Index Vakbarát Hírportál

Angliában szinte hagyománya van a már nem használt, romos állapotba került templomok "újrahasznosításának": a szebb napokat látott imahelyek pubként, kisboltként, vagy akár lakásként kezdik meg második életüket.

Utóbbi lett a sorsa ennek a Denholme-i templomnak is, ami a 19. században épült, az elmúlt években azonban a pusztulás lett úrrá rajta. A romos, beomlott tetejű épületet egy pár vásárolta meg 2017-ben, mindössze 40 millió forint értékű angol fontért, majd idejüket és megtakarításaikat nem sajnálva új életet leheltek belé. Egy négyszobás, két fürdőszobás, jókora luxusingatlant rittyentettek belőle, ahol egyaránt keverednek az épület eredeti, jellegzetes vonásai, valamint a modern, fiatalos hatások is. Bár a munkálatokkal csak tavaly nyáron végeztek teljesen, de két és fél éve, 2022. nyara óta új otthonukban laknak, amelynek értéke most 1.5 millió fonthoz közelít.

A fotográfus úgy meséli, hirtelen irányíthatatlanná vált a jármű, amelyet vezetett. A baleseten nehezen tette túl magát, főleg, hogy a nagymamája is mellette ült.

Cinthya Dictator, azaz Gombos Cintia Mercédesz a minap egy lapozható bejegyzést osztott meg az Instagram-oldalán, melyben arról az autóbalesetről mesélt, amelyet évekkel ezelőtt szenvedett a nagymamájával. A fotográfus, ékszerkészítő azt mondja, esős időben vezetett, a történtek később egy fotósorozatot is ihlettek.

18 éves voltam, amikor a szakadó esőben elvesztettem az uralmat egy erős váltós Mustang felett. A nagymamám is az autóban ült. Egy pillanat, és már a szalagkorlátba csapódtunk. Soha nem felejtem el Michael Jacksontól a We Are the World szólt a rádióból. A légzsák füstje lassan szivárgott szét, Mama azt hitte, fel fog robbanni az autó, és csak annyit mondott: »Azonnal szálljunk ki«. Kilépett a roncs mellé, végignézett rajta, majd rágyújtott, mintha ezzel zárná le a történetet

– mesélte a fotóművész, hozzátéve, bár mamája mondta neki, hogy az a lényeg, hogy túlélték, Cinthya Dictator sokáig marcangolta magát a történtek miatt.

„Nagyon sokáig éreztem szégyent és a bűntudatot. Felelős voltam valaki másért és nem tudtam rá vigyázni. Ez a sorozat ennek a balesetnek a rekonstrukciója. Gyakran mondom, hogy számomra a fotográfia nemcsak kifejezésmód, hanem terápia is. Úgy érzem, ebben az esetben is így volt a képek segítettek abban, hogy feldolgozzam mindazt, amit akkor éreztem, és amit sokáig cipeltem magamban.”

Az influenszer fotós munkáiról pár hónapja egy videóinterjúban is mesélt.