Egy új tanulmány az első lépés lehet annak kiderítésében, hogy a kutyák és az emberek képesek-e nyomógombos eszközöket használni ahhoz, hogy kommunikáljanak egymással. Ez a kísérlet minden eddiginél nagyobb eredményt érhet el az állatok és emberek közötti társalgások terén.
Égető téma lett a kutyabarátok körében, hogy vajon kommunikálhatnak-e egymással az emberek és a kutyák egy bizonyos soundboard segítségével. A kutatók most azt mondják, hogy megtették az első lépéseket és kiderült, hogy az ilyen eszközök használatára kiképzett kutyák ugyanúgy reagálnak az előre felvett szavakra, mint a kimondott szavakra.
Ezzel kiderítettük, hogy a kutyák valóban odafigyelnek a soundboardon elhangzó szavakra és a megfelelő viselkedést produkálják, függetlenül a környezeti jelzésektől és attól, hogy ki hozza létre a szót. Bár ez a tanulmány eddig nem egy óriási áttörés, de ez a szükséges első lépés
– mondta Federico Rossano, a Kaliforniai San Diegó-i Egyetem professzora, aki a kutatás vezetője.
A nyomógombos soundboardok elterjedése fellendült az elmúlt években, a közösségi média tele van olyan videókkal, amelyeken kutyák használják a berendezést. A vélemények azonban megoszlottak arról, hogy ezek a kutyák valóban az eszköz hangjára reagálnak-e, vagy csak gazdáik viselkedésén és testbeszédén alapuló jelzésekre – írta meg a The Guardian.
A Plos One folyóiratban Rossano és munkatársai beszámolnak arról, hogyan végeztek két kísérletet összesen 59 kutyával, akik közül mindegyiket kiképezték a hangtábla használatára.
Az első kísérletben egy kutató színes matricákkal fedte le a gombokat egy kutya soundboardján, amelyen a kint/kültér, játszani/játék és az étel/enni/vacsora/éhes szavak szerepeltek. Egy másik kutató, aki nem tudta, melyik gomb melyik és nem hallotta a szavakat, megnyomta az egyik gombot, majd rögzítették a kutya viselkedését. Ezután a kutyatulajdonosokkal együtt végeztek egy hasonló kísérletet, ahol váltva nyomták meg valamelyik gombot, vagy mondták ki a szót.
Az eredmények azt mutatják, hogy a játszani/játék gomb megnyomása után körülbelül hétszer nagyobb az esélye annak, hogy a kutyák játékhoz kapcsolódó viselkedést mutatnak, mint a három gomb átlaga, de a kint/kültér gomb is közel jár ehhez az értékhez. Az étel gomb teljesített a leggyengébben. Lényeges, hogy az eredmények attól függetlenül megmaradtak, hogy a kutató vagy a tulajdonos nyomta-e meg a gombokat, és hogy a tulajdonos megnyomott-e egy gombot, vagy kimondta a szót.
A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a kutyák képesek-e megnyomni a megfelelő gombot bizonyos helyzetekben. Ez a munka nemcsak az állatok szóértésének mélységeit vizsgálja, hanem arra is fényt deríthet, hogy az ilyen eszközök használhatók-e emberek és kutyák közötti kommunikációra.
Clive Wynne professzor, az Arizonai Állami Egyetem kutyákkal kapcsolatos tudományos együttműködés igazgatója, aki nem vett részt a munkában, az új tanulmányt „semmi burgernek” nevezte, megjegyezve, hogy a fő megállapítás annyi volt, hogy a kutyák reagáltak bizonyos verbális jelekre.
Nincs ebben semmi figyelemre méltó
– mondta, majd hozzátette, hogy a csapat csak három ismerős szóra adott válaszokat tanulmányozott, és a kutyák így is csak kettőnél jártak sikerrel. Wynne szerint az, hogy az állatokat betanították a gombnyomásra, nem játszott szerepet a jelenlegi kísérletben, de a kutatás nem derítette ki, hogy a kutyák mit értenek bizonyos szavak kimondásakor.
Mélissa Berthet, a Zürichi Egyetem munkatársa szerint a tanulmány megalapozta a jövőbeli kutatásokat, és – egyes véleményekkel ellentétben – kimutatta, hogy a kutyák valóban a gombok hangjára reagáltak, nem pedig gazdájuk jelzéseire.
Ezt mindenképpen meg kellett tudnunk. A tudósok közössége várja a folytatást, ami izgalmas lesz
– mondta Berthet.