Utolsó kaland. Ez is lehetne Kázsmér Kálmán dramatizált dokumentumfimjének címe, a Bartók nyomában ugyanis elsőre kissé tompának tűnik, ám kétségtelenül pontos. A film abba a világba repít minket, amikor Európára már ráereszkedett a második világháború árnyéka, és ennek ismeretében még izgalmasabbnak tűnik Bartók Béla anatóliai kutatómunkája. 

Azt tudjuk, szinte minden iskolás hallott róla, hogy Bartók Béla megszállottan gyűjtötte a magyarság nyomait a paraszti zenei kultúra világában. Az egyedit kereste, a tiszta forrást, az ősi erőt – és volt egy elmélete arról, hogy a népdalok és a népzenék birodalma összeér, egymásba fonódik a magyar és török nemzet vidéki létezésében, s hogy a dallamok nem csupán a múltban találkoznak, hanem ma is élnek, nagyon is felismerhetően azonosíthatóan.

Török jelen, török múlt

A Bartók nyomában dokumentumfilm bemutatója a magyar–török kulturális évad egyik fontos eseménye lett az Uránia moziban. Ritka az olyan pillanat, amikor két nemzet között ennyire tapintható egyfajta baráti, szinte már testvéri a kapcsolat. A politikai szónoklatok itt nem sokat érnek, a közös történelmi múlt, a török megszállás több mint 150 esztendeje sem fájó seb.

Bartók Béla anatóliai kalandja olyan erős kulturális kapcsolódásról tesz tanúbizonyságot, amely mintegy kilencven év távlatból is arra tanít, hogy sokkal inkább arra kellene figyelni, ami összeköt, s nem pedig arra, ami szétválaszt.

Bartók Béla törökországi gyűjtőkörútja önmagában alighanem csak a népzenében járatos tudoroknak lenne érdekes, amennyiben a film készítői szigorúan a magyar zeneszerző naplójában rögzített tények bemutatására szorítkoztak volna. De úgy döntöttek, hogy mindent jelenkori kerettörténetbe ágyaznak, és Bartók Béla utolsó nagy kalandját két fiatal zenész, előadó és énekes egymásra találásának megmutatásában tárják elénk. 

A magyar Török Tilla és a török Erdinç Tunçbilek a film két főszereplője, és persze Bartók Béla – akit láthatunk és hallhatunk archív felvételről, a filmben pedig Porogi Ádám idézi elénk alakját.

Török Tilla és Erdinç Tunçbilek nem színész. Tőlük nem is kell elvárni, hogy párbeszédeik példaszerűen intonáltak lesznek. Amatőrségük ugyanakkor külön bájt ad, önálló hangulati elemként jelenik meg a történetben. Bezzeg amikor Török Tilla dalra fakad, no, azt alighanem Bartók Béla is ámulva hallgatta volna, és azon nyomban elővette volna viaszhengeres felvevőeszközét, hogy megörökítse az utókornak. Így viszont éppen azokat a népdalokat hallhatjuk Török Tillától, amik Bartók korából, és még sokkal, de sokkal korábbról is ránk maradtak. 

Múlt és jelen szép találkozása ez, valamint az is, ahogyan a fiatalok elindulnak Bartók nyomában, elutaznak oda, ahol a magyar népzenekutató is megfordult, és anno rátalált a közös zenei gyökerekre.

A velünk, a köztünk élő Bartók 

Szépen fényképezett dokumentumfilm ez (Hámory Csaba), színes jelen és fekete-fehér múlt karol egymásba. Törökország és Magyarország közös zenei múltját, a hagyományok szükségességét talán kissé romantizáltan ábrázolja, amire csak ráerősít a két fiatal egymásra találásának megmutatása.

A valóság ugyanis aligha ennyire romantikus. Különösen annak ismeretében, hogy Bartók anatóliai útját követően néhány évvel – kényszerűségből – elhagyta hazáját. Törökországot annyira a szívébe zárta, hogy szeretett volna ott letelepedni, de a háború onnan is elűzte – és mindenkit, még Bartók török segítőjét, Ahmet Adnan Saygunt is (a filmben Sipos László Márk alakítja), aki szintén hitt a népi kultúra harmóniájának erejében.

Talán ennek ellensúlyozására a film készítői beemeltek egy másik eseményszálat is, a narrátor jelenlétét is. Ezt nem más, mint a jelenkor jeles népzenekutatója, a zenész Sipos János alakítja, pontosabban önmagát hozza. Azt a szemléletet és örömöt jeleníti meg, ami eddigi kutatómunkájának példázata. Sipos János ugyanis főként a török népzenék világában érzi otthon magát, az ottani dalokat, hangokat veti össze a magyar zenei alapokkal, gyökerekkel. Személye lehetne akár maga az újjászületett Bartók Béla, s talán az is, de az világos, mint a nap, hogy pontosan azt a munkát végzi, amit Bartók Béla is folytatott, majd kényszerű emigrációja miatt félbehagyott.

A nyolcvanperces Bartók nyomában dramatizált dokumentumfilm a Nemzeti Filmintézet, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Nomád Nemzedék együttműködésével készült, török producere Diloy Gülün, magyar producere Farkas Csaba.

7/10