Egészen mesébe illő Jota Silva sztorija, aki balszerencsés karrierkezdése után öt évvel ezelőtt még egy területi ligában szerepelt, ma már viszont a világ egyik legerősebb válogatottjában lép pályára. De mi köze a Puskás Akadémiának és az első királynak az év futballsztorijához?
Joao Pedro Ferreira Silva, avagy futballistaberkekben Jota Silva 1999. augusztus 1-jén, a portói körzetben fekvő Melresben született, és az észak-portugáliai kikötővároshoz közelebb fekvő Sousense utánpótlásában kezdte meg pályafutását 2010-ben.
A felnőttcsapatban történő bemutatkozására a 2016–2017-es idényig kellett várnia. Az akkor nyolc ligára osztott harmadosztályban (mindegyikben tíz csapat szerepelt) a bennmaradásért küzdöttek. Mondjuk Jota nem olyan sokáig, egy lábtörés miatt ugyanis csak négy meccsen szerepelt, de ez a balszerencse segített formálni a személyiségét.
Az új idényben már az élvonalbeli Pacos Ferreira igazolt játékosa volt, ahol az ifjúsági csapatban újraépítette magát, de mivel az együttes a bajnokság végén kiesett, és így a B csapat megszűnt, újabb visszalépés következett a karrierjében.
Visszatért a Sousenséhez (2018–2019), amely időközben kiesett a harmadosztályból a portói vonzáskörzetben lévő területi ligába.
Visszatértem a Sousenséhez, és tudtam, hogy vissza kell egyet lépnem, hogy eljussak végül oda, ahová szeretnék
– mondta ezzel kapcsolatban később, és pont ezt is tette.
Régi-új csapatában rögvest ő lett a legtöbbet játszó futballista, a csapat házi gólkirálya 15 góllal, emellett pedig volt öt gólpassza is.
A portói körzeti bajnokság elitosztályában a hatodik helyen zárt az együttes, amely azóta sem került vissza a ligarendszerbe – ellentétben Jota Silvával.
A 2019–2020-as évad előtt ugyanis az Espinho gárdájához került, amely az akkor 4x18 csapatos harmadosztályban a B ligában a harmadik helyen zárt.
Jota Silva egyike volt azon három futballistának, aki legalább 30 meccsen lépett pályára, 14 góllal pedig ott is házi gólkirály lett, sőt a B ligában is csak egy játékos előzte meg. Teljesítményével az álomcsapatba is beválogatták, ő pedig újra szintet lépett.
Espinhóból Leixoesbe költözött 2020 nyarán, és először szerepelhetett profi ligában, ami ez esetben a portugál másodosztályt jelentette. Bár a szezon elején rendszeresen játszott, ezt követően kiszorult, januárban pedig a szerződése felmondása mellett döntött.
Az ebben a bajnokságban végül épp a Leixoes előtt (a kilencedik helyen) záró Casa Pia adott neki új lehetőséget, egy későbbi interjújában pedig arról beszélt, hogy ez a váltás volt élete legjobb döntése.
Amint megérkezett a Pina Manique korábbi portugál bíróról elnevezett stadionba, rögvest elvarázsolta a közönséget. Uralta a pályát, és elhivatottsága, továbbá a pályán nyújtott zseniális teljesítménye miatt máris a helyi Jack Grealishként kezdték emlegetni.
Nagyon kedvelem a játékát, remek ez az összehasonlítás, sokat nevettem rajta. Egyáltalán nem bánom. Az lenne a rossz, ha egy rossz játékoshoz hasonlítanának. Ő viszont jó, nyert Bajnokok Ligáját is a Manchester Cityvel, szóval remek, ha ilyen játékoshoz hasonlítják az embert. Néhányan azt mondják, hogy vannak hasonlóságok persze a hajamat és a letűrt sportszárat tekintve is
– mondta a jobblábas portugál balszélső.
Silva az új idényben összesen 14 gólt szerzett – ebből kilencet egy kilencmeccses periódusa alatt –, a „libák” pedig 83 év után jutottak vissza az élvonalba, nagyban köszönhetően házi gólkirályájának, aki ötször lett a meccs legjobbja, és az év álomcsapatába is bekerült.
Az első osztályban viszont már másik csapat színeiben mutatkozott be.
Merthogy a Vitória de Guimaraes 2022 nyarán alig 190 ezer euróért megkaparintotta őt a Casa Piától. Első mérkőzésére július 21-én került sor, az ellenfél a Puskás Akadémia volt az Európa-konferencialiga második selejtezőkörében.
A rajtja aligha lehetett volna sokkal jobb, a felcsútiak nem tudtak mit kezdeni vele, két gólpasszt is adott a 3–0-s sikerrel véget érő meccsen az Estádio D. Afonso Henriquesben.
„Mindig azt mondtam, hogy nem játszottam még háromszáz nézőnél több előtt – emlékezett vissza a Puskás Akadémia legyőzésére. – Itt tizenötezren voltak ezen a meccsen, ami akkor kicsit sokkolt. Ezért küzdöttem, ezért dolgoztam, hogy ide eljussak, és ilyen stadionokban játsszak. Megérkeztem a D. Afonso Henriquesbe, az idény első meccsére, a másodosztályból a nemzetközi porondra, ahol még sosem játszottam korábban. A Vitóriánál ez rendkívül különleges volt. Az első negyedórát libabőrösen játszottam végig.”
Ezen a ponton ki kell térnünk kicsit a létesítményre. Nevét I. Alfonz portugál királyról kapta, aki Guimaraesben nyilvánította ki Portugália függetlenségét a Leóni Királyságtól, és lett az újonnan megalakult ország első királya. A hódító névvel illetett Afonso Henriquesről nemcsak a stadiont nevezték, el, hanem a klub beceneve is a „hódítók” lett.
Sajnos a magyar labdarúgás egyik fekete napja is ehhez a stadionhoz kapcsolható, hiszen húsz évvel ezelőtt, 2004. január 25-én ezen a pályán esett össze a Benficát erősítő Fehér Miklós, akinek az életét ezt követően már nem tudták megmenteni. Minden évben, amikor a lisszaboni nagycsapat ide látogat, megemlékezést tartanak a korábbi magyar válogatott labdarúgóról, akit még ma sem felednek a rekordbajnoknál.
Ahogyan korábban az alacsonyabb osztályokban, az élvonalban is hamar felvette a ritmus, és rögvest első idényében klubja legfoglalkoztatottabb játékosává vált a 40 tétmérkőzésével.
Bár a leíró statisztikák nem voltak fényesek (négy gól, négy gólpassz), jegyezzük meg, hogy a hatodik helyen záró Vitória 34 bajnokin 34 gólig jutott, ami kettővel volt csak több, mint az osztályozós, 16. Marítimo termése, és ez a nyolc kanadai pont is jó volt (holtversenyben) a házi rangsor harmadik helyére.
Lenyűgöző beadásai vannak, hát még az, ahogyan a pályán képes ritmust és sebességet váltani. Jota borzasztóan könnyedén tudja felgyorsítani a játékot, dinamikus, intenzív és az egész csapatot magával ragadja. Ráadásul él-hal a győzelemért. Nem könnyű megfelelni a Vitória-szurkolók elvárásainak. Jota egyike volt azoknak, akik a leggyorsabban képesek voltak alkalmazkodni, köszönhetően rendkívüli küzdőszellemének, ami a drukkereknél a legfontosabb
– dicsérte őt Tiago Targino, az együttes korábbi csatára.
A 2023–2024-es idényre pedig nemcsak lépést tartott az élvonal tagjaival, hanem a legjobbjai közé is emelkedett. Ebben az évadban 32 tétmeccsen már 13 gólnál és hét gólpassznál jár, a Benfica elleni 2–2-es összecsapáson nyújtott teljesítménnyel és előkészítésével mindenki figyelmét felkeltette arrafelé.
Olyannyira, hogy már a világ egyik legerősebb válogatottjába is behívták időközben, és csütörtökön Svédország ellen be is mutatkozhat.
Hol máshol? Az Estádio D. Afonso Henriquesben…
S hogy hol a plafonja? Mivel 24 éves, és eddig minden szintugrást teljesíteni tudott, akadnak, akik úgy vélik, hogy még ennél is bőven juthat feljebb.
„Jota elképesztően gyors ütemben fejlődik. A számai egyértelműek, kulcsjátékos, és bárki, aki ilyen gyorsan alkalmazkodik egy olyan klubhoz, mint a Vitória, az más helyen is képes lehet erre. Úgy vélem, készen áll arra, hogy még ennél is magasabb szinten teljesítsen, és ott is gyorsan alkalmazkodjon” – mondta erről Targino.
Szerződése jövő nyáron jár le a guimaraesieknél, és piaci értéke mára több mint 25-szörösére emelkedett, a Transfermarkt 5 millió euróra taksálja, és a válogatottsággal ez csak növekszik a közeljövőben.
Könnyen lehet, hogy az öt éve még egy portói területi ligában játszadozó szélsőről a jövőben még hallunk a jelenleginél is magasabb szinten…
(Borítókép: Carlos Rodrigues / Getty Images)