Hogy hány milliárd órát töltenek afrikai nők és gyerekek évente vízhordással? 40 milliárdot, szól a válasz. Fúrjunk kutat, vágjuk rá az evidens megoldást. Al Ghaoui Hesna mégis azt mesélte, látott olyan falut, ahol a nők estek kétségbe, miután az európai segélyszervezetek kutat fúrtak, mert a kultúrájukban a vízhordás volt az egyetlen lehetőség, hogy a férjük fennhatóságától szabadon, saját magukkal töltsenek időt. A Művészetek Völgyében jártunk, a Momentán udvar nemzetközi fejlesztésnek szentelt előadásán.
2015 a Fejlesztés Európai Éve. De mit jelent ez Magyarországnak? Minket fejlesszenek, vagy mi fejlesszünk? Ha mi, kinek és hogyan adjunk pénzt? A HAND Szövetség segítségével jártuk körül a kérdést, miután megnéztük Al Ghaoui Hesna újságíró és a Momentán társulat előadását. Kapcsolódó kvízünket itt töltheti ki.
Elnézést, hogy ilyen sokkoló témákat hozok elő.
– szabadkozott a részben szír származású újságíró, aki a legtipikusabb ellenvetésekkel indított: vajon mit segít az éhezőkön, nélkülözőkön a világ másik felén, ha fogmosás közben elzárjuk a vizet? Egy etiópiai emlékét idézte fel, amikor 2011-ben, a nagy aszály idején elakadt a stábjával Addisz Abebát elhagyva a romokban álló országúton.
A legfontosabb konklúzióként arra hívta fel a figyelmet, hogy bár ők végül gond nélkül megúszták a defektet, a klímaváltozás, amiben mi is vaskosan részesek vagyunk, nemcsak természeti katasztrófák által veszélyezteti szerencsétlenebb földrészeken emberek millióinak életét, hanem egyben szélsőségesnél szélsőségesebb szervezetek malmára hajtja a vizet – Al Ghaoui szerint a szíriai polgárháború kirobbanásában is szerepe volt a globális felmelegedés hatásainak. „Mi szenvedünk a hőhullámtól, hogy nincs légkondicionáló, másoknak az élete múlik egy aszályon vagy földcsuszamláson″ – emlékeztetett.
Az újságíró legérdekesebb története Emmanuel Jalról szólt: a szudáni gyerekkatonából lett rapper aktivistaként lett ismert, és a színészként is menő, de jogvédőként fényévekkel keményebb George Clooney országos cimborája.
Már rapperként dolgozott, amikor két évig éheztette magát, hogy így hívja fel a figyelmet az egyik adománygyűjtő kampányára. Addig csak napi egyszer evett, amíg össze nem gyűlt 15 ezer dollár, de megcsinálta, amit elhatározott.
– idézte fel a Blog.hu-n már egyszer megírt történetet (hosszabban erre olvashat a fiúról, akinek anyját a szeme láttára megölték, testvéreit megerőszakolták, mielőtt gyerekkatonaként az éheztetést, kannibalizmust is megélte). Volt fogalommagyarázat is, Bördős Éva, a HAND elnökségi tagja beszélt arról, hogy a humanitárius segély a katasztrófák utáni azonnali segítségnyújtást, a nemzetközi fejlesztés a nagy ellátó rendszerek, például iskolák, kórházak vagy vízellátás hosszú távú javítását jelenti.
A Momentán (akikről itt és itt írtunk bővebben) legerősebb fegyvere az egyszerűség volt: a legnagyobbakat az egyszerű párbeszédek szóltak, mivel a témák (például hogy taszít szegénységbe az adóelkerülés, kényszerít migrációra a fegyverkereskedelem) magukért beszéltek. A legerősebb a karikatúra-multivezérrel rögtönzött interjú volt, aki kézjelekre felváltva mondott igazat, lebegtetett, és hazudott, mint a vízfolyás.
Az előadás (ami az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének közreműködésével jött létre) után a felvetett témákat a fejlesztést a terepről, testközelből ismerő civil szervezetekkel beszéltük át, miközben már Kemény Zsófi slammelt a tizennyolcadik szülinapjáról a Momentán színpadán.
A leggyakoribb ellenvetés, hogy Magyarország maga is szegény ország, így nem elvárható tőlünk, hogy másokon segítsünk, amíg magyarok is nélkülöznek. Nem kérdés, hogy nagyon is létezik szegénység Magyarországon, de ezzel együtt lassan tudatosíthatjuk: a világ leggazdagabb országai közé tartozunk, ezért is lehetünk például az OECD (a világ legfejlettebb országait összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tagjai, emelte ki Gedeon Tímea, a fejlesztéssel foglalkozó civileket tömörítő HAND Szövetség igazgatója.
A szervezet másik érve, hogy a fejlődés nem kegy, hanem az Ember Jogok Nyilatkozatában rögzített jogokból következő alapvető jog. Emellett az egymásrautaltságot szokták kiemelni, ami a globalizált világ országait, népeit úgy gazdasági, élelmezés- és egészségügyi, mint például környezetvédelmi szempontból összeköti. Tehát elismerik, hogy Magyarországon is súlyos probléma a szegénység, de úgy tartják, ez nem jelenthet kibúvót a nemzetközi fejlesztés kötelezettsége alól.
A szervezet célja, hogy a magyar állampolgárok és politikusok vállaljanak felelősséget a globális problémák megoldásában, megelőzésében. Eddigi legnagyobb eredményük, hogy amellett, hogy tréningeket, nemzetközi tanulmányutakat tartanak, és népszerűsítik az önkéntességet, részt vettek a nemzetközi fejlesztésről szóló stratégia és törvény megalkotásában. Magyarország az EU felé azt vállalta, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 0,33 százalékát „hivatalos fejlesztési támogatásra″ (official development assistance, ODA) költi, de a valóságban ennek töredékét, az utóbbi években 0,1 százalékot (2012-ben 26,6, 2013-ban 28,6 milliárd forintot, ez egyelőre az elérhető legfrissebb adat) sikerült erre elkönyvelni. Ez az arány a régióban nem egyedülálló.
Ironikus ugyanakkor, hogy az arány idén a kormány menekültpolitikája miatt fog jelentősen nőni: a héten írtuk meg, hogy a kormány 22,2 milliárd forinttal egészíti ki az ideiglenes határzár építésére, valamint a migránsok átmeneti elhelyezésére fordítható költségvetési keretet. Márpedig a menedékkérők ellátására fordított pénz itt tartózkodásuk első évében beszámítható az ODA-ba. Hogy ez épp sátortáborokban történik-e, a statisztika számára részletkérdés.
A menekültek példáján is látszik, hogy segítség és segítség között óriási különbség lehet. Az ODA-ba beleszámítanak a nemzetközi szervezetekbe, fejlesztési alapokba (például a WHO, UNHCR, vagy az Európai Fejlesztési Alap részére) történő befizetések, vagyis az úgynevezett multilaterális segítségnyújtás (2013-ban összesen kb. 21 milliárd forintnyi volt Magyarország multilaterális befizetése a 28,6-ból, ebből 14,5 az uniós költségvetésbe ment). A civilek szerint ezek mellett sokkal több bilaterális projektre lenne szükség, amikor egy-egy magyar szervezet vagy cég épít például iskolát, fúr kutat vagy szerel fel kórházat Ugandában, Afganisztánban vagy Ukrajnában. Bár a HAND szerint az sem jó arány, hogy Szerbia és Ukrajna kapja messze a legtöbb támogatást Magyarországtól, míg a világ legszegényebb országaiba kevesebb, mint a teljes ODA 1 százaléka jut el, emlékeztetett Balogh Réka, a HAND szakpolitikai munkatársa.
Ahogy a fejlődő országok magyarországi képzését sem tartják feltétlenül hatékonynak, mert nem látnak garanciát arra, hogy a támogatás végül a célországban hasznosul (miért ne ragadhatna itt egy etióp orvos vagy költözhetne Franciaországba egy kongói tanár?), és a támogatást magát is magyar intézmények, nem pedig például egy bangladesi főiskola kapja. A déli nyitás keretében nyíló kereskedőházakat nem tartják rossz ötletnek, de szerintük szorosabb együttműködésre lenne szükség a terepet ismerő civilekkel, amihez elengedhetetlen lenne egy nemzetközi fejlesztési projekteket koordináló nemzeti ügynökség is.
Szóba került a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája, azaz a PCD (policy coherence for development) is. Nagyon bonyolultnak hangzik, pedig egyszerű: azt várnák el a döntéshozóktól, hogy amikor olyan szakpolitikai döntést hoznak, aminek hatása lehet a fejlődő világra, vegyék figyelembe a fejlődő országok érdekeit, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor„az egyik kezünkkel segélyt adunk, a másikkal elveszünk″. Például ha egy ország aláírja a Genfi egyezményt, melynek 1956-ban egyik első haszonélvezője volt, a civilek azt várnák tőle, hogy a vállalt kötelezettségeinek megfelelően adja meg a lehetőséget az üldöztetés, háború elől menekülőknek menedékkérelmük előterjesztésére. (Aki kő alatt bekkelte ki az elmúlt fél évet, itt olvashat utána a menekültkérdésnek.)
A HAND szerint szép dolog az ENSZ milleneumi fejlesztési céljai között emlegetni a HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelmet, de nem ártana a szabadalmaztatott gyógyszereket könnyen hozzáférhetővé tenni a fejlődő országokban – itt a szellemi tulajdonjog feszül a fejlesztési célok ellen a döntéshozásban. „Az iparosodott országok protekcionista kereskedelempolitikája a mezőgazdaságban évi 20, a ruházaban-textiliparban pedig további 30 milliárd dollárnyi jóléti veszteséget okoz a déli termelőknek, ami több, mint a fejlődő világnak nyújtott összes segély évente″ – tették hozzá. Hasonló, klasszikus példa a földrablást ösztönző bioüzemanyag-gyártás, és az illegális tőkekiáramlás (barátok közt például: adóelkerülés) kérdése, is, amiről kvízünkből tájékozódhat részletesen.
2015 a Fejlesztés Európai Éve, ennek keretében az Index is részt vett a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség afrikai tanulmányútján. Ott készült kenyai riportunk a Taita-projektről; a kapcsolódó civil rendezvénysorozat első programjáról, mely a Magyarországon még ma is jelenlevő modernkori rabszolgaságról szólt, a könyvbemutató kapcsán számoltunk be.