Akkor jön a játékvezetői labda, majd a hadonászás a botokkal, azaz az úgynevezett buli. Akkor is ez jön, ha valamiért kirepül a korong abból a harmadból. 

Rövid időn belül kétszer is, egyszer Sofron zseniális passza után. A fiatal magyar csatár nagyon ügyesen tud helyzetbe kerülni, a vébén 1+1 a statisztikája. Viszont kapura lövésünk még ebben a harmadban se volt.

Reul lényegében az első német kapura lövésből gólt szerzett. És sajnos nem is álltak le, azóta már egy kapuvasuk is volt. Sokkal koncentráltabban és lendületesebben játszanak, úgy kezdtek, mint a második harmad elején. Most nagyon nehéz helyzetbe kerültünk: 2 gólt kellene lőnünk, hogy biztos bennmaradjunk.

Sofron István, a magyar csapat gólszerzője igazi hokis családból származik, Csíkszeredában született, 3 éves volt, amikor átköltöztek Magyarországra. Erről így mesélt pár éve a Jégkorongblognak:

„Édesapám ekkor már szerepelt a román válogatottban, így világbajnokságon nem játszhatott Magyarország színeiben. Nagybátyám, Sofron Attila fiatalabb nála, ő már a magyar válogatottban jégkorongozhatott. A világbajnokság idején rendezett történelmi kiállításon nagyon jó érzés volt, hogy mindhárman együtt szerepeltünk azon a falon, ahol a magyar válogatott játékosokat mutatták be, mert egy barátságos mérkőzésen édesapám is játszott.”

Részben azért, mert a gyors, agresszív német csapat ellen ez jó eszköz a játék lassítására. Részben pedig azért, mert a bulikat eddig 28:12-re nyerjük.

A fehérorosz meccset leszámítva messze ez volt a magyar csapat legjobb második harmada (egy másik posztban már írtam arról, hogy miért különleges ez a játékrész). A németeknek ugyan sikerült kiegyenlíteni, és a 14:3-as kapura lövési mutató is jelzi, hogy hatalmas fölényben voltak. De a magyar csapat továbbra is nagyon zártan és elszántan védekezik, a németekből meg szerencsére nagyon sokat kivett, hogy az első 10-12 percet megnyomták ebben a játékrészben, így a harmad végén már magyar helyzetek is voltak.

Nem, ezt sem lehet. Azért még ne kezdje senki azt hinni, hogy ez a hoki korcsolyázó angolkisasszonyok sportja, nem véletlenül kellhet ennyi védőcucc.  

a németek, az egyenlítő gól után sokkal visszafogottabban játszanak, visszavették a tempót arra, amit az első harmadban mutattak, így a harmad utolsó perceiben (amikben általában mi szoktunk gyengébbek lenni) feltámadhattunk, és helyzeteink is voltak.

Mi ugyan biztosan nem fogjuk megszerezni őket, de megnézhetjük, hogy mivel jutalmazzák a végső hármat majd.

Benk szerzett jól korongot, és jött a vébé két legjobb magyar mezőnyjátékosa, csodás akció volt – de kellett hozzá az is, hogy a németek elcseréljék magukat –, amiből hatalmas helyzetünk lett, de ezúttal nem volt szerencsénk.

Mindössze eggyel többet, mint emberhátrányosat. Ma ez a második fórunk, nagyon be kellene ütni, a második harmadban más esélyünk nem is volt eddig.

gondoljunk arra, hogy előtte többször is szerencsénk volt. És még inkább arra, hogy a fehéroroszok is kiegyenlítettek ellenünk a szombati meccsen, ráadásul akkor kétgólos előnyünk kopott el, aztán mégis fel tudtunk állni, és újra elhúztunk két góllal (majd üres kapura lőttünk még egyet).

Persze csak gólokkal. Viszont rögtön adódik egy újabb kínzó kérdés: lehetséges, hogy valakit úgy felkennek a plexifalra, hogy betöri a sisakjával az egészet, aztán a következő plexielem lefejezi?

Nos nagyjából igen, úgy tűnik, hogy simán ki lehet törni a plexit, szerencsére azért a következő nem szokott lefejezni senkit. De attól még jó eséllyel elég kellemetlen lehet egy ilyen helyzet. 

a magyarok lebontották a berlini falat, de felépítették a szentpétervárit. De mégse tudom, Hager sajnos megszerezte a németek egyenlítő gólját (ez a 3. gólja, 7. pontja a vébén), a 32. percben emberelőnyből 1-1 lett.

A második harmad 11. percében vagyunk, és tartjuk az egygólos előnyt.

A negyedik német előny jöhet; mi egyszer voltunk eddig fórban. Ezt kegyetlen lesz kivédekezni.