Dárdai Palkó 2022-es debütálása után a márciusi felkészülési mérkőzéseken Dárdai Márton is bemutatkozhatott a magyar labdarúgó-válogatottban, ezzel a Dárdai család olyan tettet hajtott végre, amilyenre nem volt még példa a címeres mezben.
Édesapjuk, a korábbi szövetségi kapitány Dárdai Pál 61 fellépésen húzhatta magára a címeres mezt játékosként, ezzel a Dárdai család lett az első, amely több generációban is legalább három futballistát adott a magyar válogatottnak.
Egy fél megjegyzés ehhez, 1906 és 1908 között ugyanis arra már volt példa, hogy egy családból hárman, nevezetesen a Molnár testvérek, Ferenc, Imre és Ödön is pályára lépjenek, de ezúttal az apa-fia kapcsolatokra fókuszálunk.
Kezdjük is hát cikkünk apropójával!
Már idősebb Dárdai Pál is korábbi futballista volt, Pécsen 284 élvonalbeli meccsen 67 gólja volt középpályásként, de a válogatottság neki nem jött össze.
Fiai közül Pál a pécsi évek után a BVSC-nél töltött rövid időszak után a Hertha szűrője és egyúttal klublegendája lett, a nemzeti együttesben összesen 61 fellépésen jutott szóhoz, gólt szerzett Azerbajdzsán, Izland, Moldova, Anglia és Bosznia-Hercegovina ellen.
Klubkarrierjét követően a berliniek utánpótlásában kezdett el edzősködni, majd hét meccsen irányította a magyar válogatottat is, nagy szerepe volt abban, hogy az együttes kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra. Testvére, Balázs is futballista volt, 23 évesen egy mérkőzésen hunyt el.
A Hertha mesterének három fia is futballozik (mindhárom a berlini klubban), a legidősebb, a 24 éves Palkó 2022-ben, a görögök elleni évzáráson mutatkozhatott be a válogatottban, most pedig a középső gyermek, a német korosztályos válogatottakat végigjáró Márton is pályára léphetett, Törökország ellen még csereként, Koszovó ellen pedig végig a Puskás Aréna gyepén volt.
A 22 éves hátvéd/szűrő mellett még a támadó középpályás Bence is a klub alkalmazottja, legalábbis egyelőre, mert a nyáron Wolfsburgba igazol. Ő tavaly a német korosztályos válogatottal Magyarországon nyert U17-es Európa-bajnoki címet.
A Császár, azaz Albert Flórián a magyar labdarúgás (eddigi?) egyetlen aranylabdás (1967) futballistája. 1965-ben a Ferencvárossal megnyerték az UEFA-kupa/Európa-liga elődjének számító Vásárvárosok Kupáját, miután a döntőben 1–0-ra legyőzték a Juventust Torinóban. A háromszoros magyar gólkirály, négyszeres bajnok csatár 537 klubmérkőzésen 383 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, nem véletlenül viselte egyidőben az ő nevét a klub stadionja.
A válogatottban 1959 és 1974 között 75 mérkőzésen szerepelhetett, 31 találata az örökrangsorban a tizedik helyre repíti.
Az 1962-es világbajnokságon négy góljával hatos holtversenyben a legeredményesebb futballistának számított, az együttes a negyeddöntőben a későbbi finalista csehszlovákoktól kapott ki.
Ifjabb Albert Flórián is a fővárosi zöld-fehéreknél kezdett, középpályásként három bajnoki címet szerzett az együttessel, és részt vett az 1995–1996-os BL-csoportkörben is, sőt gólt szerzett a Real Madrid (1–1) és a Grasshoppers (3–3) elleni hazai mérkőzések során.
A címeres mezben nem sok sikerélmény adatott meg neki, ötször be-, egyszer lecserélték a hat vereség során, gólt nem szerzett. Jelenleg a Ferencváros női csapatát edzi.
Ahogyan Albertéknál, Mészölyéknél is óriási örökséghez kellett felnőni a sarjnak. A 2022 novemberében elhunyt Kálmán, avagy a Szőke Szikla játékosként és szakvezetőként is 61 találkozóig jutott a válogatottban, utóbbit épp most érte be Marco Rossi, így már csak a következő meccsig található az örökranglista képzeletbeli dobogójának alján.
Játékosként az 1962-es világbajnokságon az ötödik, négy évvel később a hatodik helyen zárt, a kettő között pedig Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. 1968-ban a negyeddöntő jelentette a végállomást a kontinensviadalon, a Vasassal négy bajnoki címet és három Közép-európai Kupát nyert. Kapitányként dirigált az 1982-es világbajnokságon, amelyen bár a csoportkörben búcsúzott Magyarország, a Salvador elleni tíz gól (10–1) a mai napig vb-rekordnak számít.
Géza is a Vasasnál kezdte pályafutását, majd légióskodott Dél-Koreában, Franciaországban, Cipruson és Izraelben is. Ő 18-szor húzhatta pályára a címeres mezt, edzőként jelenleg a harmadik időszakát tölti Újpesten.
Gelei József 1957-ben az MTK színeiben mutatkozott be az élvonalban, az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett. Később volt a Vasas és a Tatabánya kapusa is, utóbbiból hívták be a nemzeti együttesbe, 1965 és 1966 között 11 fellépésen játszott, közte a világbajnokságon a brazilok (3:1) és a bolgárok (3:1) elleni csoportmeccsel, valamint a szovjetek elleni negyeddöntővel (1:2).
Gelei Károly Csepelen kezdett el védeni, majd a Honvéd, a Vác, a belga Antwerp és Boom, a Pécs és a Szolnok érintésével ugyancsak Tatabányán kötött ki. Neki egy fellépés jutott, 1990-ben az Egyesült Arab Emírségek elleni 3–0 során védett.
Még egy kapusdinasztiát jegyezhetünk fel, az 1915-ös születésű Tóth György az Újpesttel nyert bajnoki címek mellett 15 válogatott meccset is a magáénak mondhatott, fia, Zoltán ugyancsak a negyedik kerületieknél szerepelve a szovjetek elleni 2–2-es idegenbeli Eb-selejtezőn jutott szóhoz. Érdekesség, hogy miután kiköltözött az Egyesült Államokba, fia, Chris Toth a helyi strandfutball-válogatott kapusa lett.
A magyar válogatott egyik legnagyobb értéke (és ezt 6 millió eurós piaci becslésével vehetjük most szó szerint is) Szalai Attila, aki a védelem egyik pillére – még akkor is, ha a németországi szereplése finoman szólva sem sült el eddig túl jól. A márciusi meccseken így is számított rá Marco Rossi, ő pedig a 42. és 43. meccsén is bizonyított. Édesapja, idősebb Szalai Attila a Vác és MTK között ingázott, majd Csepelen és Fehérváron is szerepelt, 1987-ben két összecsapáson képviselhette a magyar színeket, a lengyelek elleni 5–3-as Eb-selejtezős siker mellett az NDK elleni barátságos 0–0 volt ez a két meccs.
Papíron még bőven növelheti eddigi négymeccses termését az MLS-ben szereplő Sporting Kansas Cityt erősítő Sallói Dániel, aki ugyanakkor az albánok elleni 2021-es vb-selejtezős vereség óta nem lépett pályára Rossi együttesében. Édesapja, István így egyelőre jócskán előzi, hiszen a Videoton, a Rába ETO, a Kispest Honvéd és az izraeli Beitar Jerusalem és Maccabi Herzelya csapatában is megforduló középpályás 1992 és 1995 között 13 meccsen jutott szóhoz, az Ukrajna elleni debütálásán gólt is szerzett.
Aki esetleg Sallaiékat hiányolná a listán, Roland az unokaöccse az ugyancsak válogatott Sándornak, így vele e helyütt most nem foglalkozunk, ahogyan a testvérként pályára lépő futballistákat sem vettük fel a listára.
Ebben a kategóriában is szerepelhetne Szalai Attila, de nála remélhetőleg még messze a vége. Halmosi Zoltán 1967 és 1981 között 306 NB I-es meccsen erősítette a Haladást, 11 válogatottfellépésén pedig egy gólt szerzett, Írország ellen. Péter ugyancsak Szombathelyen kezdett, majd Grazba igazolt, mielőtt a Debrecennel három bajnoki címet szerzett. Angliában játszott a Plymouthban és a Hull Cityben, 2011 és 2018 között pedig ismét a Haladást erősítette. Számára 35 találkozó adatott meg a nemzeti csapatban.
Korsós István az 1966-os magyar–francia 4–2 során játszott balszélsőt, Attila pedig tagja volt az Újpest legutóbbi bajnoki címét megszerző együttesnek. A címeres mezben 11 fellépésen jutott szóhoz, Irán és Grúzia (2) ellen jegyzett gólt.
Halmosiék összmérlege 19–8–19 volt, de a Somogyi család még ennél is kiegyensúlyozottabb mérleget tudott felmutatni. Idősebb Somogyi József 1970 és 1974 között egy-egy győzelmet, döntetlent és vereséget jegyzett a válogatottban, fia 1991 és 1999 között pedig kettőt-kettőt gyűjtött mindegyikből.
Dárdai Pál fiai, Gelei Károly és Korsós István is az ijfabb Alberttel ellentétes utat járták be, értsd: csak nyertek, amikor játszottak. Ebben a kategóriában jelölt még a 26-szoros válogatott Zombori Sándor fia, Zalán is, aki az 1995-ös, Izland elleni 1–0-n ugrott be a végjátékra.
Na de akkor mit mondjunk a Nagy családra? József 1985-ben, Gábor pedig 2014-ben kapott egy-egy meccset, Algéria ellen 3–1-re, Kazahsztán ellen pedig 3–0-ra nyert a magyar csapat.
Egy bekezdést kell szentelnünk Marozsán Jánosra, a Siófoki Bányász színeiben bemutatkozó, a Honvéddal bajnok középpályás 1990 és 1991 között négyszer lépett pályára a nemzeti együttesben. Pályafutását Németországban zárta, így itt nőtt fel lánya, Marozsán Dzsenifer.
Ő a német válogatott utánpótlását végigjárva 112-szer szerepelt a felnőttcsapatban, 2013-ban Európa-, 2016-ban olimpiai bajnok lett. A Frankfurt és a Lyon játékosaként ötször nyert Bajnokok Ligáját, 2017 és 2019 között sorozatban háromszor lett a francia élvonal és Németország legjobb játékosa, 2016-ban és 2018-ban pedig a világ legjobbjának is megválasztotta az IFFHS.
A most 47 éves Lisztes Krisztián pályafutása során 49 alkalommal léphetett pályára a magyar válogatottban, ezeken az összecsapásokon pedig összesen kilenc gólt szerzett. A Ferencvárossal két bajnoki címet és hat trófeát szerzett, tagja volt az 1995–1996-os BL-csoportkörös csapatnak, sőt ő szerezte az első magyar gólt az elitsorozat főtábláján. Németországi karrierje során volt bajnok (Werder Bremen), kupagyőztes (Stuttgart, Werder) és KEK-döntős is (Stuttgart).
Fia, ifjabb Lisztes Krisztián májusban tölti be a 19. életévét. Jelenleg a Ferencváros játékosa, a klub színeiben 40 tétmérkőzésen 13 gól és öt gólpassz a mérlege, a nyártól pedig 4,5 millió euróért az Eintracht Frankfurt futballistája lesz. Végigjárta már az utánpótlás-válogatottakat, az U21-eseknél eddig nyolcszor lépett pályára, a következő lépés a felnőttbehívó lehet a számára.
Pintér Attila tagja volt az 1984-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyerő együttesnek, majd 1986 és 1991 között 20 meccsen a felnőtteknél is pályára léphetett. A nemzeti együttest 2013 és 2014 között öt mérkőzésen irányította, az északírektől elszenvedett Eb-selejtezős vereség jelentette számára a búcsút – éppen őt váltotta a kispadon Dárdai Pál.
Fia, Pintér Attila Filip még ifjabb Lisztes Krisztiánnál is fiatalabb, ő októberben lesz 19 éves, a Haladás csatára jelenleg az U19-es válogatottban szerepel.
(Borítókép: Dárdai Márton a Magyarország–Törökország-válogatottmérkőzésen a Puskás Arénában, 2024. március 22-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)