A gázai övezetben dúló konfliktus miatt nem csak az izraeli labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtezőinek, a helyi klubfutball nemzetközi kupaszereplőinek is költözniük kellett. Míg válogatottjuk a felcsúti Pancho Arénában lelt októberben ideiglenes otthonra, addig az Európa-liga csoportkörének 5. fordulójában, a sorozattól már biztosan búcsúzó – ám a konferencia-ligás folytatásra még matematikai esélyt őrző – Makkabi Haifa Budapesten, a Puskás Arénában lépett pályára „hazai” csapatként. A 15-szörös izraeli bajnok ellenfele a francia élvonal előző kiírásában bravúros 4. helyet szerző, a jelenlegi kiírásban viszont igencsak hullámzó teljesítményt nyújtó Stade Rennais volt. A Ligue 1 10. helyén álló vörös-feketék abban a tudatban készülhettek a meccsre, egyetlen pont is elég nekik ahhoz, hogy biztossá tegyék a továbbjutást.

Utóbbira jó esélye volt a franciáknak, elvégre szeptemberben, hazai pályán sima 3–0-s győzelmet arattak a zöld-fehérekkel szemben. A Makkabi ráadásul akkor még lendületben lehetett, nem úgy, mint mostanság. Igaz – kihasználva a tűzszünetet –, hétvégén Haifában egy meccset sikerült pótolni, a Hapoel Petah Tekva ellen 2–1-re megnyert találkozónak köszönhetően nem a három héttel korábbi, Villarreal elleni El-találkozó volt az utolsó tétmeccs a csapat lábában.

Mondani sem kell, a Puskás Aréna hangulatát egyetlen idei, itt rendezett mérkőzéshez sem lehetett hasonlítani – a találkozót elvégre zárt kapuk mögött játszották, és csak egy nagyon szűrt, a bejáratnál látottak alapján legfeljebb 50 fős lista alapján engedtek be rá hivatalos személyeket, újságírókat, fotósokat és néhány VIP-vendéget. Az egész napos esőzés, havazás nyomán az esernyőn kopogó vízcseppek már-már transzba ejtő hangja mellett egy-két pillanatig az is megfordult a fejemben, lesz-e meccs, annyira csendesnek hatott a környék, akár a Montenegró elleni válogatottsiker, akár a Ferencváros márciusi Európa-liga-csoportmeccse, a Leverkusen elleni 2–0-s vereséghez képest. Aztán a már kilométeres távolságból is jól látható zöld-fehér díszkivilágítás gyors megnyugvást hozott...

A találkozót a pályaválasztó kezdte jobban, előbb az AS Romát is megjárt Szuf Podgoreanu került ziccerbe, majd Dean David bombázott ugyancsak nagy helyzetben a rövid felső sarok fölé – mentségére szóljon, legalább lesről. A 10. percben úgy tűnt, tizenegyeshez juthat a francia csapat, három perc videózás után azonban a játékvezető csak úgy döntött, izraeli kapuskirúgás helyett a Rennes szögletével folytatódjon a meccs. Utóbbi annyiból érdekes, hivatalosan a VAR-t nem lehetne ilyesmire használni, a képek alapján – szabályszerűen – csak a tizenegyes jogosságáról/nem jogosságáról dönthetett volna Haratiu Fesnic. Könnyen lehet, hogy a szükségből vagy műélvezetből kilátogató ötvenek tehát sporttörténelmi pillanatot láttak a román sporitól – de minimum egyedi szabályértelmezést.

Ha már műélvezet, a Rennes-nél a teljesség igénye nélkül legalább két játékos külön szót érdemelt: a kapuban álló veterán, Steve Mandanda, aki 2021 nyarán már járt a Puskásban (a mieink és a portugálok elleni Eb-meccset is a kispadról nézte végig), valamint José Mourinho pályafutásának egyik kedvenc szűrője, Nemanja Matics is visszatérő vendég Budapesten, május végén az Európa-liga döntőjében szerepelt ugyancsak nemzeti arénánkban, a vesztes AS Roma futballistájaként.

Az első tíz perc viszonylag eseménydús küzdelme után valamelyest visszaesett a tempó, miközben a játék irányítását egyértelműen átvette a fehér mezes vendégcsapat. A Makkabi az előzetes várakozásoknak megfelelően többnyire saját térfelére kényszerült, és a kontra lehetőségét kereste. A 27. percben a francia kommentátor éles kiáltása hasított a Puskás lelátóira nehezedő tompa csendbe: Bertug Yıldırım fejese ment centikkel a bal kapufa mellé. Két perccel később már nem úszta meg a Makkabi, a Lyon korábbi sokra hívatott üdvöskéje, Martin Terrier lőtt a tizenhatoson belülről a jobb alsó sarokba (0–1), jó egyperces tirádát kirobbantva az imént is emlegetett tévés kollégából.

Fordulás után két perc sem telt el, megduplázta előnyét a Rennes, ezúttal Amine Gouiri vette be a „hazai kaput” – a Haifa játékosainak alapos asszisztálása mellett (0–2). Az ugyancsak a Lyonnál nevelkedett francia utánpótlás-válogatott, felnőttfejjel aztán az algériai tizenegyet választó Gouiri nem sokkal később önerőből is beköszönt, remek lövése azonban a kapufán csattant az 57. minutumban.

Cserékkel igyekezett frissíteni mindkét csapat, de a játék képe csak nem változott egyórányi futballt követően sem. Ha mégis, úgy annyit jegyezhettünk fel, a Makkabi mintha egyre hátrébb és hátrébb szorulna. A Rennes eközben 70 százalék körüli labdabirtoklási mutató mellett dominálta a találkozó csaknem minden aspektusát.

A hajrában adódott ugyan egy-két szépítési lehetőség a zöld mezesek előtt, ám hol a támadó hibázott, hol a partjelző húzta be a lest, így végül 90 perc alatt egyszer sem kellett védenie Mandandának... Az utolsó percekben már egyik fél sem törte különösebben magát, a franciáknak érezhetően nem kellett több, az izraeliekben pedig nem volt több, épp csak annyit mozogtak, a mindössze 2 Celsius-fokos hidegben meg ne alapozzanak egy tüdőgyulladást.

Egy újabb találat azonban még így is jutott az estére: a 93. percben Fabian Rieder állította be a 3–0-s végeredményt egy, a tizenhatos jobb csücskétől eresztett remek szabadrúgásból. A Makkabi kapusa mozdulni is alig tudott a rövid felsőbe vágódó lövésre.

LABDARÚGÁS, EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
F csoport
Makkabi Haifa–Stade Rennais 0–3 (Terrier 28., Gouiri 47., Rieder 90+3.)

A csoport másik mérkőzésén
Villarreal (spanyol)–Panathinaikosz (görög) 3–2 (2–0)
Az állás: 1. (és továbbjutott) Stade Rennes 12 pont, 2. (és továbbjutott) Villarreal 9, 3. Panathinaikosz 4, 4. Makkabi Haifa 1

(Borítókép: Marton Monus / picture alliance via Getty Images / archív)