A Bundesliga legjobb kapusaként vezette a német slágerlistát
Petar Radenkovićra akkor találtam rá, amikor a Bayern München százhuszadik születésnapjára írtam cikket. Nem, ő soha nem játszott a Bayernben, ellenkezőleg, a nagy rivális 1860 München játékosa volt. Egyike annak a 176 kivételezett labdarúgónak, aki elmondhatta magáról: a pályán volt 1963. augusztus 24-én, a Bundesliga első játéknapján, amikor csapata odahaza játszott 1-1-et – pardon, 1:1-et –az Eintracht Braunschweiggel. (A 176-ból csupán öten voltak külföldiek.)
Radenković apja énekes-gitáros volt, ennek még lesz jelentősége, a feleségével a háború kitörése miatt Amerikába emigráltak, és odahaza hagyták a kis Petart, akit a nagyszülei neveltek fel. Az 1956-os olimpián ezüstérmet szerzett a jugoszláv válogatottal. Állítólag magától Lev Jasintól, a világ akkori legjobb kapusától kapta az első kapuskesztyűjét az olimpiai faluban, a kesztyű annyira lenyűgözte, hogy utána már nem volt hajlandó csupasz kézzel hárítani a lövéseket. (A hatvanas évek végéig, a hetvenes évek elejéig egyáltalán nem volt általános a kapusoknál a kesztyűs kéz.) Az 1958-as vébén is ott akart lenni, ehelyett bevonultatták katonának. Annyira megsértődött ezen, hogy a kétéves szolgálat lejártával kivándorolt Németországba.
De nem is ez az érdekes. Radenković a csapat, sőt a hatvanas évek közepetáján az egész német labdarúgás legnagyobb sztárja volt, folyton hülyéskedett, volt, hogy felfutott a támadókkal, sőt ő maga vezette a támadást, és olyan is előfordult, hogy egy védés után visszadobta a csatárnak a labdát, aki zavarában ismét elhibázta a ziccert. (Hogy mit szólt ehhez az edzője, arról nincsenek feljegyzések.) Ezzel a habitussal és az énekes apával talán nem is olyan meglepő, hogy ő volt a világ talán egyetlen aktív játékosa, aki slágerlista-első volt, a kislemezéből pedig 400 ezer példányt adott el. A dal tört németséggel előadva arról szól, hogy mekkora király, van humora, de azért mindent belead a győzelemért. Mindez 1965-ben történt, abban az évben, amikor a szurkolók szavazásán egy másik kapussal, a dortmundi Tilkowskival holtversenyben első lett.
1970-ben fejezte be a pályafutását, vendéglős lett Münchenben, majd felesége, Olga Borić, egykori válogatott kosárlabdázó halála után visszaköltözött Belgrádba, ott él most is, 85 évesen. Még csak 78 volt, amikor újranősült.
Az 1860 München a német futball harmadik vonalában sínylődik.
