Hennagyij Druzenko ukrán önkéntes katonai orvos egy hosszú Facebook-bejegyzésben arról írt: meg van győzödve arról, hogy a háború aktív szakasza a következő télen lezárul. Szerinte ez esetben három forgatókönyv állhat elő folytatásképp – írja a Focus.ua.

Mint az ukrán fegyveres írta: „A hazafias fellángolások és mindkét oldal fáradhatatlan propagandája ellenére egyre kevesebben vannak azok, akik ölni és meghalni akarnak a hazájukért. A mozgósítási erőforrás egyre szegényebb. És egyszerűen nincs politikai akarat arra, hogy Oroszországban általános mozgósítást hirdessenek, vagy hogy Ukrajnában legalább 20 évre csökkentsék a korhatárát.”

Mert szinte mindenki, aki harcolni akart, vagy legalábbis nem volt problémája ezzel, már a fronton van, és a sokmilliós rajongói seregek mindkét oldalon inkább távollétükben pusztítják el az ellenséget

– írta, majd hozzátette: „Ráadásul a háború egzisztenciális jellegének ethosza (azt mondják, hogy csak az egyik marad életben) már régóta és helyrehozhatatlanul alá lett aknázva.”

„Az ukránok egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy a háború már nem az ukrán államiságért folyik, hanem túlmutat annak határain. És a legfontosabb az, hogy ki és hogyan lesz Ukrajna haszonélvezője ezeken az (új) határokon belül. És ez arra ösztönzi a legokosabbakat és legötletesebbeket, hogy ne az ország védelmében gondolkodjanak és fektessenek erőforrásokat, hanem abban, hogy bekerüljenek a (jövőbeli) haszonélvezők csapatába” – fogalmazott, megjegyezve, hogy eközben az ukrán kormányzat „egy második fronton” egyre „kíméletlenebb háborút folytat az ukrán állampolgárok és válallkozások ellen”, és ezt az ukránok többsége ma már sokkal inkább érzi a saját bőrén, mint a tényleges harcokat.

Az oroszok is messze vannak attól, hogy az ukrán offenzíva egzisztenciális fenyegetését érezzék, és ezért a motivációtól is, hogy bármi áron megmentsék Oroszországot. Az eszeveszett propaganda ellenére a kurszki offenzíva csak megerősítette az Orosz Föderáció sok polgárának sejtését: hogy ez nem az ő háborújuk

– tette hozzá Druzenko, majd utalt arra is, hogy szerinte az orosz állami propaganda is hiába rémisztgeti most már „nácikkal” az orosz lakosságot, csak zsoldosokra és szerződéses katonákra számíthatnak az ukrajnai harcokban, és az ő számuk is fogy. 

Három forgatókönyv

„Ezért mind a »kurszki offenzívát«, mind a pokrovszkit a felek utolsó aduászának tartom, mielőtt a háború télen elkezd állóháborúvá alakulni, és fokozatosan elhalványulni. A tét azonban egyenlőtlen. Az oroszok kijelentették, hogy az ukrán Donbászt örökre el akarják csatolni, sőt ezt saját alkotmányukban is leírták, de nem világos, hogy mi mit kezdjünk a Kurszki terület több ezer négyzetkilométerével, ha továbbra is az ENSZ alapokmánya és a nemzetközileg elismert határok iránti elkötelezettségünket hirdetjük” – írta az ukrán önkéntes, hozzáfűzve: 

Putyin helyében általánosságban pusztán szimbolikus ellenállást tanúsítanék az ukránokkal szemben az Orosz Föderáció „örökös” területén: minél több ukrán erőt és eszközt vonnak be Oroszországba, annál könnyebb lesz az oroszoknak a Donbász meghódítása.

Mint írta, az orosz területek csak terhet jelentenek Ukrajnának, majd hozzátette azt is: arra számít, hogy téltől kezdve az aktív, területszerzést célzó harcok leállnak, és ehelyett egymás kritikus infrastruktúráját próbálják majd megsemmisíteni a felek, „mert ahhoz sokkal kevesebb ember kell”.

„De attól tartok, hogy még ebben az ellenséges infrastruktúra elpusztítására irányuló háborúban is gondoskodik arról a Nyugat és Kína, hogy a lehető leghamarabb lecsillapodjon, anélkül, hogy sokkot okozna a globális piacokon, vagy olyan, ember okozta katasztrófákat, amelyek messze túlmutatnak Ukrajna és Oroszország határain” – írta, megjegyezve: ukrán szempontból ez a kimenetel azért lesz probléma, mert a frontvonalak és határok ideiglenesen megmerevednek, de nem ismerik el őket, és az ukránoknak ezt követően meg kell hozniuk egy fontos döntést. 

Mert a nép érezni inkább érzi majd, mintsem felfogja, hogy ennek a pusztító háborúnak és az ukrán földön hozott szörnyű áldozatoknak nemcsak a fantombirodalmi fájdalmak megszállottja, a „Kreml apója” [vagyis Putyin – a szerk.] az oka (bár ő az, aki mindenek felett áll), hanem az ukrán állam gyengesége és tehetetlensége is, ami nem csak Putyin számára tűnt könnyű áldozatnak az orosz medve számára

– vélekedett az ukrán önkéntes, aki szerint ezt követően arra a kérdésre kell megtalálniuk a választ, hogy miként tudják fenntartani a most megőrzött ukrán függetlenséget, és mindent, ami az állampolgárok biztonságához, fejlődéséhez, jólétéhez és önmegvalósításához szükséges.

Mint írta, e téren jön képbe a három, vagyis inkább „két és fél forgatókönyv”.  Az első értelmében meg kellene gyengíteni az elnöki szerepkört, le kell mondani „az elnöknek mint az ukrán államiság sarokkövének és garanciájának az Európára nem jellemző funkcióiról”, valamint létre kell hozni „a fékek és ellensúlyok kiegyensúlyozottabb rendszerét”, és reformokat kell végrehajtani. 

A második út valószínűbb, mint az első. Keressük meg a következő messiást, és higgyünk benne. […]  A legtöbb ember nem szeret felelősséget vállalni, és nolens volens keres egy »atyát«, akire hajlandó átruházni a választás, a felelősség és a szabadság terhét. Lehetne egy mérsékelt »messiásunk« Valerij Zaluzsnij személyében, vagy egy kevésbé mérsékelt és szenvedélyesebb a bankovai [vagyis az elnöki hivatal köreiben mozgó – a szerk.] ukrán »caudillók« személyében

– írta Druzenko, aki szerint ennek a jelenségnek sokkal több rossz példája volt, mintsem jó, és nem biztos benne, hogy Ukrajnában kedvező lenne egy ilyen forgatókönyv.

Harmadik lehetőségként azt említette, hogy semmilyen radikális változást nem hajtanak végre Ukrajnában. „Hagyjuk, hogy az ország a maga útján haladjon. Hogy vagyonának maradványait a hatalomhoz közel állók között herdálja el. [...] A végtelenségig tárgyalni az EU-val. Az összes alattomos moszkovitát leírni. Fejlődés és jólét helyett identitással etetni az embereket. Büszkének lenni a felszabadító harc hőseire, különösen az elesettekre (így biztonságosabb), és a rendszer minden kritikusát »a Kreml ügynökének« bélyegezni. És évtizedekig belülről rohadni. Erre sok példa van” – fogalmazott, majd hozzátette: sajnos az első változatot tartja a legkevesbé valószínűnek, és a harmadikat a legvalószínűbbnek, de még van választási lehetőségük.