Minden zene- és irodalomtörténeti könyv legkínosabb része az első fejezet. Az őskort mégse lehet kihagyni, hiszen ez az emberiség történetének legnagyobb része. Szóval legalább egy fejezetet megérdemel, csak hát azt meg ki kellene tölteni valamivel. Úgyhogy kitöltik. Valamivel.

A dolog általában a nagy semmiről szól, hogy az ősember összeütögetett dolgokat, meg utánozta a madarakat, rájött, hogy az íj húrja pendül, a termések csörögnek, ungacsaka ungacsaka unga unga unga ungacsaka, bla bla bla. 

De a nagy ködszurkálás mögött nincs semmi, legfeljebb néhány hangszerlelet, meg népzenei párhuzamok. De ezek alapján kitalálni, milyen volt az őskori ember zenéje, az pont olyan, mint 

Sőt.

Még csak hangszerek se nagyon maradtak meg, inkább csak töredékek. Vegyünk mondjuk a legöregebbnek tartott hangszert, ami itt került elő a szomszédban, Szlovéniában (és akkor most ne vegyük figyelembe, hogy egyes amerikai tudósok szerint már 2,5 millió évvel ezelőtt is csináltak kőhangszereket egyesek).

Ez több mint 43 ezer éves, és a lelőhely után Divje Babe furulya  a neve. Egy darab csont két lyukkal:

Oké. Milyen volt valójában a hangszer? Állítólag ilyen:

De aztán vannak, akik szerint meg ilyen:

És van a kutatóknak egy csoportja, akik szerint ez nem is volt hangszer, mert ez csak egy darab csont, amibe beleharapott valami ragadozó. Ők persze a német tudósok, szerintük ugyanis náluk került elő a világ legrégibb hangszere, na de erről majd később.

Szóval ez olyan, mintha egy Who-koncert után találnának egy darab fát, és míg egyesek azon vitatkoznának, hogy 

Hülyén hangzik? Igen, de vannak, akik tényleg ezt csinálják. Mármint őskori zenét adnak elő, vesznek fel, árulnak, osztanak meg stb.

Na de milyen az őskorizene-színtér? Lássuk a példákat, hiszen az egész sorozat lényege, hogy zenéket halgassunk. Előbb azokat, akik nem állítják, hogy ismerik az őskor zenéjét, csak azt, hogy meg tudják szólaltatni a hangszereit, aztán jöhet a hard core!

Tessék:

Az ember, aki zugattyút pörget a feje felett

Ez a szimpatikus olasz tanárember mindenféle őskori cuccokat gyárt újra gyerekeknek. Itt épp egy zúgattyút pörget a feje felett, mint Tom Sawyer a zsinegvégre kötött patkányt, amit azért ez alapján nehéz hangszernek nevezni.

A bánatos fehér denevér, meg a csontlevesfőző szlovén bácsi

Amióta előkerült a Divje Babe furulya, vagyis a rekorder csont (1995), a szlovénok nagyon rákaptak az őszenélésre.  A fenti videón egy bánatos fehér denevérnek, esetleg barlangi druidának öltözött szakállas pali játszik rajta klasszikus zenei slágereket, közben láthatunk képeket a feltárásról, a barlang helyéről, a furulya feltételezett készítési módjáról.

Mikor megmutattam Navarrónak, ő egyből megesküdött, hogy ez a druida nem is játszik a hangszeren, csak belefütyül a sípba, és egy csaló. Tessék, 

Alább egy másik szlovén úr látható, aki első ránézésre alaplevet főz egy csontból, de aztán kikapja a vízből, és hopp elkezd rajta játszani.

Utána sajnos már nem túl érdekes.

Amerikai himnusz német keselyűcsonton

A németek, mint láthattuk nem alkusznak. Két ősi furulyájuk is van, mely ugyan pár ezer évvel fiatalabb a Divje Babe-leletnél, de az szerintük úgyis csak egy csont, amit véletlenül furulya alakúra harapott egy ősállat. A Geißenklösterle-barlangban talált hangszerek egyike mamut-, a másik madárcsontból készült. A fenti videón ezeket szólaltatja meg egy kutató.

Az NDK-ból menekült német-szittya sámán

Na minket azért ezt nehéz felülmúlni abszurditásban: 

Ő Alexander Horsch, aki midnen irónia nélkül nagyon szeretetre méltó figurának tűnik, bár sokat nem tudni róla. A honlapja alapján elég kalandos úton került Magyarországra az NDK-ból, ahol aztán elkapta az ősi kultúrák iránti vágy és itt telepedett le. A videón amúgy az Istállóskői-barlangban talált ősfurulya másolatán játszik - az eredetit a Nemzeti Múzeumban őrzik.

Egy színpadon a miniszterelnökkel

A fénykép alapján az Ancient Music Ireland

Sajnos a valóságban azért nem ennyire egyértelmű a helyzet, bár igen szimpatikus társaság, akik saját bevallásuk szerint az újkőkor és a kora középkor között használt fúvós hangszereket szólaltatják meg. 

Ez követhető végig promóvideójukban, amelyben egész furcsa helyeken fújnak egészen furcsa dolgokat az Ír Nemzeti Múzeumtól reggeli tévéműsorokon és templomokon át az esőben ázó dublini utcákig. Ennél is érdekesebb az a felvétel, amelyiken az ír elnököt – és főleg a mellette felállni kényszerülő többi fontos személyt – hozzák kellemetlen helyzetbe. 

Ám a személyes kedvencem az alábbi, melyben egy bronzkori zenész egy napját mutatják be, ahogy felkel, elindul és aztán nagyon-nagyon furcsán elkezd evezni. Különösen bájos, hogy régiesített a film, bár jogos, hiszen a bronzkorban még biztos nem készültek olyan jó felvételek, mint manapság.

Barlangba hörgő tudós

Na itt már kezdenek komolyra fordulni a dolgok. Ez a videó olyan,

de valójában Iegor Reznikoff, egyetemi oktató modellezi, hogyan utánzott állathangokat az őskori ember a barlangban. Amúgy publikált érdekes dolgokat, például, hogy a barlangoknak épp a legjobb akusztikájú részein vannak a falfestmények és a legtöbb hangszermaradvány. Mindettől függetlenül elég ijesztő a felvétel.

Na de mi van a zenékkel?

Az első őskori nagylemezen, amit még 1984-ben adtak ki bakeliten csak "hangminták" vannak, még pedig rekonstruált skandináv hangszereket szólaltatnak meg rajta a kő-, a bronz- és a korai vaskorból.  Sajnos innentől a teljes fantáziálás következik.    

Van ugyan jó pár zenész, kutató, kísérleti archeológus és más varázsló, aki őskori zenét játszik, ám ezek teljesen légből kapott kísérletnek tűnnek. Az

ilyet én is tudok

szöveg új értelmet nyer, miszerint ilyet én is ki tudok találni. Hangulatukban leginkább a Korai örömhöz állnak közel, csak épp ezek az előadók azt állítják, prehisztorikus zenét játszanak. Lássunk két példát rájuk.

Az ambientzenésznő, aki szétveri a barlangot

Lehet-e valami rosszabb annál, hogy valaki botokkal veri a cseppköveket, amikről nekünk azt tanították, hogy hozzájuk se érjünk, mert megállnak évezredek óta tartó fejlődésükben?

Igen, ha ezt egy gyerekműsorban mutatjuk be!

Mariolina Zitta, prehisztorikus zenék kutatója épp ezt teszi a fenti videóban. Komplett albumot is kiadott cseppkőverésből, aztán más őskori zenékből, de legutóbb már egész ambientes dolgokat vett lemezre elektronikus zenei cuccokal. Az első lemezét itt hallhatjátok a keretesben, de ne hallgassátok végig, teljesen élvezhetetlen.

Ezek akár félplayback indiánok is lehetnének egy pesti aluljáróból

De nem ők azok, hanem az Art of Primitive Sound, mely Walter Maioli zenerégész (vagy mi) őskori projektje. Vele még az ókori zenék kapcsán is találkozni fogunk.

Összegzésként kénytelen vagyok megállapítani, hogy az őskori zene hallgathatatlan, aminek legfőbb oka, hogy gyakorlatilag nincs. Ha ősvilági hangulatba szeretnék kerülni, kénytelenek leszünk a továbbiakban is a Vágtázó Halottkémek kitűnő felvételeihez fordulni . 

A jövő héten az ókor jön, na az sem lesz egy leányálom, de legalább ott már felbukkan valódi zenék! Szenvedjenek velünk akkor is!