Harry Kane a Chelsea elleni hétvégi bajnoki mérkőzésen megszerezte idénybeli huszadik találatát, ezzel sorozatban a kilencedik évében jutott el eddig a mennyiségig, amihez csak Robert Lewandowski remeklése fogható. Az angol válogatott 29 éves kapitánya a nemzeti csapatban és a Tottenhamben is gólrekorderré vált az elmúlt években, mégis könnyen elképzelhető, hogy bármiféle trófea nélkül lesz kénytelen visszavonulni. Talán ha nem Spurs-szurkolóként nő fel… De itt az újabb lehetőség, hátha az FA-kupában összejön az áttörés, a szerdai nyolcaddöntőben a másodosztályú Sheffield Unitedet mindenképpen illene legyőzni.
Harry Edward Kane 1993. július 28-án Patrick és Kim Kane második fiaként született a londoni Tottenham negyeddel határos Walthamstow-ban. A család a várostól nagyjából hat kilométerrel északabbra fekvő Chingfordba költözött, ahol az ifjú Harry 2004-ig a Larkswood akadémiája járt, majd egy helyi alapítványi iskolában folytatta tanulmányai. Érdekesség, hogy ide járt az 1987 és 1991 között a Tottenham utánpótlásában pallérozódó David Beckham is anno.
Az hamar kiderült, hogy a fiatal Kane-nek van érzéke a sportokhoz, hatévesen már a Ridgeway Rovers játékosa volt. Persze a gének is segítségére voltak: a családon belül mindig heves vitákat váltott ki, hogy Írországból származó édesapja vagy édesanyja oldaláról örökölt-e többet. Az érintett utóbbi mellett tette le a voksát, anyai nagyapját, a korábbi ügyes futballistát kiemelve.
Az viszont sosem volt kérdés, melyik csapat lesz a szíve csücske:
A családom nagy része a Spursnek szurkolt, a stadiontól tizenöt percre nőttem fel, szóval mindig is Tottenham-szurkoló voltam.
Gyerekkori példaképének a csapat korábbi támadóját, Teddy Sheringhamet tartotta, aki Beckhamhez hasonlóan a Manchester Unitednél érte el később legnagyobb sikereit. Köztük az 1999-es Bajnokok Ligája-győzelmet, amikor a finálé 91. percében éppen ő egyenlített a Bayern München elleni, csodával felérő fordítás során, majd a győztes gólpasszt is kiosztotta két percre rá.
Rajta kívül a már többször is említett Beckham és (az ugyancsak volt Tottenham-támadó) Jermain Defoe volt nagy hatással a kis Harryre. No meg egy brazil csatár, akinek a YouTube-ra feltöltött videóit imádta nézni.
Az egyik legelső játékos, akire ránéztem, és azt gondoltam: Azta… ő egy valódi gólvágó. és én is azzá akarok válni
– mondta Ronaldóról.
No mindezek után hol kötött ki nyolcévesen? A Tottenham gyűlölt riválisánál, az Arsenalnál…
Egy időben az angol sajtó egyik kiemelt témaköre volt a „kit szerződtetett majdnem Arsene Wenger az Arsenalhoz”, mivel időről időre bukkantak fel olyanok, akikről kiderült, hogy közel voltak ahhoz, hogy az ágyúsoknál folytassák, de valami közbejött. Az 1996 és 2018 közötti időszakra azért nagy panasz így sem lehet, összesen 17 trófeát nyert irányításával a londoni klub.
Ebbe a sormintába azért beleilleszthető Harry Kane sztorija is, akit egy év után már el is tanácsolt az Arsenal, mivel az ifjúsági akadémiát akkor irányító Liam Brady szerint
Kane kicsit duci volt, és nem túl sportos.
Wenger 2015 novemberében már arról nyilatkozott, hogy csalódott volt, amikor az Arsenal Kane elengedése mellett döntött – persze addigra már rettegett gólvágóvá vált az időközben 188 centire megnyúlt csatár. De ne ugorjunk ennyire előre.
Ugyanis elsőre a Tottenham érdeklődését sem keltette fel!
A sikertelen próbajáték után visszatért a Ridgeway Rovershez, majd 11 évesen a Watford akadémiájához csatlakozott, ahol nem túl sok időt töltött. A Tottenham ellen nyújtott teljesítményével úgy lenyűgözte ugyanis a riválist, hogy újabb esélyt adtak neki – és 2004 óta a Spurs igazolt futballistájának számít.
Eleinte belső, majd támadó középpályásként játszatták – akik nézték a katari világbajnokságot, azoknak feltűnhetett, hogy kifejezetten remekül futballozott kvázi irányítóként is az elmúlt években egyre inkább fogyó valódi kilencesek mintapéldánya!
Korai időszakában nem nagyon tűnt ki, mivel igazán nagy, erős és gyors sem volt, ugyanakkor azt mindenki feljegyezte, hogy állandó késztetést érzett arra, hogy játéka különböző szegmenseit folyamatosan javítsa. Márpedig ezt a munkamorált igencsak kedvelik az edzők.
Néhány évvel az érkezése után hirtelen megnőtt és fizikailag is sokkal erősebb lett, az utánpótlásban nyújtott teljesítményének köszönhetően pedig 16. születésnapjára ösztöndíjas szerződést kötött a Tottenhammel.
Azt nem lehetne állítani, hogy rögvest berobbant volna a Spursnél. A 2009–2010-es idényben az U18-asoknál 22 meccsen 18 alkalommal talált be, ennek köszönhetően kétszer a felnőttek kispadjára is leülhetett, de júliusban megkötött első profi szerződését követően inkább a kölcsönadások jellemezték karrierjét.
A harmadosztályú Leyton Orientnél 18 fellépésen ötször volt eredményes, majd 2011. augusztus 25-én az Európa-liga selejtezőjében a Tottenhamben is bemutatkozott, a Hearts elleni idegenbeli 5–0 után a hazai meccsre gyakorlatilag sort cseréltek a londoniak – Kane végigjátszotta a gól nélküli visszavágót.
Ja, és kihagyott egy tizenegyest debütálása során…
A sorozatban hat meccsen jutott szóhoz, a Shamrock elleni csoportzárón pedig az első gólját is megszerezte a klub színeiben, de a bajnokságban a kispadra is csak egyszer ülhetett le. Így január elsejétől kölcsönadták a másodosztályú Millwallhoz, ahol az idény végére egészen belejött, az utolsó 14 meccsen hétszer is eredményes volt. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat meg tudott kapaszkodni a Champhionshipben, érdemei elismeréseként pedig megválasztották az év fiatal játékosának a klubnál.
Az új idényt anyaklubjában kezdte meg, és augusztusban a Premier League-debütálásán is átesett, de még a hónap során kölcsönadták a szintén élvonalbeli Norwich Cityhez. Hogy aztán a második meccsén lábközépcsonttörést szenvedjen… Rehabilitációját a Tottenhamnél töltötte, de december végén újra a Norwich színeiben lépett pályára, hogy a klubnál töltött mindössze öt találkozót követően február elsején visszahívja őt a csatárszűkében lévő Spurs.
Húsz nappal később a Premier League-be vágyó Leicester Cityhez került kölcsönbe, de a csapat hiába harcolta ki az utolsó körben a playoffszereplést, a Watford elleni párharc hazai 1–0-s sikere után döbbenetes végjátékban estek ki a rókák:
2–1-es hátrányban a 97. percben büntetőt lőhettek, de Anthony Knockaert lövését, majd ismétlését Manuel Almunia védte, az ellentámadásból Troy Deeney betalált, így 2–2 helyett 3–1 lett, és a Watford jutott tovább.
Ezen a meccsen amúgy olyan játékosok kezdtek a kispadon, mint Danny Drinkwater, Jamie Vardy és Kane...
A legszebb az egészben? Egy évre rá a Leicester City megnyerte a másodosztályt, majd nagy hajrával kiharcolta a bennmaradást, és 2016-ban óriási meglepetésre a Premier League aranyérmese lett – nagy csatában megelőzve a favoritokat, többek között a Tottenhamet is.
Kane a 2013–2014-es idényt már a Spursnél töltötte, és miután a második számú csapatban két meccs alatt hét gólból (4+3) vette ki a részét, hamar látszott, hogy a nagyoknál is szóhoz juthat – egy hátsérülés sokáig megakadályozta azonban a rendszeres játékát, de aztán eljött az ő ideje.
Az igazi áttörés április hetedikén jött el, amikor először kapott kezdőként lehetőséget a Tottenhamben, ezt első bajnoki góljával, valamint egy gólpasszal ünnepelte. Majd a West Bromwich ellen újra betalált, aztán a Fulham ellen sorozatban a harmadik PL-meccsén volt eredményes, innentől kezdve már nem lehetett kérdés, ki lesz a Tottenham új csatára.
A 2014–2015-ös idényben 21 gólig jutott az angol élvonalban, aminek köszönhetően az év fiatal játékosa lett, és bekerült az év PL-álomcsapatába is, ahová eddig ötször szavazták be. Nem meglepő módon a Tottenhamnél is őt vélték a legjobbnak, az már inkább, hogy karrierje során ez csak kétszer jött össze neki. Eddig.
Az Európa-ligában is remeklő (9 meccs, 7 gól) csatár 31 találattal zárta a klubidényt, és máig fennálló sorozatba kezdett:
egymást követő kilencedik szezonjában jutott el legalább húsz gólig, ilyen hosszú aktív szériája csak a tizenkettőnél tartó Robert Lewandowskinak van!
Only two players have scored 20+ goals in each of the last nine seasons:
— Squawka (@Squawka) February 26, 2023
Robert Lewandowski
Harry Kane
The elite. pic.twitter.com/yjXRjlGD47
Kane a következő két Premier League-kiírásban a gólkirályi címet is megszerezte 25 és 29 találattal, rá egy évre a 30 sem volt elég a címvédéshez Mohamed Szalah (32) miatt.
A 2018–2019-es idényben sérülések is hátráltatták, de így is tevékeny részese volt a Tottenham első BL-döntőig tartó menetelésében, hogy ott aztán a Liverpool erősebbnek bizonyuljon (0–2).
És pont ez lehet Kane egyetlen szívfájdalma, hiszen hiába lett 2021-ben harmadszor is PL-gólkirály, döntötte meg nemrégiben a Tottenham klubrekordját a szerzett gólok számában, a trófeák csak nem akartak összejönni.
Leírni is szomorú, de a 420 tétmérkőzésen jegyzett 268 gól és 63 gólpassz ellenére a Tottenham két elbukott Ligakupa-döntőt tud csak felmutatni a BL-finálé mellett, Kane-nek egy árva trófea sem jött össze. Ezen pedig mindig gúnyolódnak is a riválisok.
Ha egy játékos ennyivel jobban teljesít egyénileg, mint a klubja, akkor rendre felvetődnek a távozásával kapcsolatos hírek.
Szóba is hozták minden valamirevaló élcsapattal Angliától Spanyolországig, de Daniel Levy klubelnök nem engedte el legjobb játékosát. A legközelebb 2021 nyarán volt a váltáshoz, amikor a Manchester City 127 millió fontos ajánlattal kopogtatott érte.
A hírek arról szóltak, hogy Kane és Levy szóbeli egyezséget kötött, hogy azon a nyáron távozhat a csatár megfelelő ajánlat esetén, ezt azonban az elnök felrúgta. A megsértett Kane válaszul nem jelent meg az idényt megelőző edzéseken, és nem játszott az első két meccsen sem.
Augusztus 22-én azonban visszatért a pályára, és három nappal később kijelentette, hogy nem távozik a klubtól:
A Tottenhamnél maradok ezen a nyáron, és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem a csapatot céljai elérésében.
Ebben az idényben végül 27 gólig és 10 gólpasszig jutott, az NS Mura elleni Európa Konferencia Liga-meccsen az utolsó fél órára beállva mesterhármast szerzett.
Ezzel Kane lett az első futballista, aki a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és az Európa-konferencia ligában is triplázni tudott egy mérkőzésen.
Az angol válogatott csapatkapitánya végül tavaly nyáron is maradt a Tottenhamnél, és a mostani bajnokságban 25 találkozón már 18 gólnál jár (összességében pedig 20 találatnál az idényben), aminél csak egy játékos áll jobban az egész Premier League-ben: épp a Kane helyett végül szerződtetett Erling Haaland, aki 24 bajnokin már 27-szer volt eredményes.
Nem véletlen, hogy a téli átigazolási időszakban ismét felvetődött távozásának lehetősége, mostanában a City városi riválisáról, a Manchester Unitedről cikkeznek aktívabban.
Végül is, ahogy bevezetőnkben említettük, volt már néhány sikeres ilyen irányú váltás a labdarúgás történetében…
Ahogy klubcsapatával, a nemzeti együttessel is hiába próbál csúcsra érni, pedig sokszor került már a végső siker kapujába.
Már az utánpótláscsapatoknál jeleskedett, az U17-eseknél (3 meccs/2 gól), az U19-eseknél (14/6), az U20-asoknál (3/1) és az U21-eseknél (14/8) is szóhoz jutott, utóbbiaknál tevékeny részese volt az Eb-szereplés kiharcolásában, más kérdés, hogy neki sem sikerült azon jól teljesítenie a portugál, svéd, olasz csoportban – jegyezzük azért fel, hogy előbbi két együttes játszotta végül a finálét, és az északiak sikerével ért véget a 2015-ös torna.
A 2017-ES ÉV VISZONT VÁLTOZÁST HOZOTT AZ ANGOL FUTBALLBAN, AZ U17-ES ÉS AZ U20-AS VÁLOGATOTT IS VILÁGBAJNOK LETT (AZ U17-ESEK EB-DÖNTŐZTEK IS), AZ U19-ESEK EURÓPA-BAJNOKSÁGOT NYERTEK (2022-BEN UGYANCSAK), AZ U21-ESEK PEDIG AZ EB-ELŐDÖNTŐ BÜNTETŐPÁRBAJÁBAN MARADTAK CSAK ALUL, LÁTSZOTT HÁT, HOGY EGÉSZ SZÉP IDŐSZAK VÁRHAT A HÁROMOROSZLÁNOSOKRA.
Ezekből a csapatokból olyan játékosok kerültek aztán a felnőttek közé, mint Jordan Pickford, Jack Grealish, Reece James, Mason Mount, Phil Foden, Jadon Sancho, Ben Chilwell, James Ward-Prowse, Tammy Abraham, Fikayo Tomori, Dominic Calvert-Lewin, Callum Hudson-Odoi vagy Emile Smith Rowe, hogy tényleg csak néhány példát említsünk.
És a kétezres évek elején sokszor a szerencsétlen párosítás miatt indokolatlanul korán elbukó angol válogatott hirtelen a szerencsés oldalon találta magát, ez pedig 2018-ban rögvest vb-menetelést eredményezett: Kolumbia és Svédország legyőzésével Horvátország ellen már a finálé volt a tét, de hiába a korai vezetés és a nagy lehetőségek, ráadásban alulmaradtak az angolok, majd a bronzmeccset is elveszítették.
A 2018-as világbajnokság gólkirálya mondjuk ezzel együtt is harry Kane lett hat találattal.
Rögvest ezután a megalakuló Nemzetek Ligájában Spanyolországot és Horvátországot is megelőzve négyes döntőbe jutottak, ahol a hollandok az elődöntőben a hajrában szépítettek, majd ráadásban megverték az angolokat, akik Svájc legyőzésével bronzéremmel vigasztalódhattak.
A negyedik és a harmadik hely után az Európa-bajnokságon még volt egy szinttel feljebb: Németország, Ukrajna és Dánia legyőzésével döntőbe jutottak Kane-ék, a Wembley-ben azonban az olaszok tizenegyespárbajban felülkerekedtek, így maradt az ezüst.
Nem meglepő módon Katarnak az esélyesek közé sorolva vágtak az angolok, ám hiába az előző két nagy tornánál jobb játék, már a negyeddöntőben összejött a végső finálénak is beillő francia–angol párharc, amelyben a kevesebb lehetőség ellenére a címvédő kerekedett felül.
A selejtezők során nyolc meccsen 12-szer eredményes (ellenünk két találkozón egyszer beköszönő) Kane a csoportkör során három gólpasszt osztott ki gyakran irányítóként szerepelve, fantasztikus mezőnymunkája után a kieséses szakaszban már a gólok is jöttek, Szenegál és Franciaország ellen is betalált,
hogy aztán mindenki a franciák elleni hajrában kihagyott tizenegyest rója fel a torna egyik legjobban teljesítő játékosának.
A negyeddöntős találat már az 53. volt a válogatottban (80 fellépésen), amivel beérte az örökranglistán Wayne Rooney-t (53/120), így már a nemzeti együttesben sincs nála eredményesebb futballista.
Ami a Premier League-et illeti, ott még van kapaszkodási opció: a 307 bajnokin szerzett 201 találata a harmadik helyre jó, de látótávolságon belül van Rooney (491/208), és már Alan Shearer rekordja (441/260) sem tűnik megdönthetetlennek. Ilyen formában ugyanis három éven belül az angol liga gólrekorderét is benne tisztelhetjük majd.
Talán tényleg csak azt sajnálhatja, hogy Tottenham-szurkoló angol kisfiúként nőtt fel…
De talán éppen most, az FA-kupában jön el a régóta esedékes megváltás.
(Borítókép: A 2019-es Bajnokok Ligája-döntőt követően is az ezüstérem került a nyakába. Fotó: Burak Akbulut / Anadolu Agency / Getty Images)