„A kormány ragaszkodik a határvédelem elemeihez, mert azok garantálják a belbiztonság stabilitását. Magyarország ezért minden jogi lehetőséget megragad, hogy a tranzitzónákról szóló bírósági ítéletet felülvizsgáltassa” – jelentette ki a Kossuth rádióban Bakondi György. A miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az Európai Unió Bíróságának múlt heti ítéletéről beszélt, amelynek lényege:

• a tranzitzónákban való elhelyezés őrizetnek minősül, ezért a fogva tartás nem haladhatja meg a 28 napot,

• a magyar menekültügyi hatóságok nem nyilváníthatják elfogadhatatlannak a menedékkérelmet a „biztonsági tranzitország” kifejezésre kihivatkozva, mert ezt a kifejezést nem ismeri az európai jogrend.

Fontos újólag leszögezni, hogy ennek a döntésnek semmi köze „illegális bevándorlók erőszakos letelepítéséhez” vagy a magyar határvédelemhez, az ügy csak és kizárólag menekültügyi eljárásokra vonatkozik. Az európai jog elsőbbségéről az uniós szerződések rendelkeznek, amelyeknek valamennyi tagállam, így Magyarország is részese, vagyis rá nézve is kötelező. Ennek alapján az Európai Unió Bírósága az a fórum, amely egy jogvitában a végső szót kimondja, fellebbezési lehetőség nincs.

Itt és itt olvashatók viszont elemzéseink a német alkotmánybíróság május eleji döntéséről, amely ugyanakkor szembement az Európai Bíróság egyik határozatával, ami után újra vita indult el.

Nemcsak Bakondi György, hanem a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter is vitatja az Európai Bíróság menekültügyi döntéseit. Arra lehet következtetni, hogy a kormány szerint az Alkotmánybíróságnak kellene állást foglalnia ebben a kérdésben, és kimondania, hogy a magyar törvények felülírhatják az uniós jogot. Az ütközés elég nyilvánvaló, az Alaptörvény ugyanis kimondja, hogy „nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.” Ez a biztonságos tranzitország fogalma, amely azonban nem szerepel a vonatkozó uniós irányelvben, és ezért nem lehet rá hivatkozni.

Az Európai Bíróság ítéleteiben – miután erre vonatkozó kérés érkezett a magyar bíróságtól – konkrét magyarországi ügyekben nyilvánított előzetes véleményt, azonban ennek ezt követően kötelező ereje van nemcsak az eljáró bíróság számára, hanem valamennyi, az EU területén működő hatóságra nézve. Vagyis: a konkrét ügyeket elbíráló szegedi bíróságnak ebben a szellemben kell döntést hoznia, a menekültügyi hatóságoknak pedig nem szabad alkalmazni az uniós jogot sértő magyar szabályozást. Emiatt hasonló ügyek tucatjai, százai landolhatnak magyar bírók előtt.

Magyar szempontból is kifejezetten érdekes interjút adott a holland NRC Handelsblad című lapnak a szintén holland Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának elnöke. A következő párbeszéd szerepel az interjúban:

Lenaerts később arról is beszélt, hogy a nemzeti szempont nem lehet meghatározó kritérium az Európában megkötött megállapodások értelmezésére. Kijelentette:

Ha ezt országként valóban vitatod, akkor ez a tagságod végét jelenti.

Az elnök a német alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban továbbra is kitartott amellett, hogy a luxemburgi döntés teljes erővel bír, nincs más jogi norma ebben a kérdésben. Amikor az újságíró a beszélgetés végén azt kérdezte, hogy akkor van-e háború a bírák között, Lenaerts csak annyit mondott, „Hölgyem, ezt inkább hagyjuk meg a Netflixnek.”

Egyébiránt, ha egy tagállam nem hajt végre egy európai bírósági ítéletet, akkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat ellene, ennek az ügynek ismét az Európai Bíróság a végállomása, ahol a bíróság napi pénzbüntetést szabhat ki addig, amíg nem tesz eleget a tagállam az uniós jognak.

– jelentette ki Adalbert Jahnz, az Európai Bizottság belügyekért felelős szóvivője kedden az üggyel kapcsolatban. Azt is hozzátette, hogy most a magyar hatóságokon van a sor, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéletét végrehajtsák. Ezt a Bizottság, mint a szerződések őre, folyamatosan figyelemmel kíséri – hangsúlyozta.