Az Egyensúly Intézet csütörtökön, A NATO a vilniusi csúcs után: értékelés magyar szempontból címmel tartott kerekasztal-beszélgetést, melyen biztonságpolitikai szakértők és politikusok egyaránt részt vettek. Összefoglalónk.
Bevezetőjében Petr Lunak, a NATO Nyilvános Diplomácia részlegének igazgatóhelyettese elmondta, a tagországok elhatározták, hogy Ukrajna a védelmi közösség tagja lesz, de meg kell határozni a csatlakozási menetrendet. Ez rendkívül világos, és le is van írva a csúcstalálkozó kommünikéjében. Elmondta azt is, hogy Oroszország példájából kiindulva Európának Kínával is vigyáznia kell, hogy ne alakítson ki egyoldalú függőségeket, például elektronikai vagy technológiai szempontból.
Ezután következett Rácz András, a Német Külkapcsolatok Tanácsa, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatójának, Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatójának, Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjének, és Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai Védelmi Kutatóintézete igazgatójának kerekasztal-beszélgetése. Bendarzsevszkij elmondta, hogy ő vegyesen látja a NATO-csúcs eseményeit. Ukrajnának ez inkább negatív volt, mert többet vártak tőle. A NATO szempontjából a csúcs eredményes volt, ugyanis sikerült kidolgozni a közösség katonai stratégiáját, továbbá a csendes-óceáni partnereket is meghívták, ami azt vetíti előre, hogy az a partnerek száma bővülni fog.
Az nem volt azonban világos, hogy Ukrajna mit várhat, és hogy mit várhatnak el Oroszországtól.
Oroszország legnagyobb eredménye, hogy eszkalációs félelmet keltett a Nyugatban,
és ez visszafogta, lelassította a megtámadottnak nyújtott segítséget.
Rácz András véleménye szerint miközben a hivatalos ukrán diplomáciában egyfolytában azt követelték, hogy konkrét ajánlatot várnak, a döntéshozók pontosan tudták, hogy ez nem reális. Azóta is látható az ukránok részéről ez a dichotómia.
Az, hogy létrejött a NATO–Ukrajna tanács, amit a főtitkár hív össze,
kizárja a tagállami vétó lehetőségét.
Úgy tűnik tehát, hogy a NATO megtanulta azt, hogy az olyan államok, mint Magyarország, egy személyben blokkolni tudja a döntéshozatalt.
Demkó Attila elmondta, hogy a vilniusi csúcs már egy régóta zajló folyamat része volt. Az teljes mértékben egyértelmű, hogy amíg Ukrajnában háború folyik, Ukrajna nem lesz a NATO tagja. Az adaptációs folyamatnak azonban a csúcstalálkozó fontos része volt. Ugyanis úgy tűnik, hogy a GDP-arányos, 2 százalékos hadászati költések ezentúl nem a maximumot vagy a minimumot fogják jelenteni egyes tagországoknál. Amellett ki kell mondani, hogy a tagországok egy része igenis részt vesz a háborúban, amire a hírszerzési információk megosztása a legfontosabb példa.
Tálas Péter közölte, hogy azt kell látnunk, hogy minden ilyen dokumentum egy kompromisszum. Ebből a történetből pedig egy meglehetősen jó dokumentum született. A legfontosabb döntés az volt, hogy az európai biztonsági architektúra Oroszországgal szemben fog létrejönni. Ez pedig Putyin életében nem fog megváltozni, ami egészségi állapotát figyelembe véve még meglehetősen hosszú idő lesz.
Gyermekeink szempontjából azonban nem az ukrajnai háború lesz a meghatározó, hanem például a klímaváltozás, és alapvetően pozitív dolog, hogy ezekről is volt szó a zárónyilatkozatban.
Rácz hozzátette, Ukrajna belátható idő alatt a politikai feltételeket nem fogja hozni, a NATO ugyanis nem csupán biztonsági, hanem politikai szövetség is. Kisebbségi jogokat garantáló, plurális, médiaszabadsággal rendelkező demokratikus államnak kell lennie. Ez még legalább tíz év. Bár ez nagyon szegmentált, de a Nyugat is egyre közelebb van a háborúban való részvételhez. A Rheinmetal például Ukrajna területén fog gyárat építeni, amelynek légvédelmét ők maguk fogják ellátni.
Tálas Péter óvakodna attól, hogy ne becsüljük túl az eszkalációs veszélyeket. Feltette a kérdést, hogy amennyiben a NATO erős, márpedig erős, akkor miért nem kommunikálja ezt az erőt. Van már egy komoly regionális terve a közösségnek, ami rendkívül fontos. Tehát lényeges, hogy a kommunikáció is erőt sugározzon.
Demkó erre válaszul elmondta, hogy az oroszok igenis pontosan tudják, hogy a NATO sokkal erősebb. A szakértő ezért nem tart tőle, hogy a bekövetkezne egy Oroszország–NATO konfliktus, bár az invázió megmutatta azt, hogy
az oroszoknak kihívásaik vannak a racionalitással.
Lunak válaszként elmondta, hogy Európa a kezdetektől biztonságának garanciáját abban látta, és ezt kommunikálta is, hogy Oroszországot vissza kell szorítani, és Ukrajna nyerje meg a háborút.
Bendarzsevszkij elmondta, hogy a probléma az, hogy hagyjuk azt, hogy az eszkalációs vonalakat, azaz a vörös vonalakat Oroszország határozza meg. Az oroszok fogalmazták meg a kritériumokat, mi pedig ezeket elfogadtuk. Ez pedig megköti a szövetség kezét, főleg, hogy 2014 előtt a NATO-nak gyakorlatilag nem is volt identitása. Rácz hozzátette, hogy vizsgálataik szerint az orosz eszkalációs lépések nem a nyugati lépések vagy fegyverszállítások függvénye, hanem sokkal inkább annak, hogy a hadszíntéren hogyan alakul a helyzet. Ezért amennyiben az ukránoknak sikerül áttörést elérniük, akkor lehet komoly eszkalációs lépésekre számítani. Ez pedig most már valószínűleg nem a transzformátorállomások, hanem az erőművek elleni támadásokat fogja jelenteni.
A finn csatlakozásról Demkó Attila elmondta, hogy a korábbiakhoz képest meglehetősen gyorsan tag lett, és Svédország is előbb-utóbb az lesz. Ráadásul Svédország már régóta de facto NATO-tag. Úgy tűnik, hogy Törökország az egyik pillér, amelyre a magyar hadiipar épül, ami azt jelenti, hogy a svéd tagság magyar blokkolása racionális. A török tárgyalásokba nem látunk bele, ezek azonban előbb-utóbb biztosan pozitív eredménnyel fognak járni. Rácz szerint a török álláspont racionális, és nyílt forrásokból rekonstruálható. Erdogannak a választásokon belpolitikai célokból erőt kellett felmutatnia. Ráadásul a kurdok támogatása miatt Svédországgal régóta fennálló, konkrét konfliktusa van.
A magyar helyzet egész más. Nincsenek racionálisan leírható, értelmezhető követelmények. Nincs olyan kétoldalú konfliktus, mint a svédek és a törökök között. Ráadásul Svédországtól függ a magyar hadsereg, ugyanis nemsokára a Gripen-lízingszerződést meg kell hosszabbítanunk.
Azt, hogy mi mit nyerünk, azt nem tudjuk,
de két ország biztosan nyer a magyar viselkedéssel: Törökország és Oroszország. Ami zajlik, az nyilvános források alapján nem racionális.
A következő panelbeszélgetésben Gion Gábor, a honvédelmi minisztérium államtitkára, Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Ugrósdy Márton, a miniszterelnöki politikai igazgató irodájának helyettes államtitkára, Harangozó Tamás, az országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságágának alelnöke, Tompos Márton, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja és Kósa Lajos, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke vett részt.
Kósa Lajos még a beszélgetés moderátorának, Szemerkényi Rékának, Magyarország volt washingtoni nagykövetének a felvezetője előtt közbevágott, és elmondta, hogy a NATO-val való vitákat úgy kell elképzelni, mint ahogy az ember a gyerekével vitatkozik, de szó sincs arról, hogy a kormány a NATO-ból ki akarna lépni.
Sztáray úgy gondolta, hogy a vilniusi csúcs máshogy jelent meg a médiában, mint amiért az valójában fontos volt. A közvéleményt egyértelműen Ukrajna tagsága érdekelte, azonban a leglényegesebb döntés a szövetség megerősítése volt. Gion Gábor elmondta, hogy Kelet-Közép-Európa államai eddig is frontállamok voltak, azonban most tudatosult bennünk, hogy ez mekkora értelemben van így. Az egyik fontos döntésnek a védelmi hozzájárulási döntést látja, vagyis hogy a GDP 2 százalékának védelmi célokra való költése immár minimumfeltételként fogalmazódott meg. Ugrósdy úgy véli, hogy a szakmai munka mindig a szaktárcák feladata, a Miniszterelnökség feladata a tágabb védelmi stratégia meghatározása, amelybe nem csupán a szigorúan vett katonai stratégiát kell beleérteni.
Kósa Lajos kiemelte, hogy 1990 óta parlamenti képviselő, ezért van rálátása arra, hogy hogyan változott a közvélemény az elmúlt 33 évben. Elmondta, hogy a magyar népesség megszokta azt, hogy békeidőben élnek. Ennek ellenére a rendszerváltás óta 20 évet úgy éltünk le, hogy valamelyik szomszéd államban dörögtek a fegyverek. A politikus fontosnak tartja, hogy végre komolyan fejlesztjük a haderőnket, bár ebben nagyon mélyről indulunk, hiszen volt olyan idő, amikor a magyar fegyvergyártás egyetlen terméke a négylövetű, gumilövedékkel felszerelt pisztoly volt, ami talán kóbor kutyák ellen jó, de másra nem.
Harangozó Tamás, az MSZP képviselője elmondta, hogy a honvédség szerepe valóban alul volt értékelve. Az azonban megrázza a magyar embereket, hogy
Oroszország eredeti szándékai szerint Záhonynál ismét orosz határőrökkel találkozhattunk volna.
Azt is kiemelte, hogy az orosz dezinformációval való küzdelemben Magyarország sereghajtó, és a kormányzati médiában megjelenő oroszpárti megnyilvánulások ellen a kormány nem tesz semmit. Tompos Márton, a Momentum képviselője szerint mivel a választók szempontjából leginkább a helyi ügyek fontosak, komoly fegyvertény, hogy még a Mi Hazánk választóinak is 56 százaléka támogatja a NATO-tagságot, a teljes lakosság körében azonban ez az arány 80 százalék.
Sztáray az orosz dezinformációval kapcsolatban arról beszélt, hogy a nyugati médiában meglehetősen egyoldalú tájékoztatás folyik, például annak ügyében, hogy az oroszok miért robbantották ki a háborút. Ezzel szemben a magyar média kiegyensúlyozottabb, mindkét oldal álláspontját bemutatja. Gion kiemelte, hogy a dezinformáció a háború része, mindig az volt, és mindig is az lesz. Azt is elmondta, hogy a honvédelmi ismereteket az iskolákban fokozatosan, kötelezően be kell vezetni.
Kósa Lajos úgy fogalmazott, hogy szerinte Dosztojevszkijt nem kéne elégetni, és Csajkovszkij is egy jó zeneszerző.
Ezt a hülyeséget nem kéne átvenni. Ezt legutóbb Goebbels elvtárs csinálta meg Thomas Mann-nal. És aki ezt mondja, azt Nyugaton egyenesen Putyin pincsikutyájának nevezik.
Rácz András a politikusoktól azt kérdezte, hogy tervezzük-e a kereskedelmi forgalomban kapható drónok harcászati tapasztalatának tanulmányozását; azt, hogy tervezi-e Magyarország az orosz dezinformációval foglalkozó szervezeti egység létrehozását, ez Európában ugyanis már mindenhol létezik.
Gion Gábor erre azt válaszolta, hogy sokfajta drón van, és a drónokban nagyon nagy lehetőség van. Mivel annyira új technológiáról van szó, még nem lehet előre tudni, hová fejlődik. Sztáray Péter azt mondta, hogy a hadsereg foglalkozik dezinformációs ügyekkel, és az orosz tankönyvügyre is külügyminiszteri szinten reagált Magyarország. Kósa Lajos ehhez azt tette hozzá, hogy
a hülyeség ellen felesleges harcolni,
mert az úgyis ott van a társadalom bizonyos rétegeiben.
(Borítókép: Kósa Lajos. Fotó: Kaszás Tamás / Index)