Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna édesanyja gasztro-pályája helyett már fiatalon a színház iránt kezdett érdeklődni: mindössze 10 éves volt, amikor a Bogármese című táncelőadást először láttta, 10 évvel később pedig ő maga is a darab táncosai között volt már.
Megjárta a Billy Elliotot és a József és a színes szélesvásznú álomkabátot is, majd drámaszakos gimnáziumi évek alatt végül felhagyott a színházi táncolással, és inkább a háttérmunka kezdte el foglalkoztatni őt. Mint mondta, édesanyja mindig hagyta, hogy kibontakozhasson.
„E tekintetben levette rólam a kezét. Jól tette, mert én sem akartam, hogy azért kerüljek be egy produkcióba, mert Stahl Judit lánya vagyok” – kezdte a Best magazinnak a fiatal, aki azóta dolgozott már többek között a West Side Story, a Chicago és a Rebecca előadásokban is.
A második otthonom ma is a színház, s nemcsak azért, mert producer-rendező szeretnék lenni, hanem mert olykor heti négy estét töltök ott. Nemcsak pesti előadásokat nézem meg, hanem sokat megyek vidékre is, így aztán a zsebpénzem nagy részét színházjegyekre költöm
– mesélte Hanna, hozzátéve: a színházzal szeretne adni az embereknek, így mindig nagy örö számára az előadások végén tapsoló közönséget hallgattnia. Nemrég közösen is dolgoztak együtt egy produkción édesanyjával, aki eleinte kicsit féltette őt ettől a pályától.
„Mondogatta, hogy kellene egy biztosabb szakma is. Nem nyomult, ő sohasem tenne ilyet, mindig szeretettel terelget engem, és csak akkor tanácsol valamit, ha kérem. És ebben a dologban igaza van, nem árt, ha van egy szakma a kezemben. Ha nem a színház, a produceri és a rendezői munka vonzana, középiskolai tanár lennék. De érdekel a gasztronómia, a nyelvészet és a pszichológia is... Húszéves vagyok, még van időm eldönteni, melyiket válasszam a színház mellé” – idézte szavait a Blikk.