„Az aggodalom, a nyugtalanság, ami a brexithez vezetett, nem brit sajátosság. Sok országban egy hasonló népszavazás hasonló eredményeket hozott volna” – mondta Tony Blair csütörtök délután Brüsszelben a European Policy Centre előadásán. A volt munkáspárti miniszterelnök a brit kilépés valódi okairól és a várható következményeiről beszélt, amelyek Nagy-Britanniának és az EU-nak is hatalmas kárt okoznának. Úgy gondolja, hogy a bevándorlással kapcsolatos ellenérzés volt az egyik ok, ami a szakításhoz vezetett. A migrációval kapcsolatos félelemnek a következményeit nem szabad alábecsülni, mondta.

Nagy-Britanniában több egymást követő kormány előbbre helyezte a gazdasági érdekeket a migráció ellenőrzésénél. „Az elemzések megmutatták, hogy szükség van a bevándorló munkaerőre – magyarázta Tony Blair. – Kétség sem fér hozzá, hogy a migráció általában véve fellendíti a gazdaságot, új energiát hoz és életerővel tölti föl.” Azt mondta: meg kell nézni, hogy a Szilícium-völgy technológiai cégei mennyit profitáltak a bevándorlásból, vagy hogy az Egyesült Királyságban a két vezető mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatot bevándorlók alapították. A nyolcvanas években úgy látszott, hogy Japán meghódítja a világot. Az egyik ok, amiért nem sikerült nekik, az az, hogy nem elzárták magukat a migrációtól.

Viszont bármennyi előnnyel is jár, óriási változást jelent felkarolni a bevándorlást. És csak úgy működik, hogyha egy ország képes kezelni az előítéleteket. „Az emberek azért félnek a bevándorlástól, mert azt látják, ami Európa határain történik, és abból nem kérnek. A kormányoknak meg kell érteniük a migrációtól való félelmeket, amelyeknek egy része valódi, és nem csak előítéletekből táplálkozik.

Szerinte egy átfogó európai bevándorlást ellenőrző rendszer az egyik olyan európai uniós reform, ami segíthetne Nagy-Britanniának, hogy meggondolja magát az Európai Unióval kapcsolatban.

 

Európa már nem békeprojekt, hanem hatalmi projekt

A volt kormányfő több okból is hatalmas hibának tartja a brit kilépést. Az egyik ezek közül, hogy a Nagy-Britannia nélküli Európai Unió meggyengül a világot mozgató hatalmi versenyben. „Az EU egy békeprojekt volt. Az volt a célja, hogy megmutassa: az együttműködés lehet a háború alternatívája egy kontinensen, amelyik korábban csak átmenetileg tudott összezárni, és amit csak erőszakkal lehetett rövid időre egyesíteni.” Mostanra viszont a logika megváltozott: az összefogás mozgatórugója már nem a béke, hanem a hatalom.

A világ újból változik: 2050-re a legnagyobb kereskedő ország Kína lesz, az indiai gazdaság mérete többszörösére nő a német gazdaságénak, és európai ország nem is fog beleférni az első hat legnagyobb gazdaság közé. A nyugat nem fog dominálni többé. Egy ilyen helyzetben mennyivel hasznosabb lenne, ha az EU és Nagy-Britannia nem versenyeznének egymással, hanem egy blokkba tartoznának?

Európának meg kell védenie az érdekeit és az értékeit, ehhez pedig erős egységet kell építenie a saját, független gazdasági és katonai eszközeivel, érvelt.

Ezután konkrét példák nélkül megemlítette, hogy olyan erők vannak születőben, amelyek szkeptikusan tekintenek a nyugati világra, és kevésbé demokratikus rendszereket próbálgatnak. „A huszonegyedik században eljön az első alkalom, hogy nemcsak a hatalmunk, de az értékrendszerünk is ki kell, hogy álljon egy próbát” – mondta. 

A brit kormány bajban van

A brit belpolitikáról azt gondolja, hogy nagy bajban van, mert a brit kilépéssel foglalkozik, ahelyett, hogy a valódi problémákat kezelné, amelyek a kilépéshez vezettek. A brit ellenzék helyében folyton azzal ütné a kormányzó Konzervatív Pártot, hogy nem foglalkozik a gazdaság állapotával, a munkanélküliséggel és az egészségüggyel.

Szerinte csak azok a politikusok kardoskodtak a brexit mellett, akiket egy ideológia vezérelt. Azok, akik úgy gondolják, hogy a Margaret Thatcher-i konzervatív forradalmat sohasem sikerült befejezni, és akiknek elvi problémáik vannak az európai szociáldemokrata politikai kultúrával.

„Az zavar a legjobban, hogy az egész annyira ironikus – csóválta a fejét. – A közös piac és a közös piac bővítése volt az, amiért az Egyesült Királyság a leginkább harcolt az összes kormány alatt. És a mostani vezetésnek ez ellen kell minden erejével föllépnie.”

Valamikor az év során a kormánynak meg kell szavaztatnia a parlamentben a brexittel kapcsolatos terveit, és a tavalyi választás után sokkal nehezebb lesz megnyerni ezt a szavazást. Theresa May elvesztette a kormányzó többségét, és csak az északír protestáns Demokratikus Unionista Párttal (DUP) együtt tudott kormányt alakítani. A DUP semmi szín alatt nem fogja hagyni, hogy bármilyen módon sérüljön az Egyesült Királyság piacának az egysége, ahogy az Európai Bizottság sugallta a héten.

Akkor szavazzanak a britek, amikor már tudják, miről szavaznak

Tony Blair szerint csak egy új népszavazás szentesítheti a brit kilépést. Az új referendumra akkor kell sort keríteni, amikor már ismertek lesznek a kilépés feltételei, és az EU és Nagy-Britannia jövőbeli kapcsolata. Az előző alkalommal a britek téves információk alapján szavaztak a kilépésre, ugyanis azt mondták nekik, hogy a kilépés egyszerű lesz és olcsó, ami nem igaz.

A volt miniszterelnök szerint rengetegen vannak, akik azért döntöttek a brexit mellett, mert elvégezték a pro és kontra számításokat, és arra jutottak, hogy anyagilag valóban jobban jár az ország a kilépéssel. Ha már látszik, mi lesz a kormány ajánlata, őket meg lehet győzni, hogy a maradás a jobban kifizetődő alternatíva. Ez pedig a feje tetejére állítaná az egész eddigi vitát. A közvélemény máris máshogyan gondolkodik a kilépésről mint korábban, mondta.

Nem arról kell beszélni, hogy mennyire gyönge vagy mennyire erős a brit tárgyalópozíció. Ehelyett egyértelmű célokban kell megállapodni arról, hogy merre tart az Európai Unió, például az információs technológia fejlesztésében vagy a közös védelempolitikában. És kezelni kell az emberek félelmeit a bevándorlással kapcsolatban.

„Sokan azt mondják, hogy ez lehetetlen. Én azt mondom, bármi megtörténhet. Nem csoda kell hozzá, hanem erős vezetők” – mondta. Hogy kire gondolt, ki lehetne az az erős vezető, aki átformálhatná a politikai vitát, a rról nem beszélt.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !