Angela Merkel időszakában Németország túlságosan is az orosz gázra támaszkodott, de nemigen volt más választása az atomerőművek lekapcsolása után – ismerte el a kancellár egykori gazdasági tanácsadója. Ugyanakkor az olcsó orosz gáz hatalmas lendületet adott a gazdaságnak.
Utólag könnyű bölcsnek lenni, és mára persze világos, hogy Németországban már azokban az években meg kellett volna kezdeni az energiaellátás diverzifikálását, azaz több beszerzési forrás kialakítását.
„Ha akkor tudtuk volna, amit most, természetesen másként cselekedtünk volna” – nyilatkozta Angela Merkel vezető gazdasági tanácsadója a Financial Timesnak. Lars-Hendrik Röller ugyanakkor azt is hozzátette: a bőséges és kedvező áron szállított orosz gáz nagyban hozzájárult ahhoz, hogy éveken át fenntartható legyen a folyamatos fejlődés.
„A gazdasági növekedéssel 10-15 éven át olyan teljesítményt mutattunk fel, ami egyébként elérhetetlen lett volna” – hangoztatta Röller. Kitartott viszont amellett, hogy a 2005 és 2021 között kancellári posztot betöltő Merkelnek az atomerőművek fokozatos leállítása után nemigen volt más választása az orosz gázexporton kívül.
Lehet persze a lépés helyességéről vitatkozni, de akkoriban az orosz importról „konszenzus alakult ki” a német társadalomban – emlékeztetett a tanácsadó.
Az orosz fosszilis energia mindenesetre sokkal olcsóbb, mint a mai, Katarból származó cseppfolyós gáz.
Ennek ellenére Németország alig egy év alatt függetlenítette magát az orosz földgáztól – jelentette be még március elején, alig tizenkét hónappal az orosz–ukrán háború kitörése után Robert Habeck német alkancellár, gazdasági miniszter.
Moszkva – Németország szempontjából – több évtizeden át megbízható beszállítónak bizonyult. Az orosz földgáz még a hidegháború idején is folyamatosan áramlott a Nyugat felé.
Következésképpen nagyon függővé váltunk az orosz gáztól. Ez tény
– ismerte el Röller.
Hivatalából történő távozását követően egyre többen bírálták Merkelt, amiért függőségbe taszította Németországot még azok után is, hogy nyilvánvalóvá vált: a Kreml kész geopolitikai fegyverként használni olaj- és gázexportját. Amikor Moszkva 2022 februárjában elindította az Ukrajna elleni invázióját, Németország gázimportjának 55 százaléka Oroszországból származott.
A kancellár kritikusai felrótták: Merkel támogatta az Északi Áramlat 2 építését, amely Ukrajnát megkerülve tette lehetővé az orosz import növelését.
Ráadásul a projektet azok után sem állították le, hogy Oroszország 2014-ben elcsatolta a Krím félszigetet, így lehetővé tette Moszkva számára, hogy még erőteljesebben szorítsa a markában az európai energiapiacokat.
A vezeték és elődje, az Északi Áramlat 1 tavaly robbanásokban megsérült, amelyeknek a körülményeit a mai napig nem sikerült tisztázni.
A háború kezdete óta Olaf Scholz kormánya leválasztotta Németországot az orosz gázról. Az országban több LNG-terminál épült, ahol cseppfolyósított amerikai és arab földgázt fogadnak.
Ezzel párhuzamosan támogatják a megújuló energiaforrások hasznosítását. Az idén például 300 millió eurót, több mint 115 milliárd forintot szántak az elektromos autó napelemes töltőinek felállítására.
Tizenhat éven át kudarcot vallott az energiapolitika
– ezzel vádolta a Merkel vezette Kereszténydemokrata Uniót a Bundestagban mondott tavaly szeptemberi beszédében Robert Habeck, a zöldgazdasági miniszter.
„Ismert politikai körülmények között” az előző kormány is az ország energiaellátásának diverzifikálását szorgalmazta volna – vette védelmébe a leköszönt kancellárt tanácsadója.
Merkelnek azt is felrótták: európai szomszédaihoz képest Németország lemaradt a digitalizációban, és lassú a szél-, illetve a napenergia hasznosításának folyamata is. Röller szerint ez utóbbinak az oka a túlzott bürokrácia volt, Scholz kormánya azonban leegyszerűsítette a jóváhagyási eljárást.
A Scholz-kormány csak a tőlünk örökölt erős gazdaság és az elmúlt évtized fiskális fegyelme miatt folytathatja jelenlegi politikáját
– hangoztatta Lars-Hendrik Röller, az előző kancellár gazdasági tanácsadója.
Az akkori nyugati vezetők közül egyébként Angela Merkelről alakult ki az a vélekedés, hogy Putyin talán legjobb ismerője, politikáját mégis azért bírálták, mert túlságosan puhány és elnéző volt az expanzív orosz elnökkel szemben.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Angela Merkel 2016-ban. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)