Hétfőn rövid időn belül két nagyon erős rengés – 7,4-es és 6,6-es – volt viszonylag közel egymáshoz. A pusztítás török és szíriai területeket is érintett. Mértékét ugyan az ankarai kormány még nem becsülte meg, de a Bloomberg számításai szerint a károk helyreállítása akár a török GDP 5 százalékát is felemésztheti.

Az ankarai kormány most igyekezett viszonylag gyorsan reagálni, talán azért is, mert az 1999-es rengést követő politikai tétlenkedés az akkori kormányzat bukásához vezetett a következő választásokon. Idén pedig májusban lesznek általános választások, így egyáltalán nem mindegy, mit és hogy tesz a helyreállítás érdekében az Erdogan-kabinet.

A nagyarányú rombolást, amelyben újonnan épült, sokemeletes társasházak kártyavárként omlottak össze, az építkezések körüli korrupcióra és a silány kivitelezésre vezetik vissza a bírálók. Az pedig, hogy egy ilyen, gyakori földmozgások fenyegette térségben földrengésbiztos épületeket húzzanak fel, szinte teljesen kizárt. Ennek pedig az az oka, hogy annyira megdrágítja az ingatlanok árát, hogy a kivitelezők inkább „kispórolják” ezt a lehetőséget. Ez pedig emberéletek tízezreiben mérhető hiba, mi több, bűn.

Már mintegy ezer éve – 115-ben – is jegyeztek fel pusztító földmozgásokat a korabeli török területeken. A mai Törökországhoz tartozó, szír határhoz közeli ókori Antiókhiában akkoriban 260 ezerre becsülték az áldozatok számát. Négy évszázaddal később, 526-ban egy újabb földrengésben negyedmillió ember vesztette életét.

Törökország keleti részében, Erzincan környékén 1939 utolsó napjaiban csaknem 33 ezren haltak meg a pusztító földrengésben. A Márvány-tenger partján, Izmitben pedig 1999 augusztusának közepén rengett a föld. Több mint 17 ezren nem élték túl a természeti csapást.