Egyre valószínűbb, hogy az Egyesült Királyságban a következő parlamenti választások után kormányváltás következik, hiszen az önkormányzati választások után egy újabb hatalmas vereséget tudhat maga mögött a 14 éve kormányzó Konzervatív Párt. Rishi Sunaknak nagyon csekély esélye van megfordítani a jelenlegi trendeket, ugyanakkor legalább az szinte biztosnak mondható, hogy pártelnöki és miniszterelnöki székét a választásokig megtarthatja. A toryknál ugyanis senki sem akar a lehetséges történelmi vereség arca lenni.
Hiába a kiábrándító önkormányzati vereség, úgy tűnik, a Konzervatív Párt eddig Rishi Sunakkal kritikus jobboldali-szélsőjobboldali képviselői is kitartanának pártelnökük és miniszterelnökük mellett a választáson.
Mint arról beszámoltunk, a toryknak is nevezett Konzervatív Párt a múlt héten az önkormányzati választásokon mandátumainak közel a felét elvesztette: idén 107 körzetben tartottak helyi választásokat, és összesen 474 mandátumot vesztve 515 mandátumot szerzett a párt.
Ráadásul ha nem a leadott szavazatok, hanem a megszerzett képviselőhelyek számát nézzük, akkor a toryk a Munkáspárt és a Liberális Demokraták után a harmadik helyet szerezték meg.
Az eredmény egyébként az 1990-as évek bukáshoz közeli eredményével vetekszik – az 1996-os önkormányzati választások után az önkormányzati képviselőhelyek 13 százaléka volt a toryké, míg jelenleg 19 százaléka. Ezzel pedig egyre biztosabb, hogy a legkésőbb 2025 januárjában tartott parlamenti választásokon a 2010 óta hatalmon lévő Konzervatív Párt egy történelmi vereségbe fog beleszaladni, vélhetően Rishi Sunakkal az élén.
A Konzervatív Párt már régóta nincs jó állapotban: Boris Johnson bukása óta két pártelnöki versenyt tudtak maguk mögött, ahol először Liz Truss győzedelmeskedett, akinek kérészéletű miniszterelnöksége óta a párt folyamatos lejtmenetben van, amit Rishi Sunak sem tudott megállítani.
Ráadásul a párt nem kizárólag a közvélemény-kutatásokban van lemaradásban a Keir Starmer vezetésével egyfajta Tony Blair-i harmadikutas fordulaton áteső Munkáspárttól, hanem a választások eredményein is meglátszik a beléjük fektetett bizalom hiánya a választók részéről. Az idei mellett a tavalyi önkormányzati választás is csúfos tory vereségekkel járt, ráadásul az időközi parlamenti választásokon is sorra veszítik a mandátumaikat – 2019 óta összesen tizenegy időközi választáson maradt alul már a párt.
A párt sikertelensége miatt pedig jobboldali-szélsőjobboldali politikusaik már jó ideje kritizálják nyilvánosan Sunakot.
Ugyanakkor hiába tűnt úgy korábban, hogy a legkésőbb jövő januárban – valójában valószínűleg idén ősszel – tartott parlamenti választásokra (saját pozíciójukat mentve) megbuktatnák Sunakot, hogy egy másik jelölttel fussanak neki a kampánynak, erről az ötletről a Sunak-kritikusok letettek.
Korábbi belügyminisztere, Suella Braverman – aki Sunak potenciális kihívójaként is felmerült már, és élvezi többek között Boris Johnson fémjelezte konzervatív szárny bizalmát – a mostani választásokat a hétvégén úgy értékelte, hogy azon nincs mit szépíteni, és a konzervatívok kifutottak már az időből, hogy Sunakot leváltsák, ezért a mostani vereségért a miniszterelnök a felelős, és azt neki kellene kijavítania.
Emellett Braverman azzal vádolta meg Sunakot, hogy a tervei nem működnek, és egy új, konzervatívabb vízióval kéne előállnia.
De nem ő volt az egyedüli, aki kritikát fogalmazott meg a miniszterelnökkel kapcsolatosan. A szintén a párt konzervatív szárnyához tartozó Miriam Cates a toryk felé elfogult Telegraphon írt véleménycikkében fogalmazott úgy, hogy a párt jelenleg a szakadékba néz – már a publicisztikájának a címe, az Olvasók, ezt elrontottuk. Pártomnak a visszatéréshez vezető útja meredek és keskeny önmagában sokat mond – és szerinte ezt egy, a jelenleginél jóval konzervatívabb politikával lehetne csak megoldani. Mint fogalmazott
Rishi Sunakkal vagy bármilyen más vezetővel.
A választások eredményét maga a miniszterelnök is értékelte, aki elismerte, hogy pártja alul fog maradni a következő parlamenti választásokon, ugyanakkor egy, a Sky Newson megjelent elemzés alapján kijelentette, szerinte a parlamentben egyik pártnak sem lesz egyedüli többsége. Így ő azzal számol, megosztott parlament jöhet, ahol Starmernek majd az unionista Liberális Demokratákkal, vagy az egy év alatt épp harmadik pártelnöküket megválasztó függetlenségpárti Skót Nemzeti Párttal (SNP) kellene összeállnia.
Ezzel a brit politikába nemrég külügyminiszterként visszatérő David Cameron 2015-ös – egyébként részben nem teljesen igaz – kampánynarratíváját hasznosította újra, aki közel tíz éve azzal buzdította a választókat a torykra való szavazásra, hogy a Munkáspárt akkori elnökére, Ed Milibandre és a párt képviselőire adott szavazatok tulajdonképpen az Egyesült Királyságból kiválni szándékozó SNP kormányra kerülésével járnának.
Azonban csakúgy mint 2015-ben, ez most, 2024-ben sem valószínű.
Ugyan ha kizárólag az angliai és walesi körzeteket vizsgáljuk, valóban igaz az az állítás, hogy a Munkáspártnak nem lesz meg egyedül a többsége a 650 fős alsóházban, ugyanakkor a választói magatartás a helyi választásokon más, mint az országoson. Másrészt pedig az SNP belső válságai miatt Starmerék több mandátumot is szerezhetnek Skóciában, amivel akár már a többség is meglehet.
Ráadásul Sunaknak a legnagyobb ellenfele nem is a Munkáspárt, hanem inkább a még Nigel Farage által alapított, ám később Richard Tice-ra hagyott Reform UK (leánykori nevén Brexit Party), mivel a szélsőjobboldali párt a mostani választáson is több körzetben megszorongatta a torykat és a két jobboldali párt megosztja a jobboldali szavazótábort, amivel még nehezebb helyzetbe hozhatja a tizennégy éve kormányzó konzervatívokat.
Az önkormányzati választások után az egyik legnagyobb kérdés, hogy Starmer valóban képes-e parlamenti többséget jelentő győzelemre vezetni pártját. Vannak arra utaló jelek, hogy ez meglehet. Egyrészt a közvélemény-kutatásokban rendkívül nagy az előnyük, a kutatások átlaga szerint a párt 43 százalékponton áll, míg a Konzervatív Párt 20 százalékponttal (!) lemaradva 23 százalékon, másrészt pedig több, klasszikusan torykra szavazó körzetben is remekül szerepelt a párt.
A legnagyobb kérdés Starmerrel kapcsolatban, hogy sikerül-e neki visszahódítani a muszlim szavazóikat.
Ugyanis a párt megosztott az Izrael és a Hamász háborúja miatt a Gázai övezet ügyében – több képviselőjük azonnali fegyverszünetet követel Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöktől, míg Starmer ezzel szemben jóval felvizezettebb kijelentéseket tesz csak a témában, amit a muszlim választóik nem igazán honorálnak.
Így amennyiben Starmer történelmi győzelemmel és egy magabiztos parlamenti többséggel a háta mögött szeretné visszavezetni pártját a kormányrúdhoz, akkor valamit kezdenie kell ezzel a problémával is.
(Rishi Sunak a Downing Street 10-ben 2024. április 14-én, Londonban, Angliában. Fotó: Benjamin Cremel / WPA Pool / Getty Images)