Minden fánk részesül a fánkság ideájából, avagy a filozófia valójában mindig a fánkokról szólt (és a lukakról)
Nyugati filozófiatörténet fánkosítva, egy percben zanzásítva, Hérakleitosz „Nem ehetsz kétszer ugyanabból a fánkból” elvétől Simone de Beavoir „a patriarchális rend felelős a fánk alakjáért”-jáig:
A klasszikus és modern filozófiai irányzatokat néhány szóban összefoglaló táblázatból a kedvencem talán a pseudo-Descartes szösszenete (a fánk lyuka bizonyítja a fánk létezését), ennek a kérdéskörnek a Columbia egyik professzora is szentelt már külön tanulmányt.
Achille C. Varzi szerint: „A luknélküli fánk olyan, mint a köralakú négyzet vagy a nőtlen férj — fogalmi nonszensz. Eszerint, amikor megveszel egy fánkot, valójában két dolgot vásárolsz — az ehető részt, plusz egy kis darab semmit a közepén? Bizonyos értelemben igen. Képtelen vagy csak a fánkot elvinni, és otthagyni a lukat a boltban.”
Na és a luk, a nagy semmi, a minket körülvevő végtelen űr, az vajon elképzelhető fánkmentesen? Avagy hiánylétünk a maga tulajdonképpeniségében egy minket körbevonó óriási fánk esszenciális tartozékaként nyeri el valós jelentését? Megannyi kérdés. És akkor még nem is volt szó a csörögéről.
(A táblázat több helyen futott már, legutóbb az Openculture.com-on.)