Ugyan továbbra sem tudni a PricewaterhouseCoopers (PwC) által elkészített 1300 oldalas olimpiai megvalósíthatósági tanulmányról, amelyről a miniszterelnökség azt állította nekünk, hogy még el sem készült, a készítők szerint viszont kész van.

De sebaj, megszereztünk egy kilenc évvel ezelőtt készített anyagot. Márpedig elvileg ugyanezt a hatástanulmányt használta fel a PwC most is, csak éppen frissítve, aktualizálva. Márpedig ebben egy esetleges budapesti olimpiarendezés egész sok kockázatáról írnak.

Úgy véljük, a kockázatok zöme kilenc év után is fennáll, mert Magyarország azóta sem lett kevésbé korrupt vagy éppen szabálykövető ország.

Nézzük előbb a kockázatok azon fajtáit, amelyek különféle időpontokban jelentkezhetnek:

• a pályázati szakasszal kapcsolatos kockázatok
• az előkészítő szakasszal kapcsolatos kockázatok
• a játékok megrendezésével kapcsolatos kockázatok

Maga a 2006-os megvalósíthatósági tanulmány (amely a 2016-os, illetve 2020-as budapesti – soha be nem nyújtott–- pályázati előkészítő anyag volt) nem foglalkozik a játékok megrendezésével kapcsolatos kockázatokkal, talán nem véletlenül, ezért mi is követjük a PwC gondolatmenetét, és csak az első két kockázati csoportot vesszük szemügyre.

A különböző időszakokban jelentkező kockázatokat az anyag három csoportra bontja: politikai, pénzügyi és infrsastrukturális kockázatra, és ezeket veszi végig.

Már a kezdetektől felmerülhet, pontosabban felmerülhetett volna, hogy mekkora politikai kockázattal is jár bedobni az olimpia ötletét, hiszen a politikai és a társadalmi konszenzus hiánya eleve megkérdőjelezi magát a szándékot. De most már ezen túl vagyunk, szerdán pedig a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalosan is bejelentette a NOB-nak a 2024-es olimpia megrendezésének szándékát, és ugyan a nagy pártösszefogás végül mégsem valósult meg, de a parlamenti és a fővárosi nagy többség összejött, így ebben a pillanatban úgy néz ki, a politikai támogatás adott. 

A társadalmi támogatottság megléte vagy hiánya azonban fel sem mérhető, feltehetően egy népszavazás tudná csak feltérképezni a közvélemény eltökéltségét egyik vagy a másik irányban. Erről a kilenc évvel ezelőtt készült megvalósíthatósági tanulmány sem feledkezik meg: a negatív kritikák meglétét (például valamilyen környezetvédelmi ügyben, amilyen a fák kivágása is volt a Dagály fürdő átalakításánál) alapnak veszi, és magas kockázatúnak tartja, ugyanakkor megoldást is kínál: a közvéleménnyel a kapcsolat folyamatos fenntartása. De ne szaladjunk ennyire előre.

A PwC közepes kockázatúnak nevezi annak a politikai kockázatát, hogy mi van akkor, ha már az első körben elbukik a magyar pályázat.

A második körös bukta azonban, tehát a 2017-es limai döntés, amikor megnevezik a 2024-es olimpia házigazdáját, már kevésbé kudarcos, sőt, jó alap lehet egy későbbi pályázathoz. 

De ennél érdekesebbek a magas kockázatot jelentő szempontok:

• A pályázat összköltsége sokkal magasabb mint az várható volt. Ne feledjük, most 774 milliárdos olimpiai költségekről beszélnek. Ez azonban a korábbi olimpiák tapasztalata alapján a végére akár háromszorosára is duzzadhat. 
• Az infrastrukturális beruházások csúsznak vagy nem készülnek el. A legfrissebb és titkolt megvalósíthatósági tanulmány nyilvánosságra hozott 100 oldalas vezetői összefoglalója hangsúlyozottan számol azokkal a fejlesztésekkel, amelyek a fővárosi fejlesztési tervekben szerepelnek (Budapest 2030), és amelyek nagy része EU-s költségek felhasználásával készülnek. Ezen beruházások közös jellemzője, hogy a szigorú pályázati feltételek miatt legalább a határidőket betartják, ám elő-előfordul, hogy EU-s vizsgálatok célpontjai lesznek, aminek rossz esetben a következménye, hogy aztán az egészet vissza kell fizetni.
• A pályázatban többet kínálunk, mint amit teljesíteni lehet. Ilyet legvadabb fantáziánkban sem tudnánk elképzelni (dehogynem).
• A politika beleszól a MOB munkájába (ez egyértelműen magas kockázat a PwC anyaga szerint, és nem is csodálkozunk a miniszterelnöki, miniszteri és kormánybiztosok hazájában).
• Arra is jó esély van, hogy bár a mostani vezetői összefoglaló pozitívan szinte kizárólag azzal számol, hogy az olimpia után minden létesítményt sikerült majd gazdaságosan és okosan hasznosítani, mégis van némi kételyünk ezzel kapcsolatosan, és 2006-ban is még magas kockázatúnak nevezték azt, hogy inkább nem sikerül, mint hogy igen.
• Ugyanúgy magas a kockázata annak, hogy a költségek magasabbak a költségvetésben szereplő összegeknél, illetve hogy a magánszektor nem vesz kellően részt a felkészülésben. Ez 2006 óta annyiban módosulhatott, hogy a mostani anyag a magánszektorral szinte alig számol.
• És akkor még nem is beszéltünk az árfolyamváltozás miatt meglévő, 2006-ban még csak közepesnek minősített kockázatról, amiről azóta megtapasztaltuk, hogy sokkal nagyobb kárt okozhat, mint előtte bárki is gondolta volna.
• Szintén magas a kockázata annak, hogy az építőiparban a kereslet miatt robbanásszerűen emelkednek az árak, amit az állam államosítással vagy az építőipar termékeinek hatósági árassá tételével persze azonnal megelőzhet. (Bocsánat, nem akartunk ötleteket adni.)
• Ahogy magas a kockázata a szállodai férőhelybővülés a tervezettnél szerényebb növekedésének is.

Ezekkel a kockázatokkal az eltitkolt 2015-ös (2024-es olimpiára szánt) megvalósíthatósági tanulmány valószínűleg szintén számol, de az ebből megismerhető 100 oldalas vezetői anyag nem.