Egy autoriter rendszerben talán nem meglepő, hogy az egyik legbefolyásosabb politikust egyik napról a másikra félreállítják, ha kényelmetlenné válik a vezetőnek. Mégis, Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök viszonylag váratlan, múlt heti távozása kisebb sokkot okozott Brüsszelben.

Davutoğlu a migránsok visszaküldéséről szóló EU-török megállapodás egyik fő tervezője. Emellett pedig brüsszeli vélemények szerint racionálisabb, higgadtabb, megbízhatóbb tárgyalópartner, mint főnöke, a török elnök Recep Tayyip Erdoğan. 

Korábban kiszivárogtatott feljegyzések alapján Erdoğan a tavalyi tárgyalások során nyíltan megfenyegette európai tárgyalópartnereit, hogy buszokra ülteti azt a 2,7 millió szíriai menekültet, akik Törökországban vannak, ha nem kapja meg azt, amit akar.

És mit fognak csinálni a menekültekkel, ha nem jön össze a megállapodás? Megölik őket?

– kérdezte az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Claude Junckertől, és az Európai Tanács fejétől, Donald Tusktól. 

Túl nagyra nőtt a miniszterelnök

Davutoğlu, aki hazájában híres, elismert egyetemi professzor, diplomata, félretette a bazári stílust. Irányítása alatt vált Törökország megkerülhetetlen hatalommá a régióban, ő az atyja az úgynevezett „neoottomán” koncepciónak, mely szerint Törökországnak meg kell erősödnie, hogy ne csak regionális nagyhatalom legyen, hanem világformáló erő. 

Davutoğlu pozícióját nyilvánvalóan megerősítette otthon, hogy az európaiak vele szerettek tárgyalni, ő eredményeket hozott haza. Példa erre, hogy az EU ígért 6 milliárd eurót, vízummentes beutazást a Schengen zónába a törököknek, és szorosabb kapcsolatokat. Erdoğannak, aki azon dolgozik, hogy a török alkotmányos berendezkedést úgy alakítsa át, hogy az elnök körül összpontosuljon a hatalom, ez már kicsit sok lehetett. 

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke így méltatta volt török miniszterelnököt: „Ahmet Davutoğlu az egyik legmegbízhatóbb, és legkonstruktívabb közvetítő volt az EU és Törökország között.” Hozzátette: „Remélem, a török kormány – bárki is legyen a kormányfő – folytatni fogja ezt a konstruktív együttműködést, amit ő fémjelzett.”

Ki terrorizál kit?

Brüsszelben idegesen figyelik a fejleményeket. Főleg, hogy egy nappal azután, hogy Erdoğan távozásra kényszerítette Davutoğlut, közölte, hogy esze ágában sincs megváltoztatni a török terrorellenes törvényt, amely az EU szerint túlságosan tágan értelmezi a terrorizmust és a terrorista cselekmények fogalmát, arra használva, hogy újságírókat és ellenzékieket börtönözzenek be.

„Azt mondja az EU, megváltoztatjátok a terrortörvényt a vízumért cserébe,” mondta Erdoğan egy televíziós beszédben.

Már elnézést, de mi a magunk útját járjuk, ti meg járjátok a sajátotokét!

Legutóbb pénteken ítéltek el két újságírót a terrorellenes törvény alapján Törökországban, mert felfedték, hogy a kormány állításával szemben Ankara nem csak segélyt, hanem fegyvereket is szállít bizonyos milíciáknak Szíriában. Hogy mindenki értse az üzenetet, az egyik újságírót, Can Dündart egy fegyveres még le is akarta lőni a bíróság előtt, de a zsurnaliszta túlélte a támadást. Dündar kollégájával együtt öt év börtönbüntetést kapott titkos állami iratok nyilvánosságra hozatala miatt. 

Ez lehet az uniós-török válóok

A terrorellenes törvény módosítása az egyik utolsó feltétele annak, hogy a törökök megkapják a jogot a vízum nélküli belépésre az EU-ba. Az uniós tagállamok és az Európai Parlament is jelezte, semmiképpen nem hagyják jóvá a törökök vízummentes beutazását, ha ennek 72 kritériuma, köztük a terrorellenes törvény módosítása nem történik meg. 

A képlet egyszerű: ha Erdoğan nem változtatja meg a terrorellenes törvényt, nincs vízummentesség, és akkor bukik az egész EU-török egyezség, amely annyit valóban elért, hogy nem ezrek hajóznak át naponta életveszélyes módon Görögországba, hanem átlagosan százan. 

Hivatalosan persze Davutoğlu távozásának semmit nem kéne megváltoztatnia. Frank-Walter Steinmeier, német külügyér emlékeztett: „A megállapodásokat államokkal és kormányokkal kötjük, nem egyénekkel.” 

De erről Ankarában bizonyosan máshogy gondolkozik Erdoğan, aki a hírek szerint vejét, az energiaügyi minisztert, Berat Albayrakot szemelte ki a miniszterelnöki posztra.

A törököknek június végéig kellene minden kritériumot teljesíteniük.

Az EU gyenge tárgyalási pozícióban van, Erdoğan megint zsarolhat. A következő hetek döntik el, ki pislog először.