Ki akar négyméteres óriáskígyókat háziállatnak?
Nem mondanám, hogy rettegnék a kígyóktól, vagy hogy ne tudnám megérteni, ha valaki egy kicsi, békés, veszélytelen hüllőt háziállatként szeretne tartani (ami egyébként legális). Azt viszont elég nehéz megmagyarázni, mi a halálnak akar valaki egy akár ötméteresre és 160 kilósra, emberre is veszélyes óriáspitont kis kedvencnek.
Amerikában ennek ellenére úgy gondolják, hogy miért ne, aztán amikor rájönnek arra, hogy ezek rohadt nagyok, egyszerűen elengedik őket. Ilyen óriáskígyó a burmai piton, ami a nevének megfelelően nem az USA-ban, pláne nem Floridában őshonos. Ezek az invazív kígyók aztán boldogon leöldösik az őshonos fajokat, komoly természeti károkat (is) okozva.
Hogy ezt mérsékeljék, a hatóságok 60 napos programot hirdettek, ez idő alatt legálisan lehet szó szerint irtani a burmai pitonokat az Everglades nemzeti park mocsaraiból. Ennek meg is van az eredménye, ami többek között egy 4,4 méteres példányban manifesztálódott:
Florida, azon belül is Miami az egzotikus állatok amerikai importjának központja. Helyi környezetvédők már évtizedek óta lobbiznak az invazív trópusi és szubtrópusi fajok behozatalának megtiltásáért vagy korlátozásáért, sikertelenül – egyszerűen túl sok pénz van az erre épülő iparágban ahhoz, hogy eredményt tudjanak ellene elérni. Független szakértők szerint az esetleges tiltás sem változtatna semmit, sőt csak rontaná a helyzetet, hiszen a hivatalos, ellenőrzött kereskedelem helyét a feketepiac venné át.