Hajak lobogása a balatoni szélben, 1961

Örkény István évtizedeken át vendégeskedett a Lipták-házban, előbb Nagy Angélával, majd a fotón szereplő Radnóti Zsuzsával. A vizen járást talán meghagyta A megváltó című egyperces drámaírójának, de az Addio III.-mal szeretett ő is messzire vitorlázni. Az ismeretlen nő mellett Elbert János, akit nem irodalomtörténeti tanulmányai vagy műfordításai, hanem rejtélyes, ügynökmúlttal összefüggésbe hozott halála miatt emlegetnek újra és újra.

Bertha Bulcsu kislányával a balatonszepezdi nyaralóban, 1970-es évek

A segédmunkásból könyvtárossá, majd íróvá lett Bertha a Balaton környékén töltötte gyermekkorát. Mindig és mindenhonnan idevágyott. Hosszú keresgélés után 1967-ben talált rá a balatonszepezdi telekre második feleségével, a meseíró Nagy Franciskával. „Télen, nyáron, tavasszal, ősszel, gyereket az iskolából ellopva siettünk a hegyoldalba házat meszelni, mázolni, szépítgetni, növényeket gondozni, bozótot irtani, és élni, levegőt venni, esti tábortüzeket gyújtani, tücsöknótát hallgatni, zivatartombolást átélni – emlékezett Nagy Franciska. – Barkácsproduktumaira, a rendben tartott pincére vagy a szépen leborotvált fűre legalább olyan büszke volt, mint egy-egy jól sikerült novellájára.”

Nemes Nagy Ágnes az Addio III. fedélzetén, 1958

Válás előtt, közben vagy alig utána – az egykori újholdas házaspár ebben az évben vált el, a börtönből szabaduló Lengyel Balázs nem tért vissza feleségéhez. Nemes Nagy Ágnes nemcsak Liptákéknál töltött szívesen időt, hanem a szigligeti alkotóházban is.

Mándy Iván a Balatonnál, 1968

„Krimit olvasol, krimit nézel, semmi szellemi élet”– mondogatta a hetvenes évek elején Mándy felesége, amikor az író nélküle nyaralt a balatonboglári Szabadság üdülőtelepen. A lassan az egyik legjelentősebb magyar novellistaként számontartott író gyerekként is többször volt és barnult a Balatonnál. Akárcsak hőse, Csutak: „Valóságos rézbőrű vagyok, pedig majdnem egy hétig esett az eső. Ha még akkor is jó idő lett volna – már csak egy sötét folt lennék."

Koczogh Ákos irodalom- és művészettörténész (és a válogatásban szereplő néhány fotó készítője) mellett Kertész Imre Szigligeten, 1975

Kertész évtizedeken át járt az alkotóházba, a kilencvenes évek elején így írt róla: „Még mindig, még ma is akad egy végső menedék ebben az országban, ahol az író, évente néhány hétig legalább, valóban író módján élhet. [...] Egy lerobbant, egykori grófi kastély ez, épülete is, kertje is régóta felújításra szorul – Isten óvjon azonban attól, hogy a renoválás ürügyén akárcsak pár hónapig is nélkülöznünk kelljen. Az írót itt nem zaklatja telefon, ideiglenesen félrerakhatja családi, anyagi gondjait, megkímélik a nagyváros környezeti ártalmai, a sok fizikai és szellemi mocsok.”

Devecseri Gábor és balján felesége, Huszár Klára ismeretlenek között a szigligeti íróstégen, 1965 körül

Devecseri és Karinthy Ferenc, a Lágymányoson együtt nevelkedett cimborák adták meg Szigliget máig emlegetett legendás hangulatát. Az utánzások, a „szeretetteljesen gyilkos szatírák”, a szójátékok a Hadik kávéház teraszáról nőtték ki magukat, ahogy csínyeik és csábításaik is. Devecseri „soha életében egy cigarettát el nem szívott, szeszes italba ugyan társaság kedvéért olykor belekortyolt, de nem ízlett neki se bor, se rövid ital […], mégis mindig úgy tetszett, hogy mámoros állapotban van: szerelemtől, költészettől, egy sajátos nyelvtani igealaktól vagy éppen egy izgalmas pletykától.”

Szabó Lőrinc az Addio III. fedélzetén, 1954 

A fotót készítő Lipták és Szabó Lőrinc jóbarátok voltak. Ehhez hozzátartozott, hogy Szabó Lőrinc több kéziratát is a füredi házigazdának ajándékozta, meg az is, hogy reggelente elkísérte a fürdőszobába borotválkozni, hogy a lecsapott klozetfedélen trónolva ecsetelje Baudelaire költészetét.

Juhász Ferenc a Grete nevű vitorláson, 1956 

Bár sokat megfordult a tó környékén, nem hatott Juhászra igazán. „Magam csak csodáltam a Balatont, nem dübörgött át ihletemen […] Nem voltam helyhez-láncolt a Balatonon. Így Balatonfüred sem volt az én megváltó világosságom.”

Tüskés Tibor a Balatonban, 1950-es évek 

„A modora is olyan volt, mint a neve” – mondta róla barátja, Lázár Ervin. Tüskés Tibor 1959 és 1964 között a Jelenkor főszerkesztőjeként ellenzékinek számító írók (például Weöres, Mészöly és Lázár) műveit közölte. A hatvanas években Tüskés Balatonfenyvesen vett telket, és épített nyaralót. Szenvedélyes pecás volt, íróvendégeit horgászni vitte és hallal etette.