A Pirate Bay nagy nyilvánosságot kapott pere óta úgy tűnt, elcsendesedik a vihar a fájlcsere körül, a kalózoldalak úgyis mindent túlélnek, a szórakoztatóipar pedig mintha feladta volna a harcot ellenük. 2011 végén kiderült, hogy nem így történt, az elmúlt két év csak a vihar előtti csend volt, és Hollywood meg a zeneipar minden eddiginél keményebb támadást indított a kalózok ellen.
Az invázió sok fronton zajlik egyszerre: a SOPA törvénytervezetet ugyan egy példátlan online lázadásnak sikerült megfúrni, de az ACTA nemzetközi szerződést egymás után írják alá a világ országai, a Pirate Bay utolsó fellebbezését is elutasította a bíróság, a Megaupload bezárása nyomán pedig pánikszerűen húzzák le a rolót a webes fájlcsereportálok. És csemegének még egy, nagyobb nyilvánosságot nem kapott sztori: Németországban a játékkiadók egyesével keresik meg a játékaikat kalózváltozatban letöltőket, és fenyegetik őket perrel (amitől egy 800 eurós adomány ellenében nagyvonalúan eltekintenek). De mi a helyzet itthon, kell-e félniük a hazai fájlcserélőknek?
Amikor legutóbb – éppen a Pirate Bay-per kapcsán – itthon körbeérdeklődtünk, a jogvédők egyöntetűen azt mondták, nem akarnak a felhasználókra vadászni, a célkeresztjükben inkább a nagy torrent trackerek állnak. Úgy tűnt, a hadüzenet csak arra vár, hogy a magyar ügyészség állást foglaljon abban, pontosan milyen törvényt és hogyan sért egy torrentoldal üzemeltetése, és aztán nagyon csúnya világ köszönt a hazai fájlcserélő közösségre.
Nos, nem köszöntött. Az elmúlt évek legnagyobb hazai warezbotránya a kézikamerával felvett premierfilmeket terjesztő Cinedub csapat, illetve pár hozzájuk kapcsolható oldal lekapcsolása volt. Valószínűleg itt sem beszélhetünk azonban a kalózkodás ellen indított átfogó támadásról, inkább csak egyedi, célzott akcióról. A csoport működése ugyanis már annyira szem előtt volt, hogy több nagy nemzetközi filmkiadó is a filmbemutatóinak halasztásával büntette miatta Magyarországot.
A német boszorkányüldözéshez hasonló akciókra Magyarországon aligha számíthatunk, ahhoz ugyanis az kellene, hogy a jogsértéssel gyanúsított felhasználók személyazonosságát az internetszolgáltató kiadja a jogtulajdonosnak a torrent trackerek naplófájljaiban levő ip-címek alapján. Erre az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény nem ad lehetőséget, az ilyesmire mindenképpen az érintett hozzájárulása vagy bírói végzés szükséges, mondta el kérdésünkre dr. Dallos Zsolt ügyvéd, fájlcsereügyek specialistája. Ha ez mégis megvan, a felhasználókat egyesével megkeresni már lehet legális, peren kívüli egyezségi ajánlat és illegális (zsarolás) is, ez már az adott ügy részleteitől függ.
A Megauploadhoz hasonló cyberlocker-megoldás (az egyes felhasználók gépeinek összekötése helyett egy nagy központi szerverpark tárhelyére tölt fel és le mindenki) itthon nem honosodott meg. Az ilyen oldalak legnagyobb előnye az egyszerű kezelhetőség lenne, nem kell hozzá külön programot telepíteni, minden egy-két kattintással megy – úgy tűnik, ez a modell Magyarországon kevés volt ahhoz, hogy a torrentezők mellett életképes legyen. Talán azért is, mert az ilyesmihez komoly befektetés, sok szerver, nagy sávszélesség szükséges. A legutóbbi nagy cyberlocker-razzia egyébként Ukrajnában volt, ahol az ország teljes internetes adatforgalmának negyedéért felelős ex.ua 200 szerverét foglalták le. Az oldal kiemelt helyen szerepelt az amerikai zenekiadó szövetség közellenségeinek listáján, amit a kínai Google-nént ismert Baidu kereső és az orosz Facebook-klón, a Vkontakte vezet.
Maradnak a fizetős ftp szerverek, az sms-warez és a torrent. A fizetős ftp-k számítottak hagyományosan a kalózvilág elitjének, a kémfilmekbe illő módon folyton változó címen és jelszóval elérhető titkos szerverekre kerültek fel először az új filmek, zenék és játékok, csak a beavatottak szűk körének. Mostanában egyre kisebb a jelentőségük, minden szinte azonnal átkerül az ilyen oldalakról torrentre. Az sms-warez más tészta, itt megfordul az irány, és torrentről, innen-onnan összegyűjtött tartalomhoz adnak hozzáférést a fenntartók emelt díjas sms fejében az olyan felhasználóknak, akiknek a fájlcsere egyébként túl bonyolult lenne. Vagyis nagyjából ezek az oldalak szívják fel itthon a Megaupload-féle oldalak célcsoportját. És bármennyire is úgy látszik, hogy könnyen lebuktathatóak (hiszen sokszor nyíltan hirdetik magukat, és a pénz nyomát követve megfoghatók az üzemeltetők), bármennyire is általános megvetés övezi őket a kalóztársadalomban, néha úgy tűnik, érthetetlen módon nem bántják őket a hatóságok.
Végül ott a torrent, ami Magyarországon valósággal virágzik. Az asva.info magyar fájlcsereportál felmérése szerint a hazai torrentoldalak forgalma töretlenül nő, ma már jó néhány, százezer feletti felhasználóval dolgozó tracker működik itthon, a 15 legnagyobb oldalon összesen 1,1 millió felhasználót számláltak össze tavaly karácsonykor. Persze ez az összesítés nem veszi figyelembe, hogy egy ember egyszerre több oldalon is fenn lehet, szóval a valós szám ennél jóval alacsonyabb, de még így is rengeteg. És ez a rengeteg ember a Magyarország által nemrég aláírt ACTA egyezmény szerint mind bűnöző.
A magyar jogvédők és kiadók, úgy tűnik, az egyszeri felhasználó helyett egyöntetűen azokra akarnak utazni, akik pénzt húznak a kalózkodásból. „A ProArt azon jogsértő szolgáltatások elleni fellépést szorgalmazza, melyek komoly bevételre tesznek szert mások szellemi terméke illegális terjesztése által. Ezek nemhogy jelentősen torzítják a piaci viszonyokat, hanem egyenesen ellehetetlenítik a legális szolgáltatások elterjedését. Szeretnénk, ha mindenki számára világos lenne, hogy a magyar zenét és a magyar filmet csak a magyar közönség tudatos magatartása tarthatja fenn” – mondta kérdésünkre dr. Horváth Péter, a ProArt igazgatója.
Hasonlóan áll az Artisjus is a kérdéshez. „Szerintünk a fogyasztók ellen nem harcolni kell, hanem megérteni, hogy mi az igényük. Az emberek nem jogszerűek vagy éppen jogsértők akarnak lenni, hanem a lehető legegyszerűbben, legkényelmesebben élvezni a zenét. Amíg nem tettünk meg mindent, hogy a fogyasztók igényeit kielégítő zenei piac legyen Magyarországon, azt gondoljuk, nincs értelme arról gondolkozni, hogy milyen szankciókat lehetne ellenük alkalmazni” – fogalmazott Tóth Péter Benjamin kommunikációs igazgató.
A NAV-on belül külön osztály alakult a fizetős warezoldalak felszámolására. 2011-ben összesen 11 nyomozást folytattak le, és bár a lekapcsolt oldalak által okozott kár papíron csillagászati volt (2,5 milliárd forint az adóhatóság szerint), nyílt titok, hogy ha egy oldal megszűnik, kettő lép a helyére, és a 11 bezárt oldal egyébként is csak csepp a tengerben. A NAV szerint mindenesetre sikerült komolyan visszaszorítaniuk a magyar fizetős warezoldalakat, ami azzal járt, hogy nőtt a jogilag nehezebben támadható (nincs illegális tartalom a szervereken, csak azokra mutató linkek) torrentoldalak népszerűsége.
A három évvel ezelőttihez képest tehát a magyar helyzet úgy áll, hogy a jogilag és a kisebb infrastruktúraigény miatt fizikailag is nehezebben elkapható torrentoldalak futtatói átmenetileg fellélegezhetnek, kicsit kikerültek a célkeresztből, helyettük a fizetős warez lett a célpont. Az egyszeri fájlcserélő felhasználónak viszont továbbra sem kell attól tartania, hogy úgy jár, mint német kollégái.