Már a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is jóváhagyta Andy Vajna kaszinómágnás, filmügyi kormánybiztos és médiacézár legújabb beruházását. A napokban Vajna egyik leányvállalatához került a Lapcom Zrt. részvényeinek 100 százaléka is, amivel a Fidesz-közeli médiatulajdonosok nemcsak a vidéki lapok túlnyomó többségét szerezték meg, de azt is megoldották, hogy a választásokig legyen egy olyan szegmense a sajtónak, ahol biztosan nem fognak az emberek politikailag kényes ügyekről olvasni – ez pedig a napilapok piaca. Mielőtt ebbe mélyebben belemennénk, nézzük meg, hogy egyáltalán mit vett Andy Vajna a Lapcommal.
Bár a Lapcom portfóliója meglehetősen nagy, alapvetően három fontos nyomtatott felület tartozik a cégcsoporthoz:
A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) második negyedévre vonatkozó, összesen aktívan vásárolt példányszámai alapján.
Arról már korábban is írtunk, hogy a Fidesz gazdasági holdudvara példátlan terjeszkedésbe kezdett a megyei lapok piacán: mára mindössze három olyan megye található, ahol a legnépszerűbb helyi napilap ne Andy Vajnához vagy a Mediaworksön keresztül Mészáros Lőrinchez tartozna. A helyzet ráadásul a megmaradt három független újságnál (Hajdú-Bihari Napló, Észak-Magyarország, Kelet-Magyarország) sem rózsás, hiszen ezek ahhoz a Media Development Management Kft.-hez kerültek, ami a Népszabadság bezárásában és a Mediaworks portfóliójának kormányközeli átjátszásában aktívan részt vevő Heinrich Pecina üzletember érdekeltségébe tartozik.
Nagy pénzben nem mernénk fogadni, hogy ezek a megyei lapok végül nem Mészárosnál, Vajnánál, esetleg a frissen az Origo kiadójának élére került Matolcsy Ádámnál landolnának, akár úgy, hogy a Matolcsy György unokatestvére által vezetett MKB hiteléből veszik meg, ahogyan az most Vajna esetében is történt. A mostani bevásárlás azonban jóval több annál, hogy a Fidesz szimplán csak bekebelezi a teljes vidéki sajtót, sokkal inkább arról szól, hogy teljesen eltűnjön a kormánykritikus hang a napilapok világából.
A vidéki lapok központosításának jeleire tökéletes példa, amikor nyolc, frissen Mészáros Lőrinchez került megyei lap is ugyanazzal az orbános címlappal indította a napot, majd jöttek a hírek, hogy egyes helyeken megváltak a problémásnak tartott dolgozóktól, akik vagy új lapot indítottak, vagy inkább elmentek kolbászt sütni, és hagyták az egészet a fenébe. A vidéki lapok problémája ezzel meg is lett oldva, azonban akad még egy fontos szegmens, ami ráadásul különösen közel áll a Fidesz erős embereihez: a bulvár.
Az egyáltalán nem titok, hogy a Fidesz kirakatemberei közül sokan kifejezetten szeretik, keresik a bulvármegjelenéseket. Ebben élen jár Rogán Antal és felesége, akikről már kiderült korábban, hogy szeretnek titokban randevúzni egymással, Rogánné nem tud a férje közelében nagyvécézni, vagy az, hogy ők még a karácsonyt is szenvedélyesen töltik együtt, és ezt egy gyönyörű ölelkezős fotóval illusztrálták a Story Magazin ünnepi különkiadásának címlapján.
A Rogán család kiemelkedően erős bulvárjelenléte legalább annyira közismert, mint az Orbán család szokásos felbukkanása a bulvárlapokban egy-egy fontos esemény, például választás előtt. Miközben Orbán hosszú évek óta nem ad interjút a független vagy kormánykritikus sajtónak, a Story Magazinban jóval gyakrabban bukkan fel ő és felesége, hol mindössze annyival, hogy a Volt egyszer egy vadnyugat a kedvenc filmje, hol azzal, hogy Lévai Anikó szerint néha azért tud idegesítő lenni. A 444 két éve összeszedte az Orbán család bulvárszerepléseit 2007 óta, és abból a cikkből az is kiderül, hogy a Story Magazin simán eladta újdonságként ugyanazokat az információkat a miniszterelnökről, amiket már évekkel korábban is elmondott ugyanennek az újságnak, mintha csak megrendelésre készült volna az egész.
És itt jön képbe Kaminski Fanny, Orbán egyik bulvárügyi sajtósa, Habony Árpád kormányfőközeli tanácsadó korábbi felesége. Kaminski korábban bulvárújságíró volt, aztán a 2006-os kampányban átigazolt a Fideszhez. Kifejezetten jó kapcsolatai vannak a bulvármédiában, és leginkább rajta keresztül megy át minden olyan szereplés, amikor valakit a Fideszből megpróbálnak hétköznapi emberként ábrázolni két tortarecept és bikinis villantás között. Kaminski nemcsak a napilapokkal ápol jó kapcsolatot, hanem például azzal a Story Magazinnal is, aminek évekig Ómolnár Miklós, majd az őt váltó Szalai Vivien volt a főszerkesztője. Ómolnár ugyebár korábban a Független Kisgazdapárt színeiben volt parlamenti képviselő, majd a máig az ország egyik legkeresettebb lapjának számító Storyt irányította. A közelmúltban indított Ripost néven saját portált, bulvárnapilapot és műsort a TV2-n. A Riposton gyanús körülmények között elköltött százmilliós állami hirdetésekről korábban mi is írtunk.
Szalai Vivien a másik fontos pont az ügyben, hiszen ő a Story Magazin főszerkesztése után a Tények hírigazgatói posztján találta magát, a TV2 híradójának színvonala pedig azóta olyan meredeken zuhan lefelé, hogy a kormánynak gyorsan ki kellett miatta tüntetni a műsort. Szalai egyébként szintén nem ismeretlen a Fidesz berkein belül, hiszen ő írta többek között azt a könyvet is Zuschlag Jánosról, amit a később Magyar Időkké átalakított Napi Gazdaság adott ki, nem sokkal az előző választások előtt.
A magyar bulvár- és napilapok piacának lassú elfoglalásához még egyetlen kapocs kellett, és ezt Andy Vajna személyében találta meg a Fidesz. Vajna a TV2 megvásárlásával hozzájutott az ország második legnagyobb kereskedelmi tévéjéhez és az ehhez tartozó portfólióhoz. Ezután a rádiós piacot kezdte el bedarálni, hogy aztán legújabb lépésként övé legyen a Lapcom és ezzel a magyar bulvármédia egy újabb szelete a Borssal.
A jelenlegi magyar lappiacon összesen három klasszikus bulvárnapilap található. A 100 ezres eladásokat produkáló Blikk, a kicsit több mint ennek a számnak a felét hozó Bors, illetve a korábban említett Ripost, ami nyomtatott formában is tele van állami hirdetésekkel, de ők nem mérik publikusan az eladásaikat, így nehéz meghatározni a pontos piaci helyzetüket. Ha abból indulunk ki, hogy évekig a harmadik számú bulvárnapilapnak számító Napi Ász (később Új Ászként szűnt meg, de elvileg Színes Ászként még létezik) tíz évvel ezelőtt maximum 10 ezres eladást tudott produkálni a konkurenciához képest, akkor ez a szám a Ripost esetében alig lehet több 3-4 ezer eladott számnál naponta, de ez csak puszta találgatás.
A Blikk esete különleges, mert egyrészről ugyebár jó kapcsolatot ápolnak Kaminskival és rajta keresztül a kormány kiemelt embereivel, de alapvetően nem lehet az újságot kormánybarátnak hívni, mert ugyanúgy kerülnek ott ki erős, a Fidesznek kellemetlen anyagok, ahogy klasszikus politikussimogató cikkek, miközben rendszeresen jelennek meg az újságban állami hirdetések is. Utóbbi a Fidesz domináns médianyomulása óta inkább kiváltságos pozíció, mintsem pusztán piaci döntés, de közben a három éve a Ringier-vel fuziónáló Axel Springer akkora szeletet tudhat a magáénak a magyar médiapiacon (a Blikk mellett ide tartozik még Kiskegyed, a Glamour, a Profession.hu és a TVR-Hét is), hogy nemcsak megkerülni nehéz, de Fidesz-közeli kézbe játszani is.
Nehéz megtippelni, hogy a választási kampány idején a Blikk milyen szerepet tölt majd be, de olyat nehéz elképzelni, hogy milliós állami hirdetéseket és kampánypénzeket hagynának ott egy olyan lapnál, ami esetleg megpiszkálhatja a fideszes politikusok igazán kényes ügyeit. Az mindenesetre intő jel lehet, hogy a Blikk szeptember 9-i számában olyan – egyszerűen nincs jobb szó rá – csontig benyaló anyagot készített Andy Vajnáról és feleségéről, ami a celebeket sokszor azért nem éppen kesztyűs kézzel kezelő bulvárlapoknál meglehetősen szokatlan.
A Ripostot ki is zárhatjuk ebből a versenyből, hiszen Ómolnár Miklós főszerkesztő kifejezetten jó viszonyt ápol a Fidesszel, és egyébként sem túl valószínű, hogy bármilyen fontos szerepe lehet egy olyan napilapnak, ami még csak nem is méri publikusan az eladásait, tehát nem igazán számít piaci hirdetőkre. A Bors ezért is volt annyira fontos a Fidesznek, mert az ország második legnépszerűbb napilapjaként itt is jelentek meg rendszeresen a kormánynak kellemetlen anyagok, és a Blikknél valamivel kormánykritikusabb hangneme volt az újságnak az elmúlt években.
Azt már hónapok óta hallani lehetett, hogy Vajna a rádiós és tévés piac után beszállna a nyomtatott lapok világába is, és ehhez meg is kapta a Médiatanács áldását. A Borsnál ebből állítólag annyit lehetett érzékelni, hogy az elmúlt időszakban akadtak olyan esetek, amikor fentről leszóltak, hogy készüljenek olyan nagy, inkább pozitív hangvételű cikkek, ami Vajna valamilyen (forrásunk kérte, hogy ne írjunk konkrét nevet) érdekeltségének (film, tévéműsor, rádió) produkciójához kötődnek, vagyis a tényleges bevásárlás előtt elindult a „baráti” nyomás a szerkesztőségre. Arra a szerkesztőségre, ami egyelőre még mindig nem tud igazán semmit arról, hogy mi lesz a lap sorsa a tulajdonosváltás után.
Különböző pletykák és híresztelések arról szólnak, hogy a legmagasabb szinten dolgozókon kívül mindenki mást megtartana az újság, és csak egy úgynevezett finomhangolás történik majd. A legpesszimistább hangok szerint az is elképzelhető, hogy heti 3-4 alkalommal előre megírt címlapok lesznek majd az újságnál, rengeteg TV2-es tartalom, és valószínűleg semmi arról az RTL Klubról, ami nem mellesleg Andy Vajna legnagyobb riválisa a kerekedelmi tévés piacon, és ahol kormánnyal sem ápolnak túl jó viszonyt.
Ami viszont még ennél is vadabb pletyka, hogy állítólag Szalai Vivien is szemet vetett a Borsra, és lapigazgatóként (ugyanez a pletyka a 24-hez is eljutott) vagy főszerkesztőként dolgozna az újságnál. Ez azért lenne különösen pikáns, mert Szalai korábban évekig dolgozott a Borsnál újságíróként, de a szerkesztőségben forrásaink szerint ki nem állhatják. Szalai egyébként kulcsszerepet játszhatott abban is, hogy Stohl András annak ellenére leigazolt a TV2 Sztárban sztár című műsorába, hogy pár nappal előtte a Magyar Narancsnak adott interjújában még erősen kormányellenes hangnemben beszélt. A színész és a hírigazgató jól ismerik egymást, hiszen Szalai két könyvet is írt Stohl életéről, az egyiket a börtönben töltött időszakáról.
A bulvár azért is fontos szegmense a kormánykommunikációnak, mert a választók többsége a kereskedelmi tévékből és bulvárnapilapokból tájékozódik az ország dolgairól, illetve természetesen az online híroldalakról. Azt a Tények átalakítása óta látni lehet, hogy a kormányközeli tömegmédia háromféleképpen képzeli el a tájékoztatást:
Ez a rendszer nagyon jól megfigyelhető a Matolcsy családhoz került Origónál is, ahol már annyira nem akar komoly politikai újságíró dolgozni, hogy kénytelenek voltak a hírrovatba fidelitasos politikusokat felvenni. A bulvárosodás nemcsak azért a Fidesz érdeke, mert egyes politikusok alapvetően kedvelik az ilyen típusú megjelenéseket, hanem azért is, mert ezzel elviekben több olvasót lehet szerezni, miközben halkan kiszorul a politika az újságból.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)