Ötmillió eladott jeggyel és másfél millió turistával számol egy esetleges 2024-es budapesti olimpiánál a PricewaterhouseCoopers hatástanulmánya, ami azonban annyira titkos, hogy még azok a képviselők sem ismerhetik, akiknek dönteniük kell az olimpiai pályázatról. A PwC vezetői összefoglalója az utóbbi évtizedek legolcsóbb olimpiáját ígéri, és annyira optimista, hogy még a legrosszabb verzió szerint is jól jönnénk ki egy olimpiából. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy lehetséges-e ennél rosszabb végkifejlet.
A fővárosi közgyűlés múlt kedden megszavazta, hogy 2024-ben (július 19. és augusztus 4. között) – ha a NOB is úgy akarja – Budapest olimpiát rendezzen. Ugyan július elején még a kormánynak is döntenie kell a pályázat kérdéséről, de a pletykák szerint a budapesti olimpia ötlete éppen Orbán Viktor fejéből pattant ki, így nem különösebben nehéz megtippelnünk, hogy mi lesz a kormánydöntés.
Az elképzelhető politikai és a sportszakmai hasznok mellett ebben a pillanatban nem mérhetőek fel egy esetleges budapesti olimpia előnyei és hátrányai – miközben az esetleges rendezés ötletének minimum is pikáns aktualitást ad, hogy a közelítő görög államcsőd egyik közvetett előzményeként és okozójaként a 2004-es olimpia és az azt megelőző beruházások elszaladt költségeit emlegetik.
A budapesti olimpiarendezésről a PricewaterhouseCoopers egy 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmányt készített, amit azonban azonnal titkosítottak, és csak egy 100 oldalas vezetői összefoglalóból ismerhetőek meg részletek valamennyire. A MOB elzárkózott a hatástanulmány nyilvánosságra hozásától, Pataki Márton, az Együtt politikusa hiába kérte, Borkai Zsolt MOB-elnök azzal a cseles érvvel hárította el a kérést, hogy a hatástanulmány nem adat, így adatkérésre vonatkozó szabályoknak sem kell megfelelni.
Milyen elemzés lehet az, amely nem tartalmaz adatot? Egyrészt Borkai érvelése nyilván fals, de magából a vezetői összefoglalóból így is adatok tömkelegét lehet kiolvasni, amiknek a háttere azonban titokban marad. Másrészt ha társadalmi konszenzusra és támogatásra törekszik a politikai és sportvezetés, akkor érdemes lenne a titkolózás helyett alaposan felkészíteni a társadalmat, ellenkező esetben a vezetői összefoglalókból és a irreális jóstatokból kell elhatározódni egyik vagy másik irányba.
A vezetői összefoglaló hosszasan ecseteli azokat a várható előnyöket, amelyek vonzóvá tehetik az olimpiai gondolatot. Van itt minden: munkahelyteremtés, GDP-növekedés, turizmusfejlődés és gazdasági előnyök:
A hatástanulmány ugyanakkor számos szempontot nem vesz figyelembe, és kizárólag a legoptimistább verzióra épít, azaz évi 3 százalékos gazdasági növekedéssel, stabil inflációval, a költségek tarthatóságával és ideális politikai és társadalmi támogatottsággal számol.
Kezdjük az utóbbival. A 2024-es olimpiáig 2018-ban, majd 2022-ben lesznek választások, az Orbán-kormány jelenlegi kilátásai odáig nem látszanak, és semmilyen garancia sincs arra, hogy két választás múlva is a jelenlegi parlament és a kormány fogja levezényelni a munkákat.
A hatástanulmány vezetői összefoglalójában csak érintőlegesen foglalkoznak társadalmi szempontokkal és az ország megítélésének pozitív irányú változásával, amit elsősorban az akkori politikai vezetés könyvelhet el sikerként.
Politikailag korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. Ha ugyanis nem a Fidesz–KDNP vezényli le az olimpiát, akkor a Jobbik, az MSZP vagy más, jelenleg kis támogatottságú ellenzéki pártok közül kerülhet majd ki az akkori vezetés, mint az LMP, a DK vagy az Együtt.
A Jobbik elviekben támogatja az olimpiát, de ők sem tartják reálisnak a költségvetést, így az álláspontjuk bármikor módosulhat. Az MSZP vakon beleállt, és kifejezetten szorgalmazza az olimpiát, míg a kis pártok közül az LMP és az Együtt elveti, a Demokratikus Koalíció pedig nem állt ki határozott véleménnyel (cikkünk után jelezték, hogy szombatra sikerült kialakítaniuk az álláspontjukat, és ha lesz parlamenti szavazás, nemmel fognak szavazni).
Ezekből a politikai manifesztumkból kiindulva az alábbi verziók látszanak:
Az utóbbi verzió egyáltalán nem tűnik irreálisnak, a mostani korrupciós hajlandóság, az ország korrupciós indexe egyre súlyosabb bajokat vetít előre, amelyet szigorú és rendet ígérő politikával könnyű lehet meglovagolni.
Tegnap került fel a parlament honlapjára Rogán Antal és Harrach Péter határozati javaslata, amely szerint a 2024-es budapesti olimpia nyereségéből rendeznék az egészségügyet. Egy olyan esemény elképzelt profitjából, amit még meg sem pályáztunk. A Fidesz szerint az LMP-s Schiffer András ötlete volt, hogy az egészségügyre menjen majd befolyt pénz, Schiffer pedig azt állítja: ő nem mondott ilyet.
A társadalmi támogatottság pedig még ennyire sem ismert.
Mindennek szinte megágyaz a PricewaterhouseCoopers tanulmányának vezetői összefoglalója, hiszen egy első blikkre is irreálisan alacsony 774 milliárdos olimpiai költséggel számol. Ennek a számnak persze megvannak a trükkjei.
A hatástanulmány számításainak egyik lényeges pontja, hogy kizárólag azokat a költségeket sorolja az olimpia költségei közé, amelyek az olimpia miatt készülnek el, de egyébként soha eszünkbe nem jutna ilyen fejlesztést elkezdeni. Emiatt a dokumentum egyébként összhangban van a Budapesti városfejlesztési stratégiával (Budapest 2030), amiből kiderül, hogy mik azok a fejlesztések, amelyek az olimpiától függetlenül is várólistán vannak.
Ha ehhez mérjük az olimpiai kiadás költségeit (amit a PwC az összköltségek 33 százalékának számol), akkor jutunk el oda, amit a PwC állít, hogy
A HVG nemrég hivatkozott egy 2012-es, az Oxfordi Egyetem által készített tanulmányra, amely 17 téli és nyári olimpiát vizsgált meg, és amelyből kiderült, hogy minden olimpia becsült költségeit jelentősen túllépték átlagosan 179 százalékkal. Ezzel az átlaggal számolva
ami még visszafogott becslés ahhoz képest, ami az utóbbi olimpiákat jellemezte, és amelyeknél a végleges költségek háromszorosan vagy akár négyszeresen is túllépték az eredeti terveket.
A 2020-as olimpiát rendező Tokió most éppen abban a szakaszban jár, amikor az elszabadult költségek miatt be kell húznia a kéziféket, egyszerűsítik a fő stadion szerkezetét, és néhány helyszínt is máshova raknak.
A pekingi központi stadion építésénél 5700 dollárra jött ki egy néző költsége. A londoni olimpián az egy nézőre jutó költség már 9450 dollár volt, Szocsiban pedig elképesztő, az egy nézőre jutó 19 500 dollár volt. Nálunk a Puskás Ferenc Stadion építési költségét nem számolják bele az olimpiai költségbe, azon kívül viszont még épül egy majd az olimpia után visszabontható atlétikai stadion Észak-Csepelen. Ennek költsége még teljes homály, de azt például véletlenül a PwC anyaga megemlíti, hogy a londoni olimpiai atlétikai stadion visszabontása még többletköltséget is eredményezett.
Konkrét összegek híján viszont kiszámolhatjuk az egész majdani olimpiánkra, hogy mennyire jönne ki egy néző: 5 millió eladott jeggyel, amennyivel a PwC hatástanulmánya számol,
Ha pedig kizárólag az ideiglenes olimpiai sportlétesítményekkel számolunk, akkor 184 dollárra jegyvásárlókként. (És a másfél millió paralimpiai nézőt még bele sem számoltuk). Reális?
A számoknál maradva: a PwC szerint egy magyarországi lakosra lebontva évente alig több mint 7000 forintba kerülne az olimpia mindannyiunknak, ami havonta 595 forintnak felel meg. Ha a PwC eddig így kiszámolta, menjünk tovább: ez az összeg 20 forint naponta, majdnem egy forint óránként mindannyiunknak.
A PricewaterhouseCoopers rutinos olimpiai hatástanulmány-író, először 2002-ben kellett egy civil szervezet (Budapesti Olimpiai Mozgalom) felkérésére megvizsgálnia, milyen hatásai lennének egy olimpiának a magyar fővárosban.
Azóta a PwC többször is leporolta az anyagot, és addig frissítgette, amíg a lehetetlentől eljutottunk egy esélyes budapesti olimpia tervéhez.
a magyar költségvetés számára az olimpia rendezés finanszírozható és hasznos befektetést jelenthet.
A PwC mostani anyaga figyelembe vette a megváltozott körülményeket, mind az azóta megvalósult budapesti fejlesztéseket, mind a nemzetközi olimpiai bizottság új jelszavát, amely olcsó és más olimpiákat ígér. Az Agenda 2020 néven ismert anyag megteremti a lehetőségét annak, hogy a megapoliszok és irtózatos gazdasági erőt képviselő országok és városok mellett kisebb városok, vagy régiók, mint Budapest és Magyarország is jelentkezzenek olimpiai rendezésre. (Az Agenda 2020-ról bővebben itt olvashat.)
Hogy 2024-ben lesz-e Budapesten olimpia abban a Magyar Olimpiai Bizottság arra a reformra épít, amelyet tavaly készített elő Thomas Bach, a NOB elnöke, és az Agenda 2020 nevet viseli. A dokumentum egyik célja, hogy az olimpiákat elválassza azoktól a minősítésektől, amelyek az utóbbi évtizedekben rárakódtak: gigantikus, költséges, és korrupt, ehelyett spórolásra, olcsóságra, az ott élők bevonására épít, s így nemcsak városok, hanem egész régiók, országok is kaphatnának rendezési jogot (Magyarország, és a PwC többször is erre hivatkozik), valamint nem követelnek külön infrastruktúra-fejlesztéseket, hanem megelégszik szerényebb költségekből megrendezendő olimpiákkal.
Budapesttel együtt Párizs, Hamburg, Róma, Boston is pályáznak, de róluk most nem írunk, csak a magyar helyzetet mutatjuk be.
A PwC anyaga évi 2,9 százalékos gazdasági növekedéssel számol a következő tíz évben, ami elképesztően bátor feltételezés, hiszen tízéves periódusban még sosem ért úgy el ilyen stabil növekedést a magyar gazdaság, hogy közben valamikor ne fordult volna át mínuszba, vagy ne lassult volna jelentősebben a bővülés. Tavaly ugyan 3,5 százalékkal, az idén várhatóan valamivel kisebb mértékben nő a magyar gazdaság, de ez nehezen fenntartható, és semmire sem garancia.
Az olimpiai összköltségeket a tanulmány készítői három kategóriába sorolják:
Az előbbi két kategóriába jellemzően azok a fejlesztések tartoznak, amelyek Budapesten és vidéken az olimpia nélkül is megvalósulnának.
ezt nem számolják bele az olimpiai költségekbe, mert azt mondják, ezeket így is, úgy is megépítik, felújítják, és már a legtöbbhöz a pénz is megvan. Ebből 724 milliárdot az állam finanszíroz, amit kiegészít az uniós forrásokból az alapinfrastruktúra fejlesztésére felhasználható 902 milliárd forintnyi finanszírozás.
Az előrehozott költségek azok, amelyeket jellemzően 2024 után, az olimpiától függetlenül is terveztek megvalósítani. Ehhez azonban teljesen a homályban kell tapogatóznunk, hiszen azt bármire rá lehet fogni, hogy ebbe a kategóriába tartozna.
Vegyünk egy extrém példát: ha azt mondjuk, hogy 2024 után amúgy építenénk egy 600 méter magas mesterséges dombot Budapest mellé kajakszlalompályának, meg egy 50 ezres stadiont a baseballnak, akkor máris nem az olimpiai költséget fogja növelni, hanem ez alapeseti/előrehozott költségnek minősül.
A költségvetésre 1291 milliárd forint többlet fejlesztési kiadás hárulna: ebből 1033 milliárd forint az olimpia-specifikus fejlesztések, és 268 milliárd forint az olimpiától függetlenül eleve megvalósuló, de 2024 után tervezett, előrehozott fejlesztések költsége (mely utóbbi nem olimpiai költség)
– írja a PwC. (Vagy számítási hiba, hogy a 1033+268=1301, vagy ebből már levonták például a 10 milliárd forintra rúgó pályázati terv költségét, így lett 1291).
„Az „olimpia költsége” egyenlő az „olimpia bruttó költségével” csökkentve az olimpia utáni – döntően ingatlan - értékesítések bevételével”, írja meghatározásában a PwC, amiről lásd a grafikont.
ami arra hivatkozik, hogy az olimpia után minden létesítményt sikerül majd hasznosítani, értékesíteni, és az ideális turistaéjszaka is összejön. Erre a kincstári optimizmusra azonban nem sok okunk lehet, ha felidézzük a már említett görög olimpia maradványairól írt cikkünket.
Persze nem csak majdani kísértetépületekről van szó. A legtöbb pénzt olyan beruházásokra költjük, amikre olimpiától függetlenül is nagy szükség van. Amik elkészülnek:
A budapesti fejlesztések a leginkább Dél-Pest-a Hungária körút sugarában a XIII. kerületig terjedő városrészeket érintenék, valamivel kisebb mértékben Budán a XI. kerületet, valamint egy-egy sporthelyszínnel más városrészeket is. Az ezekhez kapcsolódó konkrétabb beruházások ezek lehetnek:
A felsorolt beruházásokra szükség van, az ígéret pedig az, hogy akkor is megvalósulnak, ha nem lesz olimpia Magyarországon.
Közlekedési fejlesztések az olimpiától függetlenül: 1. 32 oldal
Vannak azonban azok a fejlesztések, amelyek csak akkor épülnek meg, ha 2017 szeptemberében Limában Budapestet nevezik meg a 2024-es olimpiai házigazdaként.
Egy budapesti olimpiához összesen 38 versenyhelyszínre van szükség, ebből 24 így is, úgy is elkészül, továbbá 10 ideiglenes és 4 visszabontható létesítményre tettek javaslatot a PwC vezetői összefoglalójában.
Az előrehozott beruházásokról sajnos nem sok szó esik az anyagban, ide tartoznak a konkrét tervben még nem lévő, de egyszer majd aktuális munkák, és ezek nagyrészt azok is, amiket az EU nem támogat.
A PwC és a kormánykommunikáció egyik hangsúlyos pontja pedig éppen az EU-s támogatások, amelyek azonban az olimpiai építkezések zömére nem vehetőek igénybe. Azt a PwC-anyag is említi, hogy nem kapnak EU-s támogatást azok a „projektek, melyek nem illeszkednek az EU stratégiai céljaihoz, így az Európai Unió nem támogatja őket”. Ide tartoznak
Ezekhez a fejlesztésekhez az államnak valahogyan forrást kell majd találnia. És ez korántsem lesz könnyű.
Az olimpiai tervekkel egy időben az évszázad másik legnagyobb beruházását készíti elő a jelenlegi kormány, Paks II.-t. Ennek az atomerőműnek a költségei évente nagyjából 300 milliárd forintot jelentenek a mostani tudásunk szerint. Ez a költség nagyjából megegyezik az évenként az állami költségvetésben jelentkező olimpiai költségekkel (100-300), ami feszes állami gazdálkodást követel majd meg.
Ha minél nagyobb arányban szeretnénk EU-s pénzt az olimpiával is kapcsolatos beruházásokra átcsoportosítani, az „más fejlesztési területek forrásainak szűkülését eredményezi, mivel az országra jutó támogatás nem bővíthető. Az átcsoportosításokhoz az Európai Bizottság jóváhagyása is szükséges, ami egyes esetekben hosszas tárgyalásokat vehet igénybe.”
Az 1984-es Los Angeles-i olimpia például kifejezetten profitot akart termelni, kvázi magánvállalkozásként, és nyereséget is termelt, de ez nem jellemző. Általában más gazdasági-politikai célokat tűznek ki. A szöuli olimpia egy felemelkedett gazdaság bemutatása volt, a barcelonai egyértelműen egy turisztikai célú népszerűsítési projekt, a pekingi egy politikai erődemonstrációnak sorolható be, és ezek mind ténylegesen sikerültek is. Az angolok kivételesen egyértelműen meghatározták, hogy melyek azok a kulcsszempontok, örökségek, amiket az olimpiának megvalósítania kell. Ezeknél a kulcsszempontoknál pedig világossá tették, hogy milyen értékeket szolgálnak az angol társadalomban. Ilyen kulcsszempont mondjuk Kelet-London rehabilitációja. Bővebben.
Magyarország hatodszorra szeretne olimpiát rendezni, legutóbb Kádárék akartak 1960-ban, ám az utóbbi évtizedek arról szóltak, hogy csak a legnagyobb és legerősebb országok, illetve városok kaphattak rendezési jogot.
A jelenlegi kandidálás, vagyis, hogy Budapest 2015 szeptemberéig, a hivatalos határidőig bejelenti szándékát a NOB-nál, majd jövőre, amikor szűkítik a jelentkezők számát, maximum marketing és úgynevezett pályázati költséggel jár, amely a dokumentum szerint 10 milliárd forintot tesz ki. Ezt hároméves periódusra kell számolni, ha Budapest végigmegy a pályázati úton.
Az igazi olimpiai építkezés csak akkor kezdődne el, ha 2017-ben Magyarországot, pontosabban Budapestet választaná a NOB. Budapest mellett szerepet kapna Debrecen, Szeged, Miskolc, Göd, Balatonfüred, Székesfehérvár, Szombathely, Veszprém és Győr. Kérdés az is, hogy miként tudja elérhetővé tenni ezeket a településeket a kormány, hiszen egy szimpla nyári napon is lebénul a fél ország közlekedése.
Ebben a szakaszban Budapest 10 milliárd forintos (35 millió dollár) tervezési költségnél jár, amit alább összehasonlíthatunk más pályázók pályázatra elkülönített költségeivel.
Nem ez a jelentős pénz, a többi költség azonban évtizedekre meghatározhatja Magyarország kilátásait, és most van az a helyzet, hogy önön, olvasón is múlik, milyen irányban.
| Olimpia éve | Pályázó város | Pályázati költség millió dollár |
| 2016 | Rio | 50-80 |
| 2016 | Tokió | 75-190 |
| 2020 | Madrid | 27-35 |
| 2020 | Tokió | 70-80 |
| 2020 | Isztambul | 45 |
| 2024 | Boston | 75 |
| 2024 | Párizs | 60 |