Folytatja úszókarrierjét Hosszú Katinka, aki a szülés után azzal a céllal állt neki újra edzeni, hogy 2024 nyarán Párizsban a hatodik olimpiáján is ott legyen. A háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és 15-szörös Európa-bajnok sportoló várhatóan jövő április–májusban tér vissza, hogy megküzdjön az ötkarikás részvételért.
Az Indexnek adott exkluzív interjúban Hosszú Katinka beszélt arról is, hogy
Az anyaság első három és fél hónapjának mérlege alapján mi a könnyebb: hajnalban edzésre indulni, vagy felkelni egy síró csecsemőhöz?
Többen megosztották velem a saját tapasztalataikat előzetesen, mit várhatok majd attól, hogy anya leszek, hogyan változik meg az életem, ha már ott van mellettem a kisbaba, de ezt valóban akkor tudja csak meg az ember, amikor megtörténik. Az alapvető kihívást az jelenti, hogy élsportolóként lényegében percre pontosan be volt osztva az időm, tudtam előre, mikor mi vár rám, és ez teljesen felborult. Most nem én vagyok az, aki tervez, hogy milyen napom lesz, mi fér bele a programba, mikor mehetek edzeni vagy egyáltalán alszom-e, és ha igen, mennyit. Bevallom, ez eleinte egyáltalán nem volt könnyű, igaz, sokat is tanulok ezáltal, hogy rugalmassá váltam. Nagy kaland, de mindezzel együtt elképesztő boldogságként élem meg a kislányom cseperedését.
Ha valaki civilként ad életet augusztus elején egy gyermeknek, november végén sem feltétlenül időszerű kérdés, mennyire tért már vissza a mindennapos testmozgáshoz, de nem is egy hétköznapi édesanya ül velem szemben. Mennyi ideig tartott a teljes leállás, és mikor kezdte újra nagyobb intenzitással az edzéseket?
Kamília születése után orvosilag hat hétig lett volna elvárt, hogy egyáltalán ne mozogjak, de a vége felé ha óvatosan is, egy picit csaltam. Azóta ma már napi két-három órát fixen tudok edzeni, ami a régi idők akár nyolc-kilenc órás terhelésénél lényegesen kevesebb, de a semminél mégis sokkal több.
Próbálom minél kompaktabban megoldani az edzéseket, mert most tényleg nem fér bele a maszatolás, nem álldogálok a parton, mielőtt beugranék a medencébe.
Nincs idő azon gondolkodni, hideg-e a víz, mert annyi időm van, amennyi épp jut, ha már el tudok jönni otthonról, akkor nincs mese, nyomni kell. A szárazföldi erőfejlesztéshez viszont ki sem kell mozdulni, megoldom az otthoni edzőtermünkben.
Ha jól értem, már szeptember vége, október eleje óta keményebben készül, és ezek szerint a versenyeket tekintve is lesz folytatás. Reálisan mikor állhat újra rajtkőre?
Próbálok minél hamarabb formába lendülni, újra elérni olyan szintre, hogy tudjak versenyezni. A mai napig imádok úszni, az uszoda a másik otthonom, ezt sosem gondoltam másképp, szerintem ez az érzés már az életem végéig elkísér.
Április, május környékén jöhet el a visszatérés pillanata, amikor hosszú idő után újra már nem csak magamnak mérem az időt.
A terhesség során felcsúszott kilókon is azt látom, hogy már alakulok, a jelentős részük mostanra lement. Remélem, januárban eljutok egy melegövi edzőtáborba, már csak a pici miatt is, hogy ne kelljen a világ végére utazni. Dubaj ideális megoldás lehet: relatíve könnyen elérhető, mindig meleg van, nincs nagy időeltolódás, lehet edzeni ezerrel. Biztosan viszünk magunkkal valakit, aki dajkálja Kamíliát, hogy addig is zavartalanul tudjunk készülni.
A többes számmal értelemszerűen a férjére, Layber-Gelencsér Mátéra utal, aki az edzője is egyben. Nehezen viselik, hogy kikerül a házastársa a Kiemelt Edző Programból (KEP), s így elesik az azzal járó juttatástól is?
Erről mi nem tudunk, legalábbis a sajtómegjelenéseken kívül hivatalosan semmilyen formában nem kaptunk értesítést. Meglepő, sőt megdöbbentő, ha ez valóban így van, annál is inkább, hogy a KEP a tárgyévet megelőző négy esztendő eredményeit veszi figyelembe. A babát választottuk idén, a családalapítást, de ettől még az úszást ugyanúgy folytatom. A forma is alakul lassan. Jó érzés, hogy ennyi mindent sikerült már elérnem, de még korai lenne csak hátranézni. Amikor még egyértelműen az úszás volt a prioritás, akkor idézőjelben minden olyan egyszerű volt. Most ez egy kicsit más, de ha így is sikerül eredményesen szerepelnem, az a karrierem egészét tekintve már csak a bónusz.
Ideális esetben egy sportoló négy évre előre tervez egy olimpiai ciklust, ezzel szemben a kislánya a párizsi játékok második felében tölti be az első életévét. Ha nem Hosszú Katinkáról lenne szó, kevesen fogadnának arra, hogy ennyivel a szülés után kijut – Athén, Peking, London, Rio és Tokió után – a hatodik olimpiájára.
Márpedig arra készülök, hogy kijussak, látok esélyt a párizsi olimpiára. Szuper lenne, mindent megteszek érte. A Nemzetközi Úszószövetség versenynaptára a mérvadó, márciustól júniusig lesz több lehetőség is a kvalifikációra. Vagyis messze nem az országos bajnokság az egyetlen opció.
Hátúszásban és pillangón sem írták még le, de jó nyomon járunk, ha azt feltételezzük, hogy leginkább vegyesen érne oda Párizsba?
Igen, még mindig a 200 és a 400 vegyes áll hozzám a legközelebb. A hátúszás sokkal inkább nehézkes, mondom ezt úgy, hogy ebben az úszásnemben Rióban olimpiai bajnok lettem 100-on, ezüstérmes 200-on. A vegyes az én világom, elég, ha azon belül van egy kis hátúszás. Erre készülök, egyértelműen kijelenthető, a folytatást az motiválja, hogy a párizsi olimpián újra megmutassam magam.
Még júniusban, tehát a szülés előtt kőkemény nyílt levelet fogalmazott meg azután, hogy nem kapott lehetőséget az úszóakadémiája elindítására. „A sportvezetésben sokan a saját pozíciójukat tartják a legfontosabbnak, nem pedig a sport fejlődését” – de voltak más erős mondatok is. Le is tett az akadémiáról, vagy más formában tervezi megvalósítani?
Szó sincs róla, azóta is van már egy nagy lehetőségem, de erről most még nem beszélhetek. Az akkor leírtakhoz nincs mit hozzátennem, benne volt a lényeg. Nagy tudással, tapasztalattal rendelkezem az úszásban, Magyarországról, az Egyesült Államokból, de a világot járva mindenhonnan ellestem azt, amit csak tudtam. Azt hiszem, bizonyítottam, hogy versenyképes vagyok a sprintszámokban is az állóképességi számok mellett, vegyes úszóként pedig minden úszásnemben jónak kell lenni.
Mindenképpen kamatoztatni szeretném a tudásom, tervezek például külföldön képzéseket tartani, de itthon az Iron Swim is megy tovább, ugyanúgy foglalkozom az úszóiskolával, a klubbal, ahogy eddig.
Emellett hamarosan indul egy úszáselemző online platform, aminek az a lényege, hogy videókat lehet feltölteni, amelyeket én magam fogok elemezni. Ez egy nagyon izgalmas projekt.
Úgy egy hónapja markáns véleményt formált a Milák-ügyben is, mondván „Kristóf nem tartozik Magyarországnak, a sportvezetés pedig hálás lehet az eddig elért eredményeiért. Felháborító és primitív a kijelentés, hogy egy olimpiai bajnok, világcsúcstartó még tartozna az országnak.” Mivel ön is volt lent, nem csak fent, pontosan tudja milyen az, amikor egy világklasszist épp nem hordozza a tenyerén az őt korábban ünneplő közeg.
Milák Kristóf is csak egy ember, még akkor is, ha egészen rendkívüli. Mindent elért ebben a sportágban, amit el lehet érni. Tizenkilenc éves fejjel fél testhosszt vert Michael Phelps világcsúcsára 200 pillangón, ami az egyik legjobb, ha nem a legjobb száma volt. Magyarországot képviselve mutatta meg a világnak, hogy Phelps teljesítménye sem örök, mint ahogy a tokiói olimpián is Magyarországnak nyert. Elképesztő eredményeket ért el, támogatnunk kell abban, amit szeretne, segíteni őt. Ha úszni akar, és újra ilyen eredményeket, akkor abban kell mellette állni, ha más elképzelése van, akkor pedig abban, hiszen hálásak vagyunk neki, amiért magyar színekben érte el ezeket a fantasztikus sikereket.
Hosszú Katinkától sokan már 2012-ben, Londonban olimpiai aranyat vártak, negyedik hely lett belőle. Ezután honnan merített erőt, hogy belekapaszkodjon a folytatásba?
Engem az úszás szeretete mindig visszahúzott. Az eredményorientáció valóban tud teher lenni, nyomasztó és fárasztó folyamatosan arra fókuszálni, hogy éppen mit sikerült elérni és mit nem. Viszont én tényleg az uszodában, a medencében vagyok igazán önmagam, semmi mást nem akartam soha ennyire.
Az év elején, 90 évesen elhunyt nagypapám, Bakos László tanított meg úszni, gyakran visszakanyarodok fejben arra az időszakra, amikor nem azért edzettem, hogy elérjek valamit, hanem azért, mert élveztem, szerettem csinálni.
Szerintem minden élsportoló életében vannak nehéz időszakok, nekem ez valóban London után volt, amikor erősen elgondolkodtam, hogy kell-e nekem még úsznom. Azt hiszem, érdemes volt folytatnom.
Egyre gyakrabban van rá példa, hogy élsportolók a karrierjük alkonyán előbb a sportdiplomáciában bizonyítanak, majd akár más közéleti funkcióban is feltűnnek. Kapott ilyen jellegű megkeresést?
Egyelőre érdemi megkeresés nem érkezett, a jövőt pedig majd meglátjuk. A családom mellett egyelőre az úszásnak szentelem minden időmet, energiámat.
(Borítókép: Hosszú Katinka 2022. június 19-én a Budapesten rendezett vizes világbajnokságon. Fotó: Papajcsik Péter / Index)