A fogadóirodák 4,5-szeres pénzt fizetnek, ha Budapest nyeri el a 2024-es olimpiát. Ennél még Trump sikerét is esélyesebbnek látták. Párizs a favorit 1,6-szoros oddsszal, Los Angeles győzelme esetén 2,25-szörös pénz jár. Pénteken összeül a pályázatért felelős legszűkebb irányítási csoport, Schmitt Pállal és Fürjes Balázzsal, mit kellene tenni a következő kilenc hónapban.
A NOB végső, szeptemberi döntéséig még van egy feladata Budapestnek, amit nem lesz nehéz teljesítenie. Február 3-án kell leadni a harmadik pályázati anyagot a NOB-nak.
Most a létesítményekről, az eddigi rendezési tapasztalatokról kell számot adni. Mivel éppen a NOB-kongresszus előtti hónapokban rendezi Budapest a vizes világbajnokságot, és itt lesznek a világ legjobb dzsúdózói is a nyáron, éppen kapóra jön a két esemény a leadott anyagban.
Az előző pályázati állomásokon például finanszírozásról kellett értekezni, továbbá a közlekedésről, infrastruktúráról, szállodai kapacitásról, stb.
A forgatókönyvnél maradva aztán a szervezet 25 fős szemlebizottsága májusban megtekinti a helyszíneket. Magyarországra másodiknak jönnek, és ezúttal nem fordulhat elő az a helyzet, mint a 2012-es Eb-pályázatunknál, amikor stadionok híján látványterveket kellett mutogatni. Akkorra az uszoda kész lesz, és elkezdődnek a Puskás Stadion munkálatai is.
A NOB-tagok az összes, amúgy tízezer oldalban mérhető pályázatról kapnak egy tömény kivonatot, amit aztán vagy figyelembe vesznek, vagy nem, majd júliusban a szervezet honlapján bemutatják mind a három várost, az eddigiek alapján arra számítunk, hogy méltatva az erősségeket, hogy milyen remek pályázati anyagot raktak össze, és hogy miképpen képzelik a rendezést.
Illúzióink ugyanakkor ne legyenek. Mint az később ki is derül majd, nem az a fontos, hogy melyik a legfelkészültebb a város, általában nem a mindenre kiterjedő és legalaposabb pályázat nyer.
Persze mindezt úgy is olvashatjuk, hogy ezzel Budapest esélyei növekednek.
A NOB régi – kimondott és sokszor hangoztatott – elve, hogy csak az a város reménykedjen a rendezésben, amely a saját közvéleményét is meggyőzi a rendezés helyességéről. Ha tehát a közvélemény-kutatáson csak minimális a többségük azoknak, akik a világ legnagyobb sporteseményét a városukban szeretnék látni, az nem túl szerencsés előjel.
Ez az érv jól hangzik, a gyakorlatban azonban már alig érvényesül, így fordulhatott elő, hogy bár 2013 januárjában Tokióban csak 47 százalékos volt a támogatók aránya, ennek ellenére ugyanabban az évben szeptemberben Japán elnyerte a rendezés jogát.
Az elköteleződés mérésének legegyszerűbb módja egy népszavazás. Lenne. Hamburg és Boston egy népszavazás után úgy szállt ki a versenyből, hogy a pályázatát már be sem adta. De ha egy város már eljut a pályázati szakaszig, akkor a NOB is vizsgálódni kezd, és egy, a kormánytól független vizsgálatot rendel meg, hogy tisztán láthassa egy-egy város elköteleződését.
Borkai Zsolt MOB-elnök tavaly októberben azt mondta, ha ezen a vizsgálaton elbukik Budapest, akkor nem kaphatja meg a rendezést. A pályázatért felelős kft.-től azt az információt kaptuk, hogy a NOB a pályázó városokat nem tájékoztatja az általa végzett közvélemény-kutatás időpontjáról, módszertanáról és eredményéről sem. Ebből adódóan hivatalos információ sincs.
Sportdiplomatákat, a nemzetközi sportéletben komoly szerepet betöltő vezetőket kérdeztünk, ők tudnak-e valamit arról, mikor lesz ez a felmérés, de még csak nem is hallottak arról, hogy a NOB megbízásából bárki is vizsgálódott volna.
Mivel a NOB fél évvel a végső szavazás előtti állapotra kíváncsi, nem lehet kizárni, hogy ez a kutatás már megtörtént.
A NOB borzasztó szigorúan ügyel is arra, hogy semmi ne derüljön ki a saját felméréséről, és úgy tudjuk, hogy a szerződésbe igen szigorú kötbért írnak bele, hogy a kutatást végző cégtől se kerüljenek adatok a nyilvánosságra. Feltehetően mindezt a tokiói tapasztalatok miatt vezették be, hiszen kifejezetten rossz üzenet, ha a rendező város lakóinak fele nem támogatja az olimpiát.
A japán adatok aztán később javultak: 2013 nyarára már 70 százalék volt a rendezés mellett. Bár a másik két pályázó, Isztambul és Madrid 83-85 százalékos támogatottságát így sem érték el, a szavazás felé közeledve jelentősen sikerült javítani a közhangulaton.
Párizsban egy évvel ezelőtt 70 százalékos volt a támogatás, a tavaly februárban Los Angelesben 88, vagyis ebben a rangsorban harmadik Magyarország.
Visszanéztük, hogy az előző győztesek milyen adatokkal fordultak rá a kampányfinisre. Bár ez nem mind a NOB mérése, ezért olykor lehet tupírozott a statisztika, hiszen a politikusoknak sem mindegy, mi jelenik meg a sajtóban. A támogatás százalékban.
A már hivatkozott japán cikkben arra is utaltak, hogy Londonban 2005-ben még csak 60 százalék volt a támogatók aránya, de ott is sikerült emelni az utolsó szakaszra, bár még így sem érte el Párizs szintjét, amelyik akkor is veszített.
Mint említettük, az a tapasztalat, hogy nem a legjobb pályázatok szoktak nyerni. Ez egyfelől riasztó, és csak alátámasztja, teljesen mindegy, mi szerepel a pályázati adatokban, mert a kongresszuson sokszor érzelmi vagy színtiszta geográfiai kérdés, a vetésforgó elvének alkalmazása, hogy ki legyen a rendező.
| Év, győztes | Legjobb pályázat | Hányadik legerősebb pályázatot adta le a későbbi rendező? | szavazati arány |
| Tokió, 2020 | Madrid | második | 60-36, Isztambul ellen |
| Rio, 2016 | Tokió | ötödik | 66-32, Madriddal szemben |
| London, 2012 | Párizs | harmadik | 54-50, Párizzsal szemben |
| Peking, 2008 | Párizs | harmadik | 56-22, Torontóval szemben |
Ami nincs benne az adatokban, de fontos, hogy Madrid legutóbb szoros vereséget szenvedett Isztambullal szemben, amikor az volt a tét, ki legyen Tokió kihívója, úgy hogy a szemlebizottság nem talált olyan szegmenst, amiben a török pályázat jobb lett volna a spanyolnál.
A 2016-os olimpiára egyébként jelentkezett Prága is, a csehek a második leggyengébb anyagot rakták össze, a tízes skálán csak két kérdésben tudtak az ötös osztályzat fölé emelkedni. Budapestnek sem lesz könnyű versenybe szállnia akár a szállodai kapacitás terén vagy a reptér befogadóképességet és forgalmát nézve, ezekben mi sem várhatunk magas pontszámokat.
Ha lett, lehetett volna népszavazás, világosan láthatnánk, hol tart a város, így csak találgathatunk. Arra lehet alapozni, hogy az Ipsos a riói olimpia után országosan 58 százalékos támogatottságot mért. 62 százalék amondó volt, hogy mi is tudnánk olyan olimpiát rendezni, mint Rio.
Az Index kérésére a Závecz Kutatóintézet is elvégzett egy vizsgálatot, amiből meg éppen az derült ki, hogy pont a budapestiek nem lelkesek, ha az olimpiáról van szó, és vidéken nagyobb a sportesemény támogatottsága. A pártszimpátia alapján való mérés itt látható.
Érdemes ugyanakkor 2010 júniusáig visszamenni, amikor az olimpia még nem volt pártpolitikai ügy, és a BOM Mozgalom szintén az Ipsosszal mérte fel, hogyan áll az ország.
Az volt a kérdés, hogy egyetért-e azzal, hogy Budapest pályázza meg a 2020-as olimpiát. Az igenek 70 százalékos többségben voltak, ami igen jó adat, de 2007-ben még ennél is jobb volt, hét százalékkal többen voltak az igenek.
Hét évvel ezelőtt azt a kérdést is feltették az embereknek, hogy alkalmasnak tartják-e a várost arra, hogy megfelelő színvonalú olimpiát tudna rendezni.
A válaszadók itt már óvatosabbak voltak, és csak 53 százaléka felelt igennel.
Hogy a NOB-tagok mit gondolnak Budapest alkalmasságáról, az majd szeptember 13-án derül ki. Ha a NOB komolyan gondolja a gazdaságos olimpiát, akkor Budapest sok szavazatra számíthat, ám ha – Rióból okulva – a legcsekélyebb kockázatot is szeretnék elkerülni, akkor kizárólag a másik két nagy város jön szóba.