Lassan minden hétvégén írhatnánk egy szerelmi vallomást Antonio Conténak. Az olasz edző az utóbbi évek legrosszabb Chelsea-jéből a legjobbat varázsolta egyetlen nyári felkészülés alatt, és miközben a csapata feltartózhatatlanul menetel a bajnoki cím felé a minden idők legerősebb angol bajnokságának titulált idei szezonban, Conte személyisége hasonlóan ellenállhatatlanul csavarta ujja köré a helyi sportsajtót.

Persze sem ez, sem az nem lepte meg az edző régi ismerőit, aki a Juventusnál és az olasz válogatottnál is bizonyította, hogy hihetetlenül gyorsan képes alapvetően új taktikai elképzeléseit átadni és megvalósítani csapatainál. Az pedig, hogy túláradó, őszinte szenvedély fűti minden másodpercben, szintén nem újdonság, Conte oldalvonal melletti reakcióinak és gólörömeinek lassan külön irodalma van az interneten (a spanyolok elleni nyári összeállítás például örök érvényű darab).

A Chelsea szombati, Stoke elleni győzelme alkalmával egy újabb klasszikussal gyarapította a kollekciót. A kitörő boldogságból jól látszik, hogy Conte pontosan tudta, az ilyen kiszenvedett, utolsó percekben begyötört góllal megnyert meccsek jelentik a különbséget egy bajnok csapat és a többiek között. Avagy kevés meggyőzőbb módja van bizonyítani egy gárda erejét, mint idegenben legyűrni a Stoke City-t egy végigharcolt mérkőzésen.

Nem csoda, hogy Cahill 87. percben lőtt gólja után Conte ismét megpróbálkozott a nyári Európa-bajnokságon már bemutatott kispadra mászással.