Bár sok európai állam- és kormányfő gratulált az új amerikai elnöknek, és így tett például Orbán Viktor is, szerda estefelé már égtek a telefonvonalak a nagy európai fővárosokban, sőt a német védelmi miniszter, Boris Pistorius váratlanul Párizsba repült, hogy egyeztessen francia kollégájával, Sébastien Lecornu-vel. A téma pedig egyértelmúen az volt, hogy Trump elnöksége milyen következményekkel jár a kontinens biztonságára nézve.

Trump már első elnöksége idején is gyakran vádolta az európai országokat azzal, hogy az Egyesült Államok katonai ereje mögé bújva nem költöttek eleget a védelemre (különösen Németországot kritizálta e téren). Továbbá az év elején beszélt arról is, hogy nem védi meg Oroszországtól azokat a NATO-szövetségeseket, akik nem költenek eleget a védelmi célokra, ami komoly visszhangot váltott ki. Azt is többször emlegette kampányában, hogy mérsékelni kell az Ukrajna katonai támogatására küldött forrásokat. 

Emmanuel Macron és Olaf Scholz először beszéltek, aztán hívták a Fehér Házat

Érdekes volt az is, hogy a német kormányszóvivő jelentette be, hogy a francia elnök és a német kancellár egyeztettek az amerikai választási eredményekkel kapcsolatban. Olaf Scholz ezután az X-en gratulált Trumpnak. 

Ebben azt írta:

Gratulálok Donald Trumpnak, hogy az Egyesült Államok elnökévé választották. Németország és az Egyesült Államok már régóta sikeresen együttműködik, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján előmozdítsa a jólétet és a szabadságot. Ezt a jövőben is folytatjuk polgáraink jóléte érdekében.

Nem sokkal később a francia elnök is posztolt, gratulált az amerikai elnöknek, majd jelezte, egyeztetett a német kancellárral is. Azt írta, hogy egységesebb, erősebb és szuverénebb Európáért dolgoznak az új környezetben. Olaf Scholz később hosszasan fejtegette, mit gondol az amerikai választásokkal kapcsolatban kialakult állapotról, amelyben Németország továbbra is megbízható transzatlanti partner kíván maradni, különösen abban a helyzetben, amelyet az orosz fenyegetés jelent most az euroatlanti térség biztonságára. Ezen közösen dolgozik Emmanuel Macron elnökkel, és egyeztet az uniós állam- és kormányfőkkel – például a héten Budapesten, de a következő hetekben is.

Mit jelent ez az összezárás?

Elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy ilyen jellegű telefonos egyeztetésekről ritkán szoktak beszámolni a nyilvánosságnak, különösen nem szóvivőket állítva ki a sajtó elé. Mi húzódhat meg a háttérben?

Az Index kérdésére Csizmazia Gábor, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa azt hangsúlyozta, hogy 2018-ban, Trump első elnöksége idején különösen jó kapcsolat volt a francia és az amerikai államfő között. Az angolszász médiában akkoriban ezt a „bromance” kifejezéssel illették, azaz fivérek románcának nevezték a két vezető közeli viszonyát, amelyet hosszan tartó parolázások és a nyilvánosság előtt egymás dicsérgetése kísért. Macron washingtoni vizitjére páratlan felhajtással készültek az amerikaiak.

Az egy évvel később a normandiai partraszállás 75. évfordulójára rendezett ünnepség díszvendége pedig az amerikai elnöki pár volt, és Trump akkor olyan megható beszédet mondott, hogy könnyet csalt a megjelent veteránok szemébe.

Persze sem az akkori francia–amerikai kapcsolatok, sem pedig az európai–amerikai kapcsolatok nem voltak felhőtlenek. Emlékezetes, hogy a 2019. decemberi NATO-csúcs előtt szaladt ki Emmanuel Macron száján az elhíresült mondás, mely szerint a NATO agyhalott szervezet.

Csizmazia Gábor szerint a mostani igazodást inkább az illem diktálja, valamint az, hogy felmutassák, valóban létezik az Európai Unió belső magját képező egyik legfontosabb erő, a német–francia tengely. Valószínűleg benne van ebben az is, hogy sem Párizs, sem Berlin vezetője nem akar egyedül maradni már az újabb Trump-éra elején sem.

Az elemző szerint gyakran elfelejtjük azt, hogy eltérő az amerikai és az európai együttműködés rendszere. Az európaiak inkább a folyamatokra figyelnek, például arra, hogy kétévente  megtartsák  az EU–USA-csúcsot, és rossz néven veszik, ha azon nem a legfelsőbb szinten képviselteti magát Washington, amint az történt még 2010-ben, amikor Barack Obama nem ment el a találkozóra. Tehát Európának fontosak a gesztusok, a szimbolika.

Ugyanakkor az amerikai politikai gondolkodás sokkal gyakorlatiasabb. A „time is money”, vagyis az idő pénz jegyében vitt pragmatikus megközelítést gyakran lehet sértésként is értékelni. Különben is, már az első Trump-ciklusban megszokottá vált, hogy az akkori amerikai vezető gyakorta nem foglalkozott a megszokott diplomáciai protokollal, bizony sűrűn felrúgta azt.

Tehát a francia–német közös fellépés azt próbálta bizonyítani, hogy az európai erővonalakat még mindig a Párizs és Berlin közötti vonal mentén kell keresni.

Nem mindig felhőtlen a kapcsolat Amerikával

Yaro Patrice Amerika-szakértő erről azt mondta az Indexnek, hogy a nyilvánosságra hozott egyeztetés nem jelent mást, mint hogy demonstrálja: Európában egység van. Ugyanakkor ennek jelzésértékét sem kell eltúlozni, hiszen felfogható diplomáciai gesztusként is, mivel mind az USA, mind pedig az európai államok többsége ugyanannak a katonai szövetségi rendszernek, a NATO-nak a tagjai.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az európai vezető államok folyamatosan szembesülnek az európai integráció problémájával, vagyis azzal, hogy nem tudják, nem akarják kiengedni a kezükből a hatalmat. Mostanában az látszik, hogy Párizs igyekszik vezető szerepre törni az európai tömbön belül. Bár továbbra Németország a kontinens legerősebb gazdasága, az elmúlt időszakban a német vezetés körüli politikai szféra meggyengült, és ezt az űrt igyekszik Macron európai szinten betölteni.

Az elmúlt évtizedben folyamatosan változott, mikor álltak a franciák, és mikor álltak éppen a németek Donald Trump mellé. Az biztos, hogy amíg be nem iktatják Trumpot, addig semmi komoly lépésre nem szánja el magát, különösen annak tudatában, hogy a német kancellár bejelentette,

és az átalakuló amerikai külpolitikának jövő tavasszal már nem Olaf Scholzcal, hanem egy új német kancellárral kell együttműködnie.

(Borítókép: Donald Trump a floridai West Palm Beachben, az Egyesült Államokban 2024. november 6-án. Fotó: Carlos Barria / Reuters)