A miniszterelnök és pártja lerombolja az alkotmány világi alapjait, a kisebbségek elleni erőszak egyre nagyobb méreteket ölt.
Joe Biden és más nyugati vezetők aggodalmukat fejezték ki Narendra Modi indiai miniszterelnöknek a G20-ak e havi csúcstalálkozóján azon kanadai állítások miatt, miszerint Újdelhinek köze van egy szikh szeparatista vancouveri meggyilkolásához. Három, a csúcstalálkozón folytatott megbeszéléseket ismerő személy elmondta, hogy az Öt Szem – az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot tömörítő hírszerzési hálózat – több tagja is felvetette Modinak Hardeep Singh Nijjar meggyilkolását. Egyikük szerint Biden fontosnak tartotta, hogy közvetlenül indiai kollégájával beszéljen a kérdésről − írta meg a Financial Times.
Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke a hét elején megdöbbentő módon azt állította, hogy „hihető állítások” támasztják alá, hogy indiai kormányzati ügynökök állnak Nijjar meggyilkolása mögött, akivel júniusban végeztek Surreyben, Vancouver külvárosában.
Az állítás, amelyet Újdelhi abszurdnak minősített, azonnal kárt tett a kanadai–indiai kapcsolatokban. India a napokban leállította a vízumkiadást kanadai állampolgárok számára, és felszólította Ottawát, hogy csökkentse diplomáciai jelenlétét az országban. Korábban a kanadai külügyminisztérium közölte, hogy a diplomaták biztonsága érdekében módosítja az indiai képviseleteken dolgozók létszámát.
A kanadai közszolgálati műsorszolgáltató szövetségi kormányzati forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a kanadai kormány által Nijjar meggyilkolásáról megszerzett hírszerzési információk között olyan kommunikáció is szerepelt, amelyben indiai tisztviselők és Kanadában tartózkodó indiai diplomaták vettek részt.
A jelenlegi botrány hátterében a már régóta fennálló, Narendra Modi nevéhez kötődő hindu nacionalizmus áll.
A The Guardian összefoglalója szerint a hindu nacionalizmus egy politikai ideológia, amely a 19. századra nyúlik vissza. Csoportok széles körét ölelte fel, de a középpontjában az a meggyőződés áll, hogy az indiai nemzeti identitás és kultúra elválaszthatatlan a hindu vallástól.
A 20. század elején kezdett előtérbe kerülni az indiai függetlenségi mozgalom részeként, amely igyekezett elszakadni a brit gyarmati uralom és a 16. századtól Indiát korábban irányító iszlám Mogul-dinasztia identitásától.
A hindutva – a kifejezés az 1920-as években Vinayak Damodar Savarkar írásaiban született, jelentése „hinduizmus” – a hindu nacionalizmus uralkodó formája Indiában. A hindutva a hinduizmus indiai hegemóniájába vetett hitet és az ország nem világi, hanem hindu államként való létrehozását jelenti. A hindukra inkább etnikai, mint vallási csoportként tekintenek.
A hindutva ideológiát a jobboldali szélsőségekkel és a fasizmussal hozták összefüggésbe a mozgalom purista faji elemei és a kisebbségekkel szembeni intolerancia, különösen a muszlimellenes érzelmek és erőszak miatt Indiában, amelynek 80 százaléka hindu és 14 százaléka a muszlim.
Bár az indiai alkotmányban rögzítve voltak a világi eszmék, ám idővel ezek elhalványultak. 1992-ben, amikor hindu szélsőségesek leromboltak egy 16. századi mecsetet, amely szerintük Ráma isten születésének helyén épült az északi Ayodhya városában, egy évtizedes vérontást indítottak el. 2019-ben, amikor a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy bár a lerombolás bűncselekmény volt, az ingatlant egy hindu alapítványnak kell átadni. Az establishment ujjongott – írja elemzésében a The Economist.
Ebben az időszakban a pluralizmus fenntartásához szükséges intézményes éberség lassan erodálódott, a rendőrség, a bíróságok és a sajtó India nagy részén egyre inkább pártosodott. A 2000-es évek globális iszlamista terrorhulláma, amely Indiát is súlyosan érintette, természetesen nem segített ezen. A kisebbségekre vonatkozó becsmérlő kifejezések használata sokáig elkerülte az elfogadó indiai társadalmat. Ma már azonban egyre inkább elfogadható. Még ha a muszlimok aránya nőtt is a lakosságon belül, a parlamentben, a közszolgálatban és a biztonsági erőkben ez nem történt meg.
A hindu-nacionalista dogmák lassan szivárogtak be a mainstream diskurzusba. Ezt terjesztette a Rashtriya Swayamsevak Sangh vagy RSS, egy 1925-ben alapított önkéntes szolgáltató testület, amelyet egykor sok indiai bolondnak tartott. Számtalan csatlakozó csoport több tízmillió taggal erősítette őket. Fő üzenetük: a hinduknak össze kell fogniuk, hogy szembenézzenek a fenyegető veszéllyel. Ez abszurdnak hangozhat egy olyan országban, ahol a hinduk megfellebbezhetetlen többségben vannak. De az ideológia az India feletti évszázados muszlim és európai uralom után sokak számára ellenállhatatlan.
Narendra Modi pártja, a BJP ráébredt, hogy a „hindu konszolidáció” előmozdítása a közös ellenségre – általában a muszlimokra – való hivatkozással választási csodafegyver a kezükben. Eltörli a kasztok és az etnikai hovatartozás szerinti megosztottságot, amely évtizedekig megosztotta a hindu szavazókat, és ezzel a kisebbségeknek is adott némi súlyt a játékban. A BJP újra és újra belépett a versenybe, gyűlöletet szított, és győztesen távozott. Ez a siker még több hatalmat és még több pénzt hozott az önmagát erősítő körforgásban, olyannyira, hogy még Modi politikai riválisai is inkább hindu hitvallásuk fényesítésében versenyeznek, mintsem a világi eszmék, nemhogy a muszlimok védelmében.
Mivel sem Modi, sem az RSS nem hajlandó beavatkozni, a démonizáló hangnem mindennapossá vált, és nem csak a muszlim kisebbséggel szemben. Más csoportok, például a dalitok, baloldali aktivisták (akiket „városi naxalitáknak” neveznek) és liberálisok (akiket „libtardoknak” és „álszekulárisoknak” csúfolnak) a digitális trollhadseregek és – ami megdöbbentően gyakran előfordul – a törvény előtti célpontokká váltak.
A nagyszámú keresztény (35 millió) és szikh (25 millió) kisebbséget sem kímélik. Az áttérésről szóló hamis pletykák, amelyeket sok esetben a BJP által kinevezett tisztviselők szítottak, papok és egyházi fenntartású iskolák elleni tömeges támadásokhoz vezettek. Amikor tavaly a gazdák, köztük sok pandzsábi szikh, tiltakoztak a mezőgazdasági reformok ellen, a BJP megpróbálta őket kapcsolatba hozni a szikh szeparatista csoportokkal, amelyek az 1980-as években fegyveres felkelést szerveztek.
Az ilyen vádak baljós visszhangot keltenek. 1984-ben a pandzsábi katonai műveletek miatt feldühödött szikh testőrök meggyilkolták Indira Gandhit, az akkori miniszterelnököt. Szikh-ellenes pogromok törtek ki mintegy 40 városban, és a rendőrség gyakran nem avatkozott be. A halálos áldozatok számát 10 ezer és 17 ezer közé becsülik. A szikh vallásról és szent városukról, valamint az amritszári vérengzésről ebben a cikkünkben írtunk.
Tekintettel a sokkal nagyobb létszámú muszlim kisebbség elleni megfélemlítés fokozódására, ijesztő belegondolni, hogy milyen szikra kell ahhoz, hogy ma is hasonló pusztítás kezdődjön. És Modi gudzsaráti miniszterelnökként elért „eredményei”, ahol kormánya semmit sem tett a 2002-es muszlimellenes zavargásokban bekövetkezett vérontás megakadályozására, nem jelentenek megnyugvást arra az esetre, ha az mégis bekövetkezne.
Eddig India muszlimjai figyelemre méltó hidegvérrel reagáltak a halmozódó megaláztatásokra. Amikor május 9-én a város buldózerei Delhi egyik muszlim városrészébe vonultak be, hogy büntető céllal „az építési szabályok betartatására” kényszerítsék őket, a lakosok egyszerűen körbevették őket olyan nagy számban, hogy nem tudtak megmozdulni. Modi részéről azonban ostobaság lenne azt képzelni, hogy egyre több és több fát lehet egy máglyára halmozni anélkül, hogy fennállna az a veszély, ha esetleg tűz lesz, akkor akár az egész falu is leéghet.
Felhasznált irodalom:
Tenigl-Takács László: India története, Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 1997
(Borítókép: Narendra Modi 2023. szeptember 10-én. Fotó: Prakash Singh / Bloomberg / Getty Images)