Most, de csak most, Pierre dalra fakad. De nem ám akármiért és csak úgy, hanem ünnepi hangulatba kerül. Azt nem merjük leírni, hogy forradalmi, valaki nehogy így értse, nem beszélve arról, hogy úgy, de ha már a naptár 1848. március 15. emlékére fordult, akkor Pierre is előveszi azokat a régi történeteket, amelyek a fiatalos lendületének korszakalkotó eseményei közé tartoznak.

Petőfi és a szüzek

Szóval most kiderül, mi köze van Petőfi Sándornak a sertésekhez, valamint a szigorúan hentesipari vágási technikát igénylő szüzekhez, de nem kell meglepődni, ha nem azt tudjuk meg, amiben reménykedünk.  

A történetben szerepel a Pilvax, megidézzük a költő szellemét, és megtudjuk, hogy a Petőfi Sándor tényleg szerette

• a túrós tésztát,
• a bevert tojást,
• nem beszélve a csigát, ecettel és tormával,
• és ürmöst is ivott – de azt akkoriban ki nem?

A Pilvaxról ráadásul kiderül, hogy a forradalom estéjén már régen nem Pilvax Károly volt a bérlője és üzemeltetője, de ettől még történelmi helyszínné vált.

S ha már történelem, ebben a mesélésben lesz egy kis romantika is, különben hogyan lehetne érzelmeket csiholni kopogós lelkünkből, különösen úgy, hogy a Pilvax már a múlt, Petőfi a múlt, Jókai Mór sem él már, nem beszélve Krúdy Gyuláról, ám az a tény, hogy tudjuk, kik ők, mit tettek, és mit hagytak ránk örökül, már enyhít a sokkon, azon, hogy Pierre kétszer is eldünnyög egy nótát, de csak azért, mert ő is Petőfi követője, ahogyan ez a nemzet és annak minden tagja.

Itt meg némi pacal

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, kattintson ide, mert Pierre arról mesél, hogy a pacalt Amerikában is ismerik, és ott még Jávor Pál is evett egyfajta paradicsomos változatot, ami, és a lényeg ez, ízlett neki.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.