Első látásra úgy tűnhet, hogy a júliusi török puccskísérlet utáni intézkedések jelenthetik a kegyelemdöfést az Európai Unió és a Törökország közti menekültügyi egyezménynek. Valójában inkább már csak hullagyalázásnak néz ki, ami megy.

Az EU még márciusban állapodott meg Ankarával arról, hogy Törökország megállítja a területén áthaladó migrációt. Aki mégis szabálytalanul átlépi a török-görög határt, azt visszatoloncolhatják az EU-ból. Cserébe az uniós országok a korábbi önkéntes áttelepítési program terhére átvesznek ugyanannyi menedékre jogosult szíriai menekültet, ahányan megpróbálnak átkelni, felpörgetik az uniós csatlakozási tárgyalásokat, valamint hárommilliárd eurót adnak a törököknek, és eltörlik a turistavízumot.

Bukásra ítélve?

A tervek szerint októberre hozták volna össze a török vízummentességet, de Günther Oettinger német EU-biztos nemrég arról beszélt, hogy legfeljebb jövőre juthatnak el odáig.

Törökországnak több mint hetven feltételt kellene teljesítenie, az egyik legfontosabb, hogy enyhítsék az Európai Bizottság szerint indokolatlanul szigorú terrorellenes törvényt. Recep Tayyip Erdoğan elnök már a júliusi puccskísérlet előtt megmakacsolta magát ebben a témában, a török hatóságok által Fetullah Terrorista Szervezetnek (FETO) elkeresztelt mozgalom akciója után pedig nem fog megpuhulni a szíve. Diplomáciai forrásból úgy tudjuk, hogy a puccskísérlet miatt a törököknek eszük ágában sincs változtatni a terrorellenes szabályokon.

Ha viszont nincs vízummentesség, ugrik az egyezmény is – ismételte meg a korábban is elhangzott fenyegetést Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter.

Az EU-hoz delegált török nagykövet a német Die Weltnek adott pénteki interjújában leszögezte, hogy  Törökország akkor sem küldene több millió menekültet az EU-ba, ha esetleg nem kapná meg az uniós vízummentességet, írta az MTI.  Selim Yenel elmondta: „egyesek” azt képzelik, hogy Törökország buszra ültet és elindít az EU-ba több millió menekültet, ha nem kapja meg a vízummentességet, pedig ilyesmi nem történne, az viszont igen, hogy Törökország nem fogad vissza több szíriai menekültet az EU-tól.

Halálbüntetés: a kínlódás vége vagy orbánkodás lesz belőle?

A törököknek az is szúrja a szemét, hogy még mindig csigalassúsággal haladnak a lassan három évtizede húzódó uniós csatlakozási tárgyalásaik, most mégis a saját orrukra csaphatják az ajtót. Erdoğan a kormány mellett tüntetők kérésére hivatkozva belengette, hogy bevezethetik a halálbüntetést. Ez még az EU-nál jóval népesebb Európa Tanácsban is tilos, amiben egy kivétellel a kontinens minden országa – így Törökország – is tag.

Ha bevezetnék a halálbüntetést, azonnal be is fejeznék a csatlakozási tárgyalásokat,

figyelmeztetett többek között Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, de az osztrákok mielőbb felfüggesztenék az egyeztetéseket. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy szintén a nép igényeire hivatkozva tavaly egy uniós tagállami vezető is eljátszott a halálbüntetés gondolatával: Orbán Viktor.

A kijelentésből óriási cirkusz lett, ezért Orbán azonnal pontosított, hogy ő csak vitát szeretne a témáról. Nem kizárt, hogy Erdoğannál is ennyiben marad a dolog, egyelőre legalábbis nem tett jogi lépést a bevezetés felé.

Kölcsönösen nő a bizalmatlanság

A sikertelen puccs és a következményei miatt viszont amúgy is egyre ferdébb szemmel néz egymásra az EU és Törökország. Több uniós politikus attól tart, hogy a bebukott kísérlet miatti tömeges letartóztatások, kirúgások és felfüggesztések túl messzire mennek. Erdoğanéknak már korábban is voltak vitatott húzásai, például a 2013-as kormányellenes tüntetések letörése, kurdbarát politikusok megszorongatása vagy a – szintén Gülenhez köthető – legnagyobb török médiacég elfoglalása.

Johannes Hahn török csatlakozási tárgyalásokért is felelős EU-biztos egyenesen arra célzott, hogy a kormánynak már eleve volt egy listája azokkal, akikkel le akart számolni, különben nem tudott volna ilyen gyorsan fellépni. Az európai hozzáállást talán Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter foglalta össze a legjobban: egyáltalán nem tetszik neki, amit Erdoğan csinál, de ettől még nem kellene megszakítani az együttműködést.

Ankarában viszont az ilyen kijelentések miatt nő a bizalmatlanság, mert ottani olvasatban egy államhatalom megdöntésével próbálkozó csoportot gyomlálnak ki. Amiatt is összehúzták a szemüket, hogy az uniós és tagállami vezetők nem álltak egyértelműen mögéjük. „Ahelyett, hogy egyhangúlag elítélték volna a puccsot és támogatnák a megválasztott kormányzat erőfeszítéseit a puccsisták törvény elé állításában,

– dohogott Erdoğan szóvivője a Politico európai kiadásában.

Áll a bál a külföldi gülenisták miatt

A puccskísérlet utáni megtorlás közvetlenül is érint több tagállamot, mert Ankara Gülenhez köthető embereket adatna ki, valamint különféle intézményeket és szervezeteket számoltatna fel velük. Magyarországtól is kértek iskola- és óvodamegszüntetést, bár azóta se nagyon látni, mi lesz ebből.

Főhet a tagállami vezetők feje, hogy eleget tegyenek-e a kéréseknek, főleg Németországban, ahol becslések szerint akár négymillió török is élhet. A berlini polgármester például már jelezte, hogy ő nem hajlandó „török konfliktusokat megvívni a városban”.

A legnagyobb botrány eddig Bulgáriában tört ki, amely szép csendben átpasszolt a török hatóságoknak egy feltételezett Gülen-támogatót, holott a bíróságok szerint nem lett volna szabad, mert semmi nem garantálja a méltányos eljárást. Bojko Boriszov miniszterelnök nem kertelt az okokról:

a lehető legjobb kapcsolatot kell kiépítenünk Törökországgal. Még ha a fejüket is veszik, akkor sem engedhetjük, hogy a migránshullám Bulgáriába érkezzen

– nyilatkozta a Törökországgal határos EU-tagállam kormányfője.

Van feszültség

Ha mindez nem lenne elég, a puccstól függetlenül is kétoldalú viták mérgesítik néhány tagállam viszonyát Ankarával. Ausztriában és Svédországban egy legfelsőbb bírósági döntés miatt felröppent, hogy Törökország legalizálná a gyerekekkel létesített szexuális kapcsolatot, ami a török kormány szerint nem igaz. A szópárbaj odáig fajult, hogy Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter a „rasszizmus és iszlamofóbia fővárosának” kiáltotta ki Bécset.

Németországra egy olyan bizalmas kormányzati jelentés kiszivárgása miatt akadtak ki, amely azt állítja, Törökország iszlamista terrorszervezeteknek nyújtott támogatást. „Nincs mit sajnálni” - mondta a dokumentumról Thomas de Maizière német belügyminiszter.

Orbánnak nagyon jól jöhet

Így aztán az EU és Törökország olyan politikai bombán ül, amely legkésőbb októberben szinte biztosan berobban. Mindez azt jelenti, hogy az egyre fokozódó vita az október 2-i népszavazásra is felkorbácsolhatja a hangulatot az uniós-török menekültügyi egyezmény körül, ami jól jöhet a magyar kormánynak.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

(Borítókép: Recep Tayyip Erdogan török elnök beszél a katonai puccs ellen tüntetőkhöz Ankarában, az elnöki palota előtt, 2016. augusztus 10-én. Fotó: AFP/ Kayhan Ozer)