A kommunista párt kongresszusa még jobban erősíteni fogja Hszi Csin-ping hatalmát.
A Kínai Kommunista Párt vezetői október 16-tól a pekingi Nép Nagy Csarnokában gyűlnek össze a párt ötévente megrendezésre kerülő kongresszusára. A Kommunista Párt mindig is a kontroll megszállottja volt, de Hszi Csin-ping elnök alatt ez a megszállottság még inkább elmélyült. Az előző vezetők alatti három évtizedes nyitás és reform után Kína Hszi alatt sok tekintetben zárkózottabbá és autokratikusabbá vált. A felügyelet kiszélesedett, a cenzúra szigorodott. A párt sejtjei a magánvállalatokban is aktívak, a párt hatalmi pozíciójának megőrzése minden más szempontot felülmúl − írja elemzésében a The Economist.
Ez jól látható a vezető koronavírus-járványra adott válaszában. Kezdetben a lezárások sok életet mentettek meg, azonban jóval azután, hogy a világ többi része megtanult együtt élni a vírussal, Kína még mindig a társadalmi stabilitást fenyegető veszélyként kezel minden egyes esetet. Amikor a fertőzések felbukkannak, az érintett kerületeket és városokat lezárják. A kötelezően telepítendő mozgáskövető alkalmazások észlelik, ha a polgárok fertőzött személy közelében tartózkodtak, majd kitiltják őket a közterületekről. Magától értetődik, hogy az így megjelölt személyek nem léphetnek be Pekingbe, nehogy egy politikailag érzékeny időszakban járványt indítsanak el.
Egyesek azt remélik, hogy a kongresszus végeztével a zéró-Covid-politika enyhül, de a pártpropaganda azt sugallja, hogy még messze van bármilyen lazítás, függetlenül attól a sok szenvedéstől és a gazdasági káosztól, amit a bezárások okoznak. A politika azért nem tudott alkalmazkodni, mert senki sem vonhatja kétségbe Hszi Csi-ping döntéseit, ő pedig nem akarja, hogy Kína külföldi oltóanyagoktól függjön, még akkor sem, ha azok jobbak, mint a hazaiak.
Az ilyen kontrollmániának szélesebb körű következményei vannak Kínára és a világra nézve. Otthon Hszi hozza meg a döntéseket, és az elnyomás kemény gépezetén keresztül érvényesíti akaratát, külföldön pedig egy olyan globális rend kialakítására törekszik, amely jobban megfelel az autokratáknak. E célból Kína kétirányú megközelítést alkalmaz − írja a lap.
A The Economist szerint azon dolgozik, hogy átvegye a nemzetközi testületeket, és újrafogalmazza az azokat megalapozó elveket. Országokat toboroz támogatóként, gazdasági súlya segít neki abban, hogy a szegényebbekből ügyfeleket csináljon, a visszaélésekkel kapcsolatos szemérmetlensége lehetővé teszi, hogy a despotáknak udvaroljon, saját felemelkedése pedig példát mutat az amerikai vezetésű status quóval elégedetlen országoknak. Célja nem az, hogy más országokat Kínához hasonlóvá tegyen, hanem az, hogy megvédje Kína érdekeit, és olyan normát állítson fel, amely szerint egyetlen szuverén kormánynak sem kell meghajolnia azért, mert más országok az emberi jogok érvényesítését tekintik normának.
A lap szerint a Nyugat joggal tartja mindezt aggasztónak. A történelemben egyetlen despotikus rezsim sem rendelkezett olyan erőforrásokkal, amelyek a modern Kína erőforrásaihoz felértek volna. És a demokráciák vezetőivel ellentétben Hszi ujjainak egy csettintésével bevetheti őket. Ha azt akarja, hogy Kína uralja az olyan technológiákat, mint a mesterséges intelligencia vagy a gyógyszerfejlesztés, akkor állami és magánpénzek áramlanak a kutatásba. A méret és a céltudatosság eredményt hozhat: Kína valószínűleg megelőzi a Nyugatot olyan területeken, mint az 5g hálózatok és az akkumulátorok. Minél erősebb lesz a gazdasága, annál nagyobb lesz a geopolitikai ereje is. Ez különösen akkor igaz, ha bizonyos kulcsfontosságú technológiákat uralni tud, más országokat függővé tud tenni tőle, és olyan szabványokat állít fel, amelyek rögzítik ezeket.
Ez az oka annak, hogy a nyugati kormányok a kínai innovációt nemzetbiztonsági kérdésként kezelik. Sokan növelik az olyan iparágak támogatását, mint a chipgyártás. Joe Biden amerikai elnök kormánya ennél sokkal tovább ment, és nyíltan a kínai technológiai ipar megbénítására törekszik. Október 7-én megtiltotta a csúcskategóriás chipek Kínába történő értékesítését, mind az amerikai cégek, mind az amerikai készletet használó külföldi cégek számára. Ez lassítani fogja Kína fejlődését az Amerika által fenyegetőnek tartott területeken, mint például a mesterséges intelligencia és a szuperszámítógépek. A lap szerint azonban a kínaiak végül megtalálhatják az új szabályok kijátszásának módját, vagyis ez nem elég erőteljes eszköz.
A gazdasági lap elemzése szerint mindez azt sugallja, hogy Joe Biden túlbecsüli a kínai felülről lefelé irányuló irányítási modell erősségeit, és alábecsüli a demokratikus világ szabadabb modelljét. Hszi megszállottsága az ellenőrzés iránt erősebbé teheti a Kommunista Pártot, de gyengíti is Kínát. Az erőforrások nemzeti célokra való ráfordítása működhet, de gyakran nem hatékony. Egyes becslések szerint az amerikai cégek ugyanakkora ráfordítással nagyjából kétszer annyi innovációt hoznak létre, mint kínai társaik.
Miközben Hszi arra törekszik, hogy Kínát szuperhatalommá tegye, autoriter törekvései elszigetelték Kínát, és a lap szerint ez lassítja a külföldi eszmék beáramlását. A zéró-Covid-politika megfékezte az országba való be- és kiutazást. A kínai tudósok szinte egyáltalán nem vesznek részt külföldi konferenciákon, a kínai vezetők pedig alig utaznak. Egy, a világgal kevésbé összekapcsolt Kína kevésbé lesz dinamikus és kreatív. A kormány pedig tovább súlyosbítja Kína elszigeteltségét azzal, hogy a külföldiek számára kevésbé vonzóvá teszi azt, ott éljenek vagy dolgozzanak. A külföldi cégeknek például hozzáférhetővé kell tenniük a külföldre küldött érzékeny adatokat az állam számára, amely gyakran a legfőbb versenytársaik tulajdonosa. Ez arra ösztönzi őket, hogy Kínán kívül végezzenek kutatás-fejlesztést. Végül pedig Kína szörnyű emberi jogi helyzete biztosítja, hogy kevés igazi barátja van, és korlátozza az együttműködést a technológia élvonalában lévő országokkal − írja a The Economist.
A lap szerint kevés vigaszt jelent az, hogy Kína gyengébb, mint amilyennek látszik. Még a sokkal gyengébb hatalmak is lehetnek veszélyesek, ahogyan azt Oroszország is megmutatta. Egy elszigeteltebb, befelé forduló Kína még harciasabbá és még nacionalistábbá válhat.
A Nyugat legjobb útja az elemzés szerint az, ha szükség esetén szembeszáll Kínával, de egyébként lehetővé teszi az együttműködést. Korlátozza a legérzékenyebb technológiák exportját, de ez ne vonatkozzon túl sok mindenre. Álljon ellen Kína azon törekvéseinek, hogy a globális rendet autokrata-barátabbá tegye, de kerülje a túlfűtött harci retorikát. Üdvözölje a kínai diákokat, vezetőket és tudósokat ahelyett, hogy potenciális kémként kezelné őket. Ne feledje mindig, hogy a zsarnoksággal kell vitatkozni, nem pedig a kínai néppel. A lap szerzője szerint nehéz lesz megtalálni az egyensúlyt, de a történelem legerősebb diktatúrájának kezelése mindig is erőt és bölcsességet igényelt.
(Borítókép: Kevin Frayer / Getty Images)