Az ukrán ellentámadások következtében egyre szorulnak vissza az orosz alakulatok a megszállt ukrajnai területekről. Ezért is volt szükség arra, hogy részleges katonai mozgósítást rendeljenek el, és gyorsan Oroszországhoz csatolják a négy ukrán régiót, Donyecket, Luhanszkot, Herszont és Zaporizzsját, hiszen Putyin elnök így meg tudja magyarázni az orosz lakosságnak, miért kezdték besorozni őket: az orosz területek védelmében.
Azután, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 21-én elrendelte háromszázezer orosz tartalékos azonnali behívását, a hírszerzési adatok szerint már legalább negyvenezer embert besoroztak. Ám ahhoz, hogy a most hadkötelessé vált katonáknak megfelelő harci értékük legyen, több hónapos kiképzést kellene nekik biztosítani. Ez a jelek szerint azonban nem fog megtörténni. Az orosz hadsereg legújabb utánpótlása egy legfeljebb párhetes gyorstalpaló tanfolyamot kaphat – mondta el az Indexnek Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.
A posztszovjet térség szakértője, aki egyben lapunk állandó szerzője hozzátette: mindeközben az ukránok reménykeltő győzelmet arattak a hétvégén Liman városának visszaszerzésével, amely logisztikai szempontból is kulcsfontosságú stratégiai pont. Így most az ukránoknak valószínűleg van pár hetük, hogy nagyobb eredményeket érjenek el, míg az oroszok stabilizálni próbálják a frontot.
Éppen ezért a most besorozott orosz katonák első hullámát nagy eséllyel nem támadásra fogják használni. Miután azt látjuk, hogy beküldik őket a megszállt ukrán területekre, az ő feladatuk minden bizonnyal az lesz, hogy megállítsák az ukrán ellentámadást. Egyértelmű az is, hogy a részleges katonai mozgósítás mellett az oroszok által megszállít négy ukrán régió, Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja annexiója is ugyanezt a célt szolgálja, az ukrán sikerek ellensúlyozását
– emelte ki Bendarzsevszkij Anton, aki a szeptember 23. és 27. között megtartott népszavazással kapcsolatban elmondta: ezeket semmiképp nem tekinthetjük legitimnek. Az elemző szerint ha azt most hagyjuk, hogy az orosz vezetés milyen nyomásgyakorlást alkalmazott, kényszerített-e embereket a szavazásra, elég megnézni, hány szavazói névjegyzékre vett emberrel számoltak. Bizonyos területeken például a békeidőben ott élő lakosság közel tizedét vették a szavazói névjegyzékbe.
Bendarzsevszkij Anton ezt nagyon kevésnek találja, még ahhoz képest is, hogy a háború miatt sokan elmenekültek ezekből a régiókból. Mint a szakértő mondja: ez legalább akkora nonszensz, mintha a magyar választásokon mindössze egymillió embert engednének szavazni.
Oroszországban hivatalosan továbbra sem hirdettek háborút vagy hadiállapotot, az orosz vezetésnek arra azonban választ kellett adnia, hogy miért van szükség mobilizációra, ahogy máig azt sem hajlandók beismerni, hogy agresszív háborút indítottak Ukrajna területén. Ezért is kellett mielőbb a népszavazás, illetve a gyors annexió, hogy megmagyarázzák az orosz lakosságnak: azért kell bevonulni katonának, hogy most már igazolhatóan orosz területeket védjenek
– értékelte az eseményeket Bendarzsevszkij Anton, aki úgy véli, hogy az annexiót és a mobilizációt érdemes egy történetként, egymással szorosan összefüggő lépésekként értelmezni.
A szakértő Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteki, Kremlben elmondott beszédének főbb tanulságaira is reagált az Indexnek. Ez volt az a bizonyos alkalom, amikor az orosz államfő ünnepélyes keretek között aláírta a dokumentumot, amely Oroszországhoz csatolja az orosz hadsereg által megszállt négy ukrán régiót, Donyecket, Luhanszkot, Herszont és Zaporizzsját.
Várható volt, hogy a körítés részeként Putyin elnök megemlíti a Szovjetuniót, a második világháborút, illetve a nácik elleni küzdelmet, amelyek jó ideje mind a központi orosz retorika szerves részei. Az azonban meglepő volt, hogy az államfő szónoklatában magához képest is szokatlanul kemény hangot ütött meg a Nyugattal szemben, amely jelenleg Oroszország első számú ellensége
– magyarázza Bendarzsevszkij Anton, hogy Vlagyimir Putyin szemében a Nyugat az orosz államiságot fenyegeti, veszélyezteti. Ezért is beszélt sokat az orosz elnök az Egyesült Államok mint kolonizáló hatalom szerepéről. A szakértő ebben nem lát különösebb újdonságot, mert Vlagyimir Putyin a kétezres évek közepétől következetesen építi a maga Nyugat-ellenes retorikáját, amely eddig jellemzően az Egyesült Államok ellen irányult, azonban most megjelent Európával szemben is.
„Vagyis a legújabb narratíva, a legújabb ellenségkép, hogy Oroszország nem Ukrajnával áll hadban, hanem a világ egy részével, a Nyugattal. Sőt Putyin elnök most azt próbálja az orosz lakosságban tudatosítani, hogy a Nyugat – beleértve az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát – harcol Oroszországgal. Az a Nyugat, amelyik az orosz elnök felfogásában évszázadokon át tartott rabságban népeket, amellyel szemben Oroszország egy szabad, független terület” – értelmezte Bendarzsevszkij Anton, mit is mondott valójában Vlagyimir Putyin. Az elemző úgy véli, a konklúzió, hogy az orosz elnök szerint az Egyesült Államok hegemón szerepének vége, cserébe egy multipoláris világrend van kialakulóban, amelynek Oroszország állna az élére. Sőt Oroszország a vezetésével szeretné egyesíteni az országokat, amelyek elégedetlenek az Egyesült Államok által dominált világrenddel.
Az egy dolog, hogy a részleges katonai mozgósítás elrendelése óta több mint harminc támadást jelentettek az orosz sorozóirodák és munkatársai ellen, az oroszok azóta is tömegével menekülnek az országból. Mindemellett az orosz katonai vezetés is egyre több és egyre keményebb kritikát kap a keményvonalas héjakörökből. Ők azok, akik az elmúlt hónapok katonai kudarcainak hatására az orosz vezetésen belül a keményebb ukrajnai fellépést sürgették, beleértve a további sorozás elrendelését. Úgy tűnik, ők továbbra sem elégedettek, például Ramzan Kadirov csecsen vezető a hétvégén egy erős Telegram-bejegyzésben támadta az orosz haderőt vezető parancsnokot, aki visszavonult Limanból. Ugyan Ramzan Kadirov anno a kijevi kivonulás margójára is tett megjegyzéseket, ám akkor nem fogalmazott olyan élesen, mint most. Vagyis bírálatot eddig is kapott az orosz katonai vezetés, ám ennek nyílt közvetlensége és támadó hangneme eddig egyáltalán nem volt jellemző – mutatott rá Bendarzsevszkij Anton.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, pénteki percről percre frissülő hírfolyamunkat ITT találja.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2018. augusztus 18-án. Fotó: Omer Messinger / Getty Images)