Ha valaki ma New Yorkban jár, akkor nehéz elképzelni, hogy milyen lepusztult állapotban, és milyen rossz közbiztonságban teltek pár évtizeddel ezelőtt a helyiek mindennapjai. Filmekből lehet tájékozódni, ott van a Taxisofőr, aminek a főszereplője azzal hitegeti magát, hogy majd egy nap jön egy eső, ami elsodorja a söpredéket, vagy ott van az Aljas utcák, amit a címe után szinte magyarázni sem kell. A hetvenes években New York több szempontból is nyakig volt a gondban: a város a pénzügyi csőd szélére jutott, elhatalmasodott a bűnözés, rendszeresek voltak a nagyszabűsú áramszünetek. A korszakból ugyan megszületett az a kulturális paradicsom, amire a mai napig hivatkozni lehet, ekkor indult be a punk, a diszkó, és csírájában a hiphop is, megnyílt a Studio 54, a CBGB (erről a korszakról szól az HBO Bakelit című sorozata), de a fellendülést egy mélypont előzte meg. És ezt a mélypontot a chilei Camilo José Vergara végigfotózta.

Vergara 24 éves korában költözött New York városába, a szociológiát tanult fotós elkezdte dokumentálni a város utcáit, pontosabban azokat a társadalmi magatartást, amit egy változó városi környezet hozott magával. Főleg Dél-Bronx és a Lower East Side területére járt képeket készíteni, évről évre szisztematikusan bemutatta, hogy az éppen pénzügyi krízisben lévő város lakói hogyan birkóznak meg azzal, hogy minden változik körülöttük.

Munkájának legkorábbi, Old New York című sorozatában a társadalmi változást megelőző állapotokat örökítette meg. Ezekből a képekből látható most egy válogatás. Vergara 2013-ban Barack Obama elnök megkapta munkájáért a National Humanities Medalt. Ő volt az első fotós, aki megkapta a díjat.