogy azon kevésbé látványos manipulációval nem is lehetett változtatni: 69 százalékot kapott az LDPR színeiben, míg Putyin pártja 28 százalékig jutott.
2018 szeptemberében ráadásul összesen négy kormányzóválasztási vereség is becsúszott – három az orosz távol-keleten –, jelezve, hogy fárad a rezsim, és azért mégsem mindenható.
Akkoriban a szomszédos, Vlagyivosztok központú Tengermelléki Területen sem alakultak a Kreml számára megnyugtatóan a dolgok: épphogy nyert ugyan a kormánypárt jelöltje, de annyira gyanúsak voltak a körülmények, hogy ezt a Központi Választási Bizottság érvénytelenítette. Igaz, az ellenzéki KPRF győzelemesélyes jelöltje nem indulhatott a három hónappal későbbre tolt újabb választáson, mert pártja nem indította – ami
azért jelzi, mit is jelent egy rendszeren belüli ellenzéki párt.
Mindenesetre Putyin ezek alapján jobbnak látta jogilag még jobban bebiztosítani hatalmát, hogy ne feltétlenül kelljen leköszönnie mandátuma 2024-es lejárta után.
Furgal – aki 2016-ban úgy lett az orosz parlament képviselője, hogy körzetében a kormánypárt nem indított jelöltet – eredetileg inkább statiszta lett volna a kormányzóválasztáson, de nem vádolható azzal, hogy a váratlan kormányzói győzelem után nagyon keresztbe tett volna az Egységes Oroszország Pártnak (JeR).
Más kérdés, hogy ezzel a kormánypárt nem sokra ment: egy évvel később a 36 fős helyi parlamentbe a korábbi 30 helyett mindössze két képviselőjét tudta bejuttatni, és a Furgal kormányzói győzelme miatt megüresedett országos képviselői helyet is elvitte előle az LDPR, sőt, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) is bőven megelőzte a JeR-t.
Ráadásul Furgal ügyesen meglovagolta az újpopulista hullámot és több népszerű, bár inkább szimbolikus intézkedést tett:
Ezzel a térségben népszerűbb lett, mint Putyin, ami Oroszországban inkább limitálja, semmint hosszú távra bebiztosítja a politikai karriert.
Ahelyett tehát, hogy szelepként csökkentette volna a nyomást, valójában csak újabb katalizátora lett a proteszthangulatnak – ez vezethetett ahhoz, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a Nyomozati Bizottság (SZK) július 9-én zöld utat kapva őrizetbe vehette Furgalt.
A hatalom azonban a jelek szerint elszámolta magát: ekkora tüntetéssorozatra senki sem számított. (Pedig került már rács mögé kormányzó korábban is, az elmúlt 10 évben összesen 13, például évekkel ezelőtt az ellenzéktől indult Nyikita Belih Kirov megyében.) A sajátosan orosz helyzetet egyébként jól mutatja, hogy Furgal nem értesülhetett a tüntetésről – a fogságban őt látogatóknak is megtiltották, hogy beszéljenek erről –, majd, amikor mégis eljutott hozzá a híre, ügyvédje útján közölte, hogy nem tart igényt a tömeges tiltakozásra – írta a Kommerszant.
A Kremllel kritikus Novaja Gazeta szerint a Kreml Furgal letartóztatásával üzent a rendszernek többpárti legitimitást kölcsönző statiszta jelölteknek – elsősorban az LDPR-nek –, hogy ezért a szerepért ne próbáljon a jövőben túl nagy árat kérni, mert alkudozás helyett börtön is jöhet. A lap szerint egyértelmű, hogy az őrizetbe vétel oka nem a 15-16 évvel ezelőtti gyilkosság, hanem, hogy összekülönbözött a hatalommal.
Hogy a Kreml most inkább a keményebb eszközhöz nyúl, azt jelzik a megszaporodott hazaárulási vádak, legutóbb a nemrég őrizetbe vett egykori újságíró, az orosz űrügynökség (Roszkoszmosz) kommunikációért felelős elnöki tanácsadója ellen fogalmaztak meg ilyet. Ivan Szafronovot – aki éppúgy hadiipari exportról és az orosz hadsereg körüli ügyekről írt, mint a 13 éve gyanús körülmények között öngyilkosságot elkövetett apja – a vád szerint cseh titkosszolgálatiak környékezték meg, bár nem világos, mit adhatott át.
Az orosz sajtó több képviselője kiállt az újságíró mellett – ahogyan tavaly váratlanul nagy tiltakozás fogadta Ivan Golunov újságíró őrizetbe vételét, végül ejtették is ellene az ügyet, sőt, rendőröket vontak felelősségre. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a keményebb – sejthetően politikai indíttatású – hatósági fellépésnek megvan a kockázata, mert az elégedetlen hangokat nem biztos, hogy elnyomja a társadalomban, hanem sokkal inkább fel is erősítheti, annyira, hogy
akár olyan emberért is utcára vonulnak, akinek múltjában akár tényleg lehet sötét folt.
(Borítókép: Szergej Furgal a bíróságon 2020. július 10-én. Fotó: Valery Sharifulin / TASS / Getty Images)