Hölgyeim és Uraim, ezek a kis mütyürük ölik meg a karácsonyt!
Soha, semmi nem hozta olyan gyorsan elő belőlem a kommunistát, mint a karácsonyfaégők. Nagyapám visszatérő mantrája, – aki egy boldog ember, mert közel harminc éve ugyanazt a karácsonyfaégő-sort nyúzza –, hogy régen olyanok voltak a nejlonharisnyák, zakók, kések, egyáltalában bármi, hogy egy életen át lehetett őket használni. Nem véletlen, hogy a szmokingját például én örököltem, ami így megszakítás nélkül negyven éve (sic!) használatban van.
Három éve, négyezer forintért vásároltam egy karácsonyi izzósort. Kell az ünnepi hangulathoz, hogy kék, piros és arany fény ragyogja be a rituálisan feldíszített fenyőnket. A néhány év alatt áldottam már azt a névtelen hőst, aki felfedezte a párhuzamos kapcsolást. Neki köszönhetően teljes nyugalommal néztem, ahogy egy-két izzó kiég, de a rendszer hibátlanul működik ezután is. Nem kell egyesével végigvizsgálni, melyik égő adta fel – természetesen és törvényszerűen a tök utolsó!
Idén feltűnt, hogy egyrészt már csak minden második izzó világít, másrészt elértük azt a kritikus pontot, amikor párhuzamos kapcsolással együtt is, de az izzósor már nem gyulladt meg. Semmi baj, gondoltam, könnyű lesz pótolni, hiszen az összes elektronikai nagyárúházban megjelentek a pótégők.
Kedves olvasók, soha életemben nem tévedtem még akkorát, mint amikor azt hittem, pótolni tudom a kiégett izzókat! Szabványosított világunkban, ahol az uborka görbületétől a telefonok töltőcsatlakozójáig (az iPhone-tulajdonosok rágják is a kefét a dizájnolt dugajuk miatt) a világon minden egységesítve van, szinte csak egyetlen kivétellel: a karácsonyfa-izzókkal.
Van kis, lapos csatlakozó két kiálló dróttal, van villás, hengeralakú csatlakozó, van kis, hengeralakú egy kiálló dróttal. Mint a mellékelt képen is látszik – nekem a fenti lilából kéne egy –, az izzók hiába hasonlítanak egymáshoz a megszólalásig, a csatlakozó eltérő. Műszaki áruházról, műszaki áruházra járva és professzionális villanyszerelési boltokig mindent végigcaplatva, egyetlen helyet sem találtam, ahol villás, picit hengeralakú és csatlakozású izzót találtam volna.
Olyat már legalább két éve nem gyártanak. De ez amúgy is csak három évig volt forgalomban.
– tudtam meg egy kisbolt szakértőjétől, akinél még távirányítós modellautók lámpájába is lehet speciális ledizzókat kapni – ilyenből 2015-ben összesen három csomag fogyott. Csak éppen olyan égő nincs, amilyen nekem kell. Az antikapitalista, tőke-, multi- és fogyasztói társadalom ellenes kommunistát a következő beszélgetés hozta ki belőlem:
– Az új foglalat biztonságosabb?
- Nem.
- Energiahatékonyabb?
- Nem.
- Legalább tartósabb?
- Nem.
- Megváltoztak a szabványok?
- Nem. Egyszerűen csak mást gyártanak.
Vagyis a karácsonyi ajándékvásárlásból és lakásdekorálásból azért veszítettem el órákat, mert a három éve vett izzósorom égői nem elavultak, még a piacon sincs náluk jobb, „egyszerűen csak mások, mint a többiek.” Ne felejtsük el, hogy egy szezonális termékről beszélünk, amit maximum két-három hétig használunk évente! Bekaphatja a tömegtermelésre beállt fogyasztói társadalom, nem veszek új izzósort, hanem keresek a neten valami harmincéves orosz vackot, amihez majd magam öntöm és forrasztom az izzókat!