Szerdától három meccset játszik itthon az U17-es futballválogatott az Európa-bajnokságért. A csapatba többen is neves, külföldi akadémiákról érkeznek. Mit jelentett húsz éve egy fiatalnak külföldön szerencsét próbálni, mit jelentett tíz éve, és mit jelent ma? Kijutni még nem eredmény, de hatalmas lehetőség.
Emlékeznek még Forrai Attilára, akit a Leverkusen igazolt le? Megvan még Torma Gábor, aki majdnem belga gólkirály lett? Bukrán Gábor már 17 évesen Garaba Imre utóda lett a Charleroi-ban. Már jó húsz éve is akadtak olyan ifi magyar futballisták, aki éltek a rendszerváltozás adta lehetőséggel, és külföldön kezdtek karrierbe.
Utóbbi kettő a felnőtt válogatottba is bekerült, de az előbbinek hiába jósoltak nagy karriert a németek, még a hazai élvonalban sem lett igazán meghatározó játékos.
Tíz évvel ezelőtt is hatalmas kirajzás volt itthonról, igaz, akkor még csak az MTK akadémiája működött, tehát nem is nagyon maradt más lehetőség. Ezt a gyűjtést akkor készítettük.
Közülük nyolcan később a felnőtt válogatottban is bemutatkoztak, sőt Stieber és Szalai az Eb-re is eljutott, az osztrákok elleni győzelem éppen az ő góljaikkal jött össze. Koman és Rudolf is alapembere volt a válogatottban, de mostanra már csak marginális szereplői a magyar futballközegnek. Farkas Balázs sok sérülés után a másodosztályú Balmazújvárosban játszik, Filkor Gyirmóton, Petneházi Siófokon, Futács Splitben építheti fel magát.
A Vasas Akadémia tulajdonosa, György Tamás egy beszélgetésünkkor azt mondta, ahogy korábban is, egyelőre még most is a külföldi utat látja üdvözítőnek, ami kétségkívül nagy kritika az államilag kistafírozott akadémiáknak és az ott zajló szakmai munkának, az egész versenyrendszernek. De nem csak ő, sok szülő sem hisz a hazai modellben.
Az elvándorlás ellen az akadémiák úgy tesznek, hogy megpróbálják magukhoz láncolni a tehetséges gyerekeket, így nem is könnyű csak úgy kilépni a rendszerből. Így is vannak kilencen a 2000-es korosztályból – ezt egy ígéretes korosztálynak tartják –, akik, ha már felkeltették a nagyobb klubok érdeklődését, ott is játszhatnak.
Nézzük, kikről is van szó.
Összeszedtük azokat is, akik egy-két évvel idősebbek, és már korábban elmentek, de még a felnőtt csapatig nem jutottak el.
Ők óriási, talán megismételhetetlen esélyt kaptak, ami persze rengeteg áldozattal is jár. Megismerhetnek egy, a magyarnál fejlettebb futballkultúrát, megtanulhatják a nyelvet, hogy aztán velük kevésbé legyenek bizalmatlanok nemzetközileg, mint azokkal, akik az NB I.-ben válnak felnőttkorúvá.
Eközben viszont távolra kerülnek a családtól, a barátoktól, és a honvággyal is meg kell küzdeniük.
A nagy klubok oldaláról ez sokkal praktikusabb kérdés: a tehetősebbek húsz-harminc hasonló korú, hasonlóan tehetséges gyereket szednek össze a világ minden pontjáról, és nem érdekli őket, ki honnan származik, kizárólag a teljesítmény számít. Adnak nekik egy kis zsebpénzt, majd elkezdik velük a munkát.
A klub belekalkulálja a költségvetésébe ezt az összeget, a rendszer régóta így működik, és a évente legalább egy embert ki tud termelni, aki majd a felnőttek közé is bekerül, vagy eladják másnak. Ha csak egy játékost el tudnak adni, már megérte, abból a 2-3 millió euróból ugyanis bőven fedezni tudják egy teljes évfolyam költségeit.
A természetes kiválasztódás mellett az edzők árgus szemekkel figyelik a mentalitást, hogyan reagálnak a játékosok a stresszhelyzetekre a mindennapokban. Mindenre kiterjed a figyelmük. Edzésen sincs lazítás, és aki ott kevésbé hasít, annak a kezébe adják a mezét.
Magyarországon ilyen versenyhelyzet elképzelhetetlen, mert ha valaki nem teljes intenzitással edz, túllépnek rajta, és a szülővel egyetértésben legfeljebb elmegy egy másik akadémiára. Külföldön, ha valaki kiesik egy évfolyamból, hárman vagy négyen ugranak a megüresedő helyére.
A hazai hozzáállást jól szemlélteti Csoboth Kevin története, aki az egyik legpatinásabb klubhoz került. Amúgy is sok egyesület látókörébe bekerült, miután a Cordial Cup döntőjében mesterhármast ért el, a felvételeket pedig a Youtube-ra is felpakolták. A Főnix színeiben háttal a kapunak egy ollózós gólt lőtt a Bayernnek. (A videón 0:45-nél van ez a jelenet.)
A helyszínen lévők szerint a nézők a meccs elején ellenszenvvel fogadták a magyarokat, a végén azonban maguk mellé állították a szurkolókat a játékukkal, harcosságukkal.
De térjünk vissza Csobothra. Nyáron lejáró szerződését a Ferencváros profi szerződéssel akarta meghosszabbítani, amit Csoboth nem fogadott el, ezután volt egy hónapja, a teljes július, hogy csapatot találjon magának. Pécsett nőtt fel, és édesapja az a Csoboth Róbert, aki az 1984-ben ifi Eb-győztes csapat tagja volt. Kézenfekvő volt, hogy a városhoz közeli másodosztályú Kozármislenyhez megy.
Onnan pedig megnyílt az út a Benficához – ingyen. A Fradi ugyanis nem engedte el próbajátékra, amikor a szerződésének letelte előtt nyugati klubok hívták. A zöld-fehérek 70-80 ezer eurót szerettek volna kapni érte.
Ennek az átigazolásnak nem volt nagy visszhangja, amikor az édesapát kerestem, inkább elhárította a lehetőséget. Azzal indokolt, majd ha már pár szezont lehúzott, és eredményes a gyereke, akkor térjünk vissza rá.
A Kozármisleny természetesen nem gördített akadályt az átigazolás elé, a nevelési költségtérítést is kifizette a Főnixnek és a Fradinak. Pár százezres tételről van szó, nem nagy összegről.
A család egyébként kikérte a szintén pécsi Hertha-edző Dárdai Pál tanácsát, és ő azt tanácsolta, ha a portugálok szeretnék elvinni, inkább oda menjen. Jobb helye lesz ott, mint Berlinben. Szerinte azért is, mert még nem annyira erős, és a németeknél nagyobb a brusztolás.
Csobothot a klub két ikonja, Rui Costa és Nuno Gomes várta a reptéren, és szeptemberben megkezdte tanulmányait az akadémián. Szülei felkészítették arra, hogy egyedül lesz, csak magára számíthat, arra is felkészítették, hogy folyamatosan meg kell újulnia, ha sikeres szeretne lenni.
Szoboszlai Dominik október végén tölti be a 16-ot, akkortól hivatalosan is a Salzburg játékosa lehet. A két fiatal a fehérvári Főnixben csapattársak voltak. A kis nevelőklub filozófiája elnyerte az egykori Vidi-edző Paulo Sousa szimpátiáját is, mert futsalos alapokat kapnak, és technikailag nagyon képzettek.
Szoboszlai képben volt a Villarrealnál is, végül az osztrákok futottak be.
Horváth Milán Olivér az Ajaxhoz ment a nyáron.
173 meccsen 244 gólt lőtt az MLSZ nyilvántartása szerint.
Nem csoda, ha áradoztak róla az edzői. Úgy cselez befelé, mint Robben, de Neymar a példaképe.
Kiemelkedő a sebessége, játékintelligenciája és a technikai képességei
– jellemezte egykori edzője, Horváth Henrik.
Schön Szabolcs is büszke lehet, hiszen 221 meccsen 350 gól van a neve mellett a hazai szövetség adatbázisában. Szeptember végén lesz 16 éves, ő is az Ajaxnál kap lehetőséget, ami nem fog rosszul mutatni az adatlapján. Őt 2015 októberében egyébként a Honvédtól az ELTE igazolta le, feltehetően azért, hogy onnan akadálytalanul távozhasson Hollandiába.
Az Ajax műhelye termelte ki az 1995-ös BL-győztes csapat gerincét, és bár azóta némileg visszaesett, az egyik legjobb munka még mindig ott folyik.
Horváth Csanád ellenben Kispestről szegődött Portugáliába, védő létére nem rossz mutató, hogy 193 meccsen 32 gólos, ráadásul ő a korosztályától eggyel feljebb is játszott.
Szerető Krisztofer a Stoke-hoz került, noha ő is volt az Ajaxnál próbajátékon. Csepelen kezdett el futballozni, onnan ment Kispestre, onnan pedig Angliába. Vass Ádám korábban a Stoke-nál futballozott, és úgy lett felnőtt válogatott Várhidi Péternél, hogy nem volt meccse a felnőtteknél. Szerető az eddigi korosztályos bajnokikon 184 meccsén 132 gólos.
Bencze Márk a Vitesse-szel való együttműködés első alanya, a következő évet Hollandiában tölti, miután a Vasas elengedte. Bal lábas, 167 meccsen 105 gólt ért el.
A felsorolásból nem véletlenül hiányzik a Felcsút. Az ottani filozófia szerint csak felnőtt korban mehetnek el a gyerekek külföldre, ez alól kizárólag Tajti Mátyás volt kivétel, az akkori igazgató fia. Tajti viharos körülmények között a Barcelonához szerződött el, noha a felcsútiak a Real Madriddal vannak jó kapcsolatban. Tajti most a Málagában van .
A Málaga felnőtt csapata még egyelőre távoli neki, a B csapatban viszont rendszeresen számítanak rá. Apró szépséghiba, ez a spanyol negyedosztály. Ilyenkor azonnal felmerül a kérdés, a hazai élvonal nem lenne-e jobb, ahol sokkal inkább szem előtt lenne, és pár jó meccsel megnyílhatna az út mondjuk a holland élvonal felé, amelynek a sebessége jobb a magyarnál, és a topligák megfigyelői is előszeretettel nézik az ott játszókat.
A 2000-es korosztály szerdán 16 órától Liechtensteinnel, majd a hollandokkal és a dánokkal harcol az Európa-bajnoki selejtezőkön. Már most megmutathatják, mennyire erősek. Hiszen az utánpótláscsapat kapitánya az a Szélesi Zoltán, aki Storck segítője volt az Eb-n.