Megúsztuk. Pierre ezúttal nem énekel. Viszont azt ígéri, hogy tudományos lesz. No persze nem annyira akadémikus, mint amire most gondolnánk, semmi fehér köpeny (szemüveg van), szúrós szem, krétaporos kéz, aktatáska a hón alatt, hanem inkább gasztronómiailag atyafi, vagyis

Ám, hogy kedvet is kapjunk ahhoz, hogy meghallgassuk a podcastot, amelyben mindezt kifejti, lesz személyes kaland is, de utána máris megtudhatjuk, hogy a brasserie egy étteremtípus. Egyfajta sörfőzde, hiszen ezt is jelenti, már akinek evidens a francia nyelv, de ez máris rávezet bennünket arra, hogy itt bizony egy könnyed hangulatú, a lócákon ülve egymásba karjába kapaszkodó, dülöngélő, sramlikat éneklő tér – ja, nem, az a német sörfőzdés hangulat.

A brasserie viszont ízig-vérig francia, és ennek megfelelően tényleg könnyed hangulatú, vidám étterem, ám nem feltétlenül olcsó.

Aki nem tudja kivárni a műsorból, hogy milyen kalandja volt Pierre-nek a brasserie-k világában, annak most leírjuk (a többiek ezt most ne olvassák). Vagyis Budapesten, egyszer a körúton volt egy hely, a Lúdláb. Onnan nem messze volt a Royal Szálló, benne a híres Vörös Csillag mozi, és az egyik filmbemutatón Pierre olyan jól érezte magát, hogy a zenét egyenesen a cigánytól rendelték, aki zenekara élén még az utcára is követte Pierre-éket.

Így, élő zenével a háttérben, útközben is snóblizva tértek be a magyar étterembe, amelyre Pierre úgy emlékezik vissza, mint egy francia brasserie hangulatára, és ennek köszönhetjük, hogy most mesél a minőségi étteremkultúráról, amelyről tudni lehet, hogy

• egész nap nyitva van,
• az étlap viszonylag stabil,
• de a szezonális ételek is fontosak,
• kategóriáját tekintve komoly séfekkel dolgozó,
• a belső megvilágítás napszakonként változó,
• az enteriőr egyszerre otthonos és tárlatszerű,
• s bár a sör alap, a pezsgő is fontos tétel.

Az éttermi kínálat megismeréséhez azonban muszáj lesz meghallgatni Pierre podcastját, mert mesélés közben akkorákat nyel, hogy aligha lesz olyan, aki ezt követően ne érezné úgy, hogy de jó volna, ha a közelében nyitva lenne most egy brasserie.

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, kattintson ide, mert Pierre arról mesél, hogy Petőfi Sándor imádta a bevert tojást, de a csigát sem vetette meg.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.