15 perc alatt 3 gólt dobtunk, ez finoman szólva sovány. A dolgot menti, hogy a dánok sem jeleskednek góllövésben. Viszont legalább hat perce nem lőttünk gólt. Tán kapura sem lőtt senki.
Pedig nem kellett volna, mehetett volna ő is, így viszont egy rossz passz lett a vége.
Be is vágtunk egy gólt rögtön.
Rasmussen ki is kérte az időt.
Megint egy gyors akció, és már háromgólos hátrányban vagyunk.
Öt perc után volt gól a meccsen.
15 perc alatt 3 gólt dobtunk, ez finoman szólva sovány. A dolgot menti, hogy a dánok sem jeleskednek góllövésben. Viszont legalább hat perce nem lőttünk gólt. Tán kapura sem lőtt senki.
Ez a szerencsénk, hogy ők is elszórják a labdákat, és nem passzolnak, lőnek pontosan. Elég alacsony színvonalú eddig a mérkőzés.
A csehek ellen is több ilyen volt, most sem kéne szórakozni.
így nem érvényes a gólunk.
Eddig a védekezésünk nem az igazi.
A dánok nagyon megnyitják a védőfalukat, amely a magyar támadóknak nem szokott ízleni. Most sem ízlik. Az előbb Klivinyinek sikerült betörni, Kisfaludynak pedig odapasszolni a labdát, ez lenne a jó irány. De sajnos ehelyett sokszor eladjuk a labdát.
Ez most szép volt a sarokból.
Megint egy gyors indítás, a végén szélről egy gól.
Lehetett volna két perc simán, de csak egy sárga.
A dánoknak alapvetően fekszik a nyitottabb védekezés. Kérdés, hogy mennyire tudjuk lábbal követni a dánokat így
Remek bejátszást kapott, és szépen is fordult be.
Nem lett volna szabad hagyni őt lőni.
Az első támadásunknál bemutattuk, mit NEM szabad csinálni a dánok ellen. Eladni a labdát, és hagyni, hogy a dánok átrohanjanak rajtunk. Ebben a műfajban ugyanis a dánok verhetetlenek.
Az eddigi meccsek mérlege alapján jobbak vagyunk a dánoknál, 49 meccsből 26 magyar győzelem 20 dán győzelem és 3 döntetlen volt. Persze, ez az égvilágon semmit nem jelent a mai meccsre nézve.
A magyarok kezdtek.
Játszottunk jó pár emlékezetes meccset a dánokkal, nyilván elsőre a Sydney-ben játszott olimpiai döntő villan be mindannyiunknak, amelyet egy borzalmas végjátékkal elvesztettünk. Aki nem emlékszik rá, azt meg is hagynám ebben a boldog tudatállapotban.
Emlékezzünk inkább a 2003-as horvátországi világbajnokságra, ahol az utolsó csoportmeccsen kerültünk össze. A csoport - és az addigi játékunk úgy alakult -, hogy ki-ki meccs lett, félő volt, hogy hazamegyünk, ám hatalmas játékkal 29-19-re legyalultuk a dánokat. Gyakorlatilag most is élet-halál kérdés nekünk a győzelem, és ám a csapatunkban ezúttal sajnos már nem játszik Radulovics, Ferling vagy Farkas Ági, ám most is ott lesz a pályán Görbicz Anita.
A mérkőzés előtt a magyar válogatott szövetségi kapitánya azt mondta, nem az ellenfél miatt motivált, lényegtelen, hogy Dánia az ellenfél.
"A hangulat ismét jó, de meglátjuk, hogy idegesek lesznek-e a pályán a lányok, amúgy nem hiszem, hogy azok lesznek. Próbáltam őket lenyugtatni, hogy mindent ki tudjanak hozni magukból" - mondta.
Azt szeretné, hogy jól kezdjen a csapat, és az adott meccsszituációkat oldjuk meg, ne gondoljunk más helyzetekre.
Akkor is kikaptunk a dánok elleni meccs előtt, aztán a vége egy 29-22-es győzelem lett. Más kérdés, hogy mindkét csapat kicserélődött azóta.
Nyert Montenegró is, ami nem olyan jó hír: 28-27-re verték a cseheket, és már nekik is két pontjuk van. Jobb lett volna, ha nulla ponttal érkeznek ellenünk pénteken.
Megbüntették a magyar szövetséget, mert a küldöttség egyik tagja odébb lökött egy embert a hétfői meccs egyik időkérése előtt. Részletek itt.
A csehek ellen ötgólos vereséggel kezdte a női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságot, görcsös, ideges játékkal, a szövetségi kapitány sem volt elégedett a látottakkal.
A folytatás sem lesz könnyebb, mert a csoportban a legnehezebb ellenfél, Dánia jön, de legalább Kim Rasmussen szövetségi kapitány ismeri őket. Pénteken Montenegróval folytatjuk, és mivel a csoportból az első három megy tovább, muszáj lenne legalább egy meccset nyerni a hátralévő kettőből.