Az európai és az amerikai vezetés is aggodalommal szemléli a korábbi elnök, Donald Trump visszatérésének növekvő valószínűségét. Sokan attól tartanak, hogy ha újra megválasztják, az Egyesült Államok ki fog lépni a NATO-ból. Az orosz fenyegetés és a lehetséges amerikai meghátrálás árnyékában az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber Európa nukleáris felfegyverzésére sürgeti a tagállamokat. De mennyire gondolja komolyan Trump a kivonulást Európából?
Donald Trump párton belüli ellenfeleinek száma napról napra fogyatkozik, az országos támogatottságát pedig rendre a jelenlegi államfő, Joe Biden fölé mérik. A tisztséget 2017-től 2021-ig betöltő politikus eddig mindkét republikánus előválasztáson elsöprő fölénnyel győzte le kihívóit. Nemrégiben, a legerősebb ellenfelének tartott floridai kormányzó, Ron DeSantis is visszalépett a korábbi elnök javára, miután felismerte, hogy a verseny reménytelen.
Már csak egy jelölt maradt a jobboldalon, aki még szembe mer szállni Trumppal, a korábbi dél-karolinai kormányzó, Nikki Haley.
Amennyiben az ingatlanmágnás behúzná a republikánus jelöltséget Haley-vel szemben, úgy valószínűleg a jelenlegi elnökkel, a demokrata Joe Bidennel játszhatná le a 2020-as választás visszavágóját.
Egyelőre, ezen a meccsen Donald Trump egy kicsivel esélyesebbnek tűnik, és emiatt az európai vezetők eléggé aggódnak.
Egyrészt azért, mert az üzletember többször is nyilvánosan bírálta a NATO-t és az európai szövetségeseket, de még inkább azért, mert egy vezető európai politikus kifejezetten azt állítja, hogy
elnökségének utolsó évében Trump (zárt ajtók mögött) kijelentette az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, hogy Washington ki fog lépni a NATO-ból.
A vádra a korábbi elnök nem reagált hivatalosan, de Donald Trump a 2024-es kampányában is sokat épít a NATO-szkeptikus megszólalásokra, beszédeiben hangsúlyozza, hogy az amerikai adófizetőknek rengeteg pénzbe kerül Európa védelme. Emellett azt is kilátásba helyezte, hogy ha megválasztják, ő egy nap alatt véget vet majd az ukrajnai háborúnak azzal, hogy nem ad több pénzt Kijevnek védelmi célokra, tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket, és valamilyen területi koncessziók keretében békét köttet velük.
Trump már az elnöksége, sőt még az első 2016-os jelöltsége alatt is kemény üzeneteket intézett NATO-tagállamokhoz. Azonban ezeket leginkább csak fejmosásnak szánta, céljuk a legtöbb esetben az volt, hogy az Észak-atlanti Szerződés tagállamai többet költsenek a saját honvédelmükre.
A politikai kommunikációban hangoztatott fenyegetései ürességét Trump saját maga ismerte el a múlt heti new hampshire-i kampánygyűlésén.
Az összegyűlt támogatóknak elmondta, hogy amikor először találkozott a NATO vezetőivel elnökként, rádöbbent, hogy a szövetségben az Egyesült Államok „állja a számlát”. Felidézte, hogy miután kifejezte a nemtetszését a védelmi kiadások aránytalan viselését illetően, azzal fenyegette az európai partnereket, hogy az Egyesült Államok nem fogja megvédeni Európát, ha az ottani szövetségesek nem veszik ki igazságosan a részüket a védelmi költségekből.
Csak ennyi kellett, és másnap már ömlöttek is a dollármilliárdok a védelmi büdzsékbe
– dicsekedett a korábbi elnök a New Hampshire-ben összegyűlt támogatóinak.
A gyűlésen tett kijelentéséből is látható, hogy a kilépést már máskor is alkalmazta zsarolási módszernek, azért, hogy Washington európai szövetségesei végre valóban a GDP-jük 2 százalékát fordítsák katonai kiadásokra, ahogyan azt a NATO és az Egyesült Államok elvárná. Azonban a választóknak (és Európának) szánt túlzó politikai üzenetek mellett
egy fokkal több aggodalomra ad okot az, amit Trump állítólag a zárt ajtók mögött mondott.
Az európai félelmek újbóli felerősödésének első magját Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa vetette el. Breton jelen volt az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek és – az akkor még elnök – Donald Trumpnak Davosban, a Világgazdasági Fórumon tartott találkozóján. Trump állítólag ezt mondta Von der Leyennek és az EU-s vezetőknek:
A NATO halott, ki fogunk lépni a NATO-ból. Egyébként tartoztok nekem 400 milliárd dollárral, mert ti, németek nem fizettétek a védelmi költségeket.
A francia politikus állítása elég volt ahhoz, hogy elindítson egy pánikkal átszőtt párbeszédet Európában arról, hogy mi történne, ha a kontinens védelmében jelentős szerepet vállaló Egyesült Államok egyszer csak megvonná a katonai támogatást az óvilágtól.
Most, hogy Trump indulása egyre valósabb, egyes európai vezetők azon törik a fejüket, hogy vajon a közeljövőben lesz-e foganatja a volt elnök képviselte, elszigetelődésre épülő külpolitikának, és ha lesz, milyen módon szervezzék meg Európa új védelmét. Az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber egy közös nukleáris elrettentő erőben látja a megoldást.
A meghatározó európai politikus elmondása szerint mindegy, hogy ki nyeri meg a novemberi elnökválasztást, a kontinensnek innentől kezdve így is, úgy is meg kell tudnia védeni magát egyedül.
A NATO nukleáris arzenáljának legnagyobb részét viszont jelenleg az Egyesült Államok szolgáltatja. Az európai szövetségesek közül csak az Egyesült Királyság és Franciaország rendelkezik még atomfegyverekkel (Amerikához és Oroszországhoz képest elenyésző mennyiséggel), azonban a brexit miatt körülményesebb lenne Londont rávenni egy ilyen együttműködésre, ráadásul úgy, hogy a korábbi nagyhatalom egyre kevésbé képes egyáltalán a saját hadseregét fenntartani.
A francia elnök, Emmanuel Macron már 2020-ban felajánlotta országa atomfegyvereit az Európai Uniónak, hogy a mintegy 300 atomtöltetet ne csak a francia területeken, hanem az egész unióban felszereljék Oroszország elrettentésének céljából. 2022-ben, miután Moszkva háborút indított Ukrajna ellen, az ajánlatot ismét megtette, de Németország mindkétszer elutasította a francia államfő tervét.
Most Manfred Weber nem csak a francia atomterv elfogadását sürgeti, szerinte ennél már sokkal többre van szükség a kontinens biztonságának szavatolásáért.
Weber szerint be kell vonni a briteket is a közös nukleáris arzenál tervezetébe, ezen túl pedig egy új, az Egyesült Államoktól és a NATO-tól független, európai nukleáris védelmi rendszer kiépítését kell kitűzni célul Brüsszelnek.
Nem szabad eltitkolnunk, hogy a Putyin jelentette fenyegetés valóságos
– sürgette cselekedetre párttársait és az európai vezetőket Manfred Weber a Politicónak adott interjújában.
Azonban a katonai szövetség felbomlásának aggodalma nem csak az európai politika hangulatát fertőzte meg. A demokrata többségű amerikai kongresszus is kezd felkészülni egy esetleges Trump-elnökségre.
A washingtoni törvényhozás egy olyan határozattal próbálja körbebástyázni az Egyesült Államok NATO-tagságát, ami elvileg a kongresszus felhatalmazása nélkül lehetetlenné tenné, hogy a mindenkori amerikai elnök felmondjon egy katonai szerződést.
Viszont gyakorlatilag a Fehér Ház erre vonatkozó jogkörét a törvényhozó testületnek nem áll módjában korlátozni, így a rendelkezést az adott elnök vagy tiszteletben tartja, vagy nem. A demokrata oldalon egyöntetű a NATO-ból való kilépés félelme, de még a republikánusok között is sokan attól tartanak, hogy a szövetség felbomolhat, ha az üzletember ismét hatalomra jut. Tavaly augusztusban történt, hogy
Donald Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton azt nyilatkozta a konzervatív Fox Newsnak, hogy „szinte biztosan kilépnénk a szövetségből Trump második ciklusában”.
Bolton ezután a korábbi főnöke által folytatott külpolitika más aspektusait is élesen kritizálta, különösképpen az olyan izolacionista cselekedeteket, mint például a kivonulást Afganisztánból.
Az izolacionizmus azt a külpolitikai felfogást takarja, amikor egy nagyhatalom bezárkózik, és csak a saját érdekszférájában – vagy még azon belül sem – szól bele a konfliktusok alakulásába. Az intervencionizmus pedig azt, amikor a nagyhatalom aktívan beleszól a kisebb országok bel- és külügyeibe.
A Szovjetunió összeomlása óta az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom, ezért amikor Washington intervencionista politikát folytat, akkor az egész bolygó területén kész beavatkozni a jelentősebb fegyveres konfliktusokba. Tipikusan beavatkozáspártinak tekinthetők például a George W. Bush-kormány Dick Chaney alelnök által szorgalmazott iraki és afganisztáni háborúi. Ameddig Donald Trump (Joe Biden által végrehajtott) afganisztáni kivonulása tipikusan izolacionista, elszigetelődéspárti külpolitikai húzásnak tekinthető. A két eltérő külpolitikai modell állandó vita tárgyát képezi az Egyesült Államokban. Az elszigetelődők nem akarnak adófizetői pénzt költeni távoli országok bajaira, míg a beavatkozók attól tartanak, hogy ha az Egyesült Államok elveszíti a világbéke őrkutyájának szerepét, azzal a nagyhatalmi pozíciójának is lőttek.
A NATO-kérdés a tengerentúlon is sokakat foglalkoztat, Ivo H. Daalder, az első Obama-kormány NATO-küldöttje nemrég egy véleménycikkben fejtegette, mi történne az Észak-atlanti Szerződés egységével egy újabb Trump-elnökség esetén.
A volt NATO-tisztviselő szerint a korábbi elnök visszatérésében nem az lenne a legfenyegetőbb, hogy kiléptetheti az országát a szerződésből, hanem az, hogy a szövetségesek között megrendülhet a bizalom.
Például Trump olyan kijelentései miatt, miszerint nem védené meg Európát egy fegyveres konfliktus esetén. Daalder úgy gondolja, hogy a védelmi szövetségeket nem a jog ereje tartja össze, hanem a szövetségesek egymás iránti bizalma. A jogi keretek megszilárdíthatják, de egyedül nem tarthatják fent az együttműködést. Az ukrajnai háború fényében az európai partnerek most különösen veszélyeztetve érzik magukat Oroszország miatt, ezért szükség lenne a bizalomra.Viszont szerinte
sem az európai közvélemény, sem a megválasztott politikusok nem bíznának abban, hogy egy hipotetikus orosz támadás esetén a Trump vezette Egyesült Államok Európa segítségére sietne.
Ez az a bizalomvesztés, ami hamarabb alááshatja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, mint hogy az Egyesült Államok egyáltalán kilépne abból – fogalmaz Daalder.
Daalder azt is kifejti, hogy a segítségnyújtást már a NATO keretein belül is el lehet mulasztani, nem muszáj ehhez kilépni a szervezetből Trumpnak. Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelye úgy fogalmaz, hogy ha egy tagállamot támadás ér, akkor a többi tagállam
azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is –, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy a NATO nem szabályozza, hogy az egyes országok milyen mértékben nyújtsanak segítséget egymásnak, másrészt az ötös cikkely alkalmazását minden tagállamnak el kell fogadnia, a szervezet csak akkor lép hadba kollektíven. Egyébként az ötödik cikkelyt még csak egyetlen egyszer alkalmazták, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után.
Azonban, minden pesszimista esélylatolgatás ellenére, a korábbi NATO-küldött kijelenti, hogy
az Észak-atlanti Szerződés Szervezete még az Egyesült Államok nélkül is erős katonai szövetség maradna.
A védelmi szövetség majdnem egész Európát, Kanadát és két atomhatalmat foglal magában, és a legmodernebb hadászat minden csínját-bínját a fegyvertárában tudhatja. Az Egyesült Államok nélkül viszont nyilván közel sem lenne olyan hatékony, és Oroszország és más ellenfelek számára is kevésbé képezne hiteles elrettentő erőt – fejtette ki Daalder.
Ezért az Európai Unió elkezdte felkészíteni a politikai fegyvertárát annak érdekében, hogy a tengerentúli szövetségest mindenáron és minden forgatókönyv esetén a védelmi szerződésben tartsa. A múlt héten beszámoltunk róla, hogy a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok demokrata kormányzata a volt holland miniszterelnököt, Mark Ruttét szeretné NATO-főtitkárnak (amint Jens Stoltenberg mandátuma lejár idén októberben).
Egyesek szerint a nyugat-európai országok és a Biden-kormány kifejezetten azért Ruttét szánja főtitkárnak, mert elvileg képes hatni Trumpra.
Így ha a demokrata kormány leköszönne novemberben, Európa egy Donald Trump által tisztelt politikuson keresztül tudna alkudozni a régi-új elnökkel, hogy fontolja meg a belengetett kilépést.
A Bloomberg tévécsatorna a jelöltségről, valamint arról is kérdezte a volt kormányfőt, hogy kifejezetten a Trumppal ápolt konstruktív viszonya miatt szeretnék-e őt a katonai szövetség élére a támogatói. Mark Rutte sem a jelöltségének tényét nem erősítette meg, sem az újságírói kérdésre nem válaszolt érdemben.
Viszont az interjúban a volt kormányfő már most elkezdett azon dolgozni, hogy Trump és Európa kapcsolata javuljon. Hangsúlyozta az európai országok felelősségét az amerikai jobboldali politikus és a NATO viszonyában bekövetkezett törésben. Továbbá megsimogatta a republikánus elnökaspiráns egóját is:
Rutte szerint Trump elnöknek igaza volt, amikor azt követelte a szövetségesektől, hogy több pénzt fordítsanak védelmi kiadásokra.
Az egész NATO védelmi kiadásainak 70-75 százalékát az Egyesült Államok fizette, a harminc másik tagállam összesen csak a 25-30 százalékát. Trumpnak igaza volt, és érthető álláspontot képviselt
– nyilatkozta a volt holland kormányfő.
Az efféle bánásmód összhangban lehet Donald Trump igényeivel, aki a Fox Newsnak úgy fogalmazott, hogy Amerika NATO tagsága attól függ, hogy Európa „rendesen bánjon” velük, és ne pedig kihasználja őket, mint eddig. Rutte főtitkársága esetén várható lenne, hogy az észak-atlanti tagállamoktól komolyabb fegyverkezési kiadásokat fognak elvárni, mint eddig, azonban ha ez sem elég ahhoz, hogy (megválasztása esetén) Trump Amerikáját maradásra bírja, akkor lehet, hogy Európa fegyverkezhet egyedül.
(Borítókép: Donald Trump beszédet mond a New Hampshire-i előválasztás után 2024. január 23-án. Fotó: Jabin Botsford / The Washington Post / Getty Images Hungary)