Nagyjából olyan volt a legutóbbi három Eb-selejtező a magyar válogatottnak, mintha egy torna egyenes kieséses szakaszában lettek volna: egy vesztes meccs, és vége mindennek. Ehelyett lett két döntetlen (Románia és Észak-Írország) és egy győzelem (Feröer-szigetek). A feladat ezzel viszont még nincs kész, bár a tökéletes megoldáshoz külső segítség is kell, nem elég egy részben bravúrnak tekinthető győzelem Pireuszban.
A számolgatással viszont még ráérünk kicsit, előbb nézzük a görög csapatot, és azt, mekkora problémát jelenthetnek ők, vagy jelenthetünk mi nekik.
Szeptember elején, még az észak-írek elleni meccs előtt azt írtuk, a magyar válogatott úgy áll harmadik helyen a csoportban, hogy egyetlen bravúros győzelmet sem szerzett. Ez nem változott azóta sem, de a görögök ellen egy felet talán szerezhetünk.
Eddig összesen 18 meccset játszottunk velük, a mérleg pedig az ő fölényüket mutatja: magyar szempontból négy győzelem, hat döntetlen és nyolc vereség van. Ezeknek a többsége viszont irreleváns, még úgy is, hogy történetük legnagyobb vereségét ellenünk szenvedték el 1938-ban, amikor 11-1-re kaptak ki. Az elmúlt 20 évben viszont csak három meccsünk volt ellenük, ezekből pedig egyet sem nyertünk meg – a márciusi selejtező 0-0 lett Budapesten még Dárdai Pál vezetésével, a 2008-as Eb-t megelőző selejtezőben pedig mindkétszer kikaptunk.
A mérkőzést a Karaiaszkakisz stadionban rendezik, amely annak az Olympiakosznak az otthona, amihez két szállal is kötődik a mostani keret. Németh Krisztián 2010-12 között volt a csapat játékosa, bár csak három bajnokit játszott náluk, mert három csapathoz is kölcsönadták. A szövetségi kapitány Bernd Storck 2012-14 között vezette az Olympiakosz akadémiáját.
Csakhogy a görög válogatott majdnem akkora válságban van, mint az ország maga. A kilenc selejtezőjükből egyet sem tudtak megnyerni, pedig tavaly még vb-nyolcaddöntősek voltak, és ott is csak büntetőkkel estek ki Costa Rica ellen. A világbajnokság óta viszont a keretben és a csapat élén is sok változás volt. A vb-nyolcaddöntős kezdőből csütörtökön csak öten kezdtek az északírek ellen, a kispadon pedig Claudio Ranieri, Sergio Markarián is megfordult egy év alatt, Kosztasz Canasz pedig szeptember óta beugró szövetségi kapitányként irányítja a csapatot.
De a keretüket nem szabad lebecsülni, kapitányunk, Bernd Storck is azt mondta, övék a legerősebb. Amíg nálunk elképesztően hosszú idő óta nem volt a csapatban senki európai topligából, addig a görögöknél csak három nem légiós volt a csütörtöki kezdőben, a többiek közül pedig a két Benfica-játékos, Andreasz Szamarisz és Kosztasz Mitroglu nem topligás, de ők sem gyenge szintet képviselnek.
Mégis, az eddigi négy hazai Eb-selejtezőjükön nem hogy nem nyertek, de gólt sem tudtak rúgni, idegenben is csak hármat (miközben mi mind a négyszer tudtunk egy gólt lőni az ellenfélnek idegenben). Ez alapján tehát van esélyünk a győzelemre, de az is segít, hogy a görögök bevallottan önbizalomhiánnyal küzdenek, Canasz kapitány pedig tovább kísérletezik a megfelelő kezdőcsapat megtalálásával.
A feröeriek ellen óvatosabban, egy csatárral kezdtünk, és a félidei kettős csere kellett ahhoz, hogy három támadóval be tudjuk szorítani az ellenfelet, de ez nem garancia arra, hogy a románok elleni meccs után újra két csatárral kezdjünk. Bernd Storck ismét gólra törő játékot ígért, de ehhez nem feltétlenül kell két támadó.
A csütörtöki selejtezőt a duplájával eldöntő Böde Dánielt kézenfekvő lenne a kezdőbe rakni Nikolics Nemanja helyett, még úgy is, hogy a feröeriek elleni játéka egyszerre volt zseniális és nehezen értékelhető, ugyanis 45 perc alatt csak hatszor találkozott a labdával: a két gólja mellett volt még egy kísérlete, illetve három sikeres passza, többször nem avatkozott játékba. De ha a görögök ellen is villan kettőt, alighanem senki nem vágja Storck fejéhez a döntést. Emellett Storck már kijelentette, Németh Krisztián, a másik csütörtöki cserecsatár kezdeni fog.
A védelemben szinte biztosra vehető a váltás, a baloldalra visszakerül az eltiltását letudó Leandro, így Kádár Tamás középre megy Juhász Roland mellé, kiszorítva Guzmics Richárdot, a középpályáról pedig a félidőben lecserélt Bódi Ádám, Tőzsér Dániel kettős kerülhet ki Elek Ákos és - a már említett - Németh Krisztián vagy Kalmár Zsolt helyett.
Csütörtökön Király Gábor mondta a lefújás után, hogy semmit nem tudtak a csoport többi eredményéről addig, amíg le nem jöttek a pályáról. Ha Storckon múlik, ez vasárnap is így lesz, a kapitány ugyanis nem közli majd játékosaival, hogy áll a feröeri-román meccs. Pedig sok múlik a tórshavni eredményen, hiszen ha jobban zárunk, mint Románia, még a második hely is elérhető. Ehhez annyi kell, hogy Románia ne nyerjen: ha kikapnak, nekünk elég a döntetlen, ha ők ikszelnek, nekünk nyerni kell.
Vagyis nekünk a feröeriek segítségével igen komoly tétje is lehet a mérkőzésnek, míg a görögök maximum a becsületükért és az első hazai gólért mennek, mert még ha 100-0-ra nyernek is, akkor is a csoport utolsó helyén zártnak.
De nem ez az egyetlen esélyünk a legrosszabb esetre már biztos pótselejtező elkerülésére, hiszen továbbra is jó eséllyel lehetünk legjobb csoportharmadikak, ami szintén egyenes kijutást jelentene az Eb-re, amin utoljára 1972-ben jártunk.
Amennyiben nem jönne össze az egyenesági kijutás, és pótselejtezőre kényszerülnénk, szinte biztos, hogy nem lennénk kiemeltek – a pótselejtezős kiemelést az UEFA válogatottakra vonatkozó koefficiense alapján végzik majd, melybe három torna eredményeit számítják be: a 2012-es Eb selejtezőit és magát a tornát is (20 százalék), a 2014-es vb selejtezőit és a tornát (40 százalék), illetve a mostani Eb-selejtezőket (40 százalék). Az UEFA által kiadott legfrisebb, szeptemberi lista alapján a 22. helyen vagyunk, de a mostani harmadik helyezettek közül öt is előz minket, vagyis mindenképp a második négyesbe kerülnénk.
Ez azt jelentené, hogy a török vagy az ukrán sima továbbjutás függvényében kaphatnánk Ukrajnát, Horvátországot, Bosznia és Hercegovinát, Svédországot vagy akár Írországot is.
A sorrend persze változni fog, de egyelőre megjósolhatatlan, hogy tudunk-e annyit ugrani, hogy kiemelt helyre kerüljünk.
Ahhoz viszont, hogy a selejtezők keddi lezárásáig elveszítsük a mostani helyünket, mint legjobb harmadik helyezett, az kell, hogy az A vagy a C csoportban a lehető legrosszabb forgatókönyv menjen végbe. Jelenleg ugyanis így állnak a csoportharmadikak (a szombat esti mérkőzések után):
Az A csoportban két dolog kell ahhoz, hogy a törökök meg tudjanak előzni minket: nekik verniük kell hazai pályán Izlandot, Kazahsztánnak pedig idegenben le kell győznie Lettországot, hogy a törökök ne a kazahok elleni 6, hanem a lettek elleni 2 pontot bukják csak az esetleges győzelemmel megszerzett 18 pontból. Ez viszont csak kedd este fél 11 környékén derül ki. (Abszurd esetben, ha Ukrajna veri Spanyolországot, a két másik meccs, a Luxemburg-Szlovákia és a Macedónia-Fehéroroszország pedig döntetlen, a szlovákok is lehetnek legjobb csoportharmadikak 16 ponttal.)
A C csoportban az ukránok saját kézben tartják a sorsukat: a bőven csoportelső Spanyolországot kellene verniük, hogy megelőzzenek minket, a spanyolok viszont csak egyszer botlottak a selejtezőn, rögtön a legelső meccset vesztették el a szlovákok ellen, azóta hibátlanok. Ez a csoport hétfőn este fejezi be a selejtezőt
Görögország–Magyarország Eb-selejtező
Október 11., vasárnap, 18.00, Karaiaszkakisz stadion
A magyar válogatott várható kezdőcsapata: Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Nagy, Elek – Kádár, Gera, Dzsudzsák – Böde.