Az Ukrajna és Oroszország közötti viszály kiéleződésében a Kreml politikai fegyverként használja a gázellátást. Vajon mennyire függ az Európai Unió az orosz Gazprom energiaipari óriáscégtől?
Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója már tavaly decemberben belengette, hogy 2021 rekordév volt az orosz energiaipari óriás számára a termelés és a nyereség tekintetében egyaránt. A növekvő keresletnek, valamint a gáz és a kőolaj robbanásszerűen emelkedő árának köszönhetően a vállalat rubelben nagyot kaszált.
A Gazprom-részvények nagy részét az orosz állam birtokolja, ezzel döntő szerepe van az üzleti politika meghatározásában. Rajta kívül német cégek, köztük az E.ON áramszolgáltató is vásárolt részvényeket a világ legnagyobb földgázkitermelő vállalatában.
A Gazpromnak csaknem félmillió alkalmazottja van, és Oroszország legnagyobb gáztartalékával rendelkezik.
Miller régi barátja Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki szinte mindig részt vesz az igazgatótanács és a felügyelőbizottság megbeszélésein. Az utóbbi testület tagjának jelölték nemrég Gerhard Schröder volt német kancellárt, akit ezért hazájában éles bírálatok értek.
A Gazprom európai piaci ereje monopólium révén jött létre. Az orosz jogszabályok ugyanis előírják, hogy kizárólag a Gazprom üzemeltetheti az exportra használt vezetékeket. Évtizedek óta az Európai Unió legnagyobb beszállítója.
Az unióban felhasznált földgáz csaknem 43 százaléka Oroszországból származik. Az Eurostat szerint a fennmaradt mennyiség Norvégiából, a Közel-Keletről, az Egyesült Államokból és Észak-Afrikából érkezik.
Az orosz gáz piaci részesedése nagymértékben eltér a tagállamokban. Alapszabály, hogy minél keletebbre fekszik egy ország, annál nagyobb a valószínűsége Oroszországtól való függőségének.
Németország, az EU legnagyobb energiafogyasztója, a szükséges földgázmennyiség több mint felét, 55 százalékát az orosz energiaóriásoktól szerzi be.
„A Gazprom piaci hatalmával úgy él vissza, hogy az Európába szállított gázmennyiség révén befolyásolja az árakat” – idézte a Deutsche Welle Georg Zachmannt, egy Brüsszelben dolgozó energiaügyi szakértőt.
Az eltelt tíz évben az EU megkísérelt egy viszonylag egységes gázpiacot létrehozni. A szabályozással összhangban a Gazprom szállította volna a gázt az Unió külső határáig, amivel a tagállamok szabadon kereskedhettek volna.
Németország például vásárolhat gázt Oroszországtól, majd azt továbbadhatja Lengyelországnak vagy Ukrajnának. A Gazpromnak azonban az az érdeke, hogy közvetlen szerződéseket kössön a vásárlóival, akiket ezáltal „pórázon” tarthat.
Egyfajta verseny alakult ki az egységes árakra törekvő európai szabályozás és a Gazprom között, amely különböző árakat próbál érvényesíteni különböző országokban
– magyarázta Zachmann.
A Gazprom váltig állítja, hogy minden hosszú távú szállítási kötelezettségét teljesítette, a szakértő szerint azonban a vállalat valójában kevesebb gázt szállít a piacra a rövid távú szerződésekkel. A rövid távú piac az utóbbi években azért vált egyre fontosabbá, mert hosszú távon csökkenti a függőséget a Gazpromtól.
„A Gazprom teljesíti a szerződésben foglaltakat, de csak a kötelezettségvállalások legalacsonyabb szintjén” – emlékeztetett nemrégiben az Európai Bizottság elnöke. A Gazprommal szemben más beszállítók a gyorsan növekvő keresletre és a rekordárakra való tekintettel növelték az Unióba irányuló gáz mennyiségét.
Ursula von der Leyen szerint a Gazprom szokatlanul viselkedik, mert a fokozódó kereslet dacára sem szállít több gázt. A vállalat az orosz állam irányítása alá tartozik, és ez kétségeket ébreszt a megbízhatóságával kapcsolatban – mondta a Handelsblattnak.
Ha a Gazprom utasítást kapna a Kremltől, hogy állítsa le a gázszállítást az EU-ba, jelentős hiány léphetne fel.
Von der Leyen azonban ezt nem tartja valószínűnek. Az orosz gazdaság az energiaexporttól függ, ezért nem lenne értelme kockára tenni a kapcsolatát legnagyobb ügyfelével és befektetőjével. Viszont hozzátette: az EU és az USA azon dolgozik, hogy növelje a Katarból, illetve az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított földgázszállítmányokat.
Az Északi Áramlat–2 vezeték még inkább függővé teszi Németországot Oroszországtól – jósolja a Német Gazdaságkutató Intézet energiaügyi szakértője.
„Európa stratégiája a gázbeszerzés diverzifikálása, Németország viszont az ellenkező utat választotta, és tovább növelte függőségét. Ez most visszafelé sül el” – állítja Claudia Kemfert.
Az EU most azt fontolgatja, hogy tartalékokat képez, és a korábbinál nagyobb mértékben lép fel közös gázvásárlóként. A Gazprom ezt azzal ássa alá, hogy egyes tagállamoknak udvarol. Magyarország például most írt alá kizárólagos és előnyös szerződést az orosz beszállítóval.
Zachmann szerint az EU nem sokat tehet a Gazprom hatalmával szemben: „Ha a gázcsapot Moszkva elzárhatja, egyszerűen rosszabb tárgyalási pozícióba kerülünk”.
Miller számára az Európával folytatott kereskedelem csak töredéke a Gazprom sikerének. Arra törekszik, hogy a céget globális vezető energetikai vállalattá erősítse, mivel nemcsak gázzal, hanem olajjal is kereskedik, sőt áramot termel.
Putyin elnök éppen a pekingi téli olimpia első napján kötött gázüzletet Kínával. Az Egyesült Államok szintén a Gazprom ügyfele – 2020-ban az ország kőolajimportjának 8 százaléka Oroszországból származott, több, mint a szövetséges Szaúd-Arábiából.
(Borítókép: A Gazprom orosz gázvezetékei. Fotó: Alexander Zemlianichenko Jr. / Bloomberg via Getty Images)