Van nálam egy Pixel, egy Nexus 4 mobil és egy Nexus 7 tablet. Adja magát, hogy kipróbáljuk a Google által elképzelt életmódot, csak a vállalat hardvereit használjuk, kizárólag online éljük életünket. Könnyű átállásra számítottam, leginkább azért, mert nem is nagyon kellett átállni.
A Google már évek óta az online élelet népszerűsíti. Alapelvük, hogy mindent meg lehet oldani a weben, online alkalmazásokkal, távoli szervereken tárolt adatokkal. Termékpalettájuk is erre épül, az emaitől az Androidon át egészen a Chromebookig. Ez utóbbi tipikus példája annak, hogyan lesz egy lesajnált termékből sikersztori. Amikor a Chromebookot három évvel ezelőtt bemutatták, szinte senki nem értette, mi értelme egy olyan laptopnak, amely internetkapcsolat nélkül nem is tud működni. Ma már tényező a piacon, az Amazonon sokáig egy Samsung Chromebook volt a legsikeresebb termék a laptop kategóriában.
A Google már a kezdetektől azt állította, hogy a jövő egy olyan operációs rendszer, amelynek offline részei egyszerűen értelmezhetetlenek és feleslegesek lesznek. A felhasználó meg tudja nézni a leveleit, szerkeszteni tudja dokumentumait, még képet is tud szerkeszteni, ha pedig letölt valamit, akkor eltárolhatja a tucatnyi online tárhelyet kínáló szolgáltató egyikénél.
Szép új világot képzelt el a cég, amikor mindenhol netközelben van a felhasználó, egy pillanatig sem kapcsolódik le a gyors és megbízható internetről. Eddig az elmélet, mert később a Google is visszavett a tempóból, és belátta, hogy ez nem teljesen így van. Következő generációs Chromebookjaiba már nagyobb merevlemezt tettek, hogy azok is tudjanak filmeket nézni és fényképeket tárolni, akik nem értették meg a Google által felvázolt jövőt. És arra is rá kellett jönni, hogy az az elképzelés sem állja meg a helyét, hogy mindenhol gyors és megbízható az internetkapcsolat, emiatt egyre több offline funkció is belekerült a Chromebookokba. Az alapfelvetés azonban maradt.
Úgy döntöttünk, hogy felvesszük a kesztyűt és megpróbálunk úgy élni, ahogy azt a Google elképzelte. Ehhez kértünk kölcsön egy Pixelt, ami a Google legújabb Chromebookja és amivel végre tarolni szeretne a piacon de legalábbis irányt mutatni, merre kellene menniük a gyártóknak. Kaptunk még egy Nexus 4 mobilt és egy Nexus 7 tabletet, hogy teljes legyen a Google-élmény.
Mielőtt belemerülnék a részletekbe, fontos megjegyezni, hogy milyen termékeket használok a mindennapokban: androidos mobilom van, egy viszonylag régebbi modell, nem is a legújabb Androiddal. Van egy iPad2 tabletem, a munkahelyemen Windowst használok, otthon leginkább OSX-et. És mindegyik rendszerrel és termékkel elégedett vagyok.
Könnyű hétnek ígérkezett, hiszen most is szinte mindent online csinálok, csak egy-két homályos pont volt a teszthét előtt. Levelezés, szövegszerkesztés, naptár, hírek – ezekben a folyamatokban nincs semmilyen változás, szinte a megjelenés óta használom, illetve használjuk a szerkesztőségben is ezeket a termékeket. Ennek ellenére mindig is voltak offline alkalmazásaim, cikket írni például WordPadben és iWriterben szeretek, képet szerkeszteni PaintNetben, szoktam használni Skype-ot a Gtalk mellett, mert vannak ismerőseim, akik csak ott elérhetőek. És hébe-hóba előveszek valamilyen régebbi kalandjátékot is.
A Pixel megvásárlásával a felhasználók egy terabájtnyi tárhelyet kapnak a Google Drive-ban. Ez bőven elég ahhoz, hogy a felhasználó felhőben tárolja zenéit, kedvenc filmjeit és a családi fotókat. Mivel mi csak kölcsönkaptuk a gépet, ezzel nem élhettünk, így alternatív tárhelyeket kerestünk. A Google által ajánlott 15 gigabájt nevetségesen kevés, ha tényleg komolyan gondoljuk az online életet. Már most elfoglalom a felét, így ha további tárhelyre lenne szükségem a Google-tól, akkor azt pénzért kell megvenni: havi öt dollárért 100 gigabájt jár, havi tíz dollárért 200 gigabájt.
Nem fizettem, inkább a jól bevált alternatívákat használtam. Fájlok, e-könyvek tárolására a Dropboxot, a képeknek tökéletesen megfelelt a Flickr, ők május végétől egy terabájt ingyen tárhelyet adnak valamennyi felhasználónak. Öt megabájtos képből is több mint kétszázezret tudunk feltölteni, így egy ideig ez elég lesz.
Zenére ott a féltucatnyi online zeneszolgáltató, a Pandora, a Deezer, a Spotify – bár ezekből itthon csak a Deezer érhető el. Nálunk szerencsésebb országokban a Google Music is elérhető, itthon azonban csak kevesen tudtak regisztrálni úgy, hogy induláskor sikerült valahogyan meghívót szerezniük. Hasonló a helyzet a Google-rádióval is, az Egyesült Államokban elérhető, itthon csak trükközve lehet használni. Az elmúlt hónapok felhasználói szokásai azt mutatják, hogy ez lesz a jövő zenehallgatási módszere, az Egyesült Államokban még a torrent is kimegy lassan a divatból, annyian használják a zene- és film streamingelő szolgáltatásokat. Én a Google Musicot használom laptopon és mobilon, kollégám a Deezerre esküszik – az a jó ezekben a szolgáltatásokban, hogy mindenki megtalálja az igényeinek és zenehallgatási szokásainak megfelelőt.
A filmekkel, illetve filmnézéssel bajban voltam, hiszen Magyarországon még nem elérhetőek a Netflix, Hulu és társaik. Torrentezni nem szép dolog, fizikai dvd-lejátszó nincs a Pixelben, így nem sok lehetősége van a magyarországi felhasználóknak, ha szigorúan online termékeket szeretne használni. Az egyik lehetőség, hogy a kölcsönkapott filmeket Dropboxon tárolja és onnan játssza le egy alkalmazással. A Magyar Telekomnak is van egy próbálkozása, a Moziarénával laptopon, tableten és mobilon is lehet mozifilmeket kölcsönözni néhány száz forintért. Ha legálisan akarunk filmet streamelni, akkor ez lehet a megoldás, a többieknek maradnak a trükkök, hogy a külföldön népszerű filmes streaming szolgáltatásokat működésre bírják.
Azt gondoltam, a csak online élet akkor bukik meg, amikor majd képet kell szerkeszteni cikkhez, mert úgysem találok olyan online képszerkesztőt, amely kényelmes lehet erre. Tévedtem, alig egy perc kutakodás után megtaláltam a Pixlrt, amellyel sd-kártyáról, url-ről is meg lehet nyitni képet, amit aztán akárhogy szerkeszthetünk, méretet változtathatunk, nagyjából ugyanazokat tudja, mint az offline PaintNet. Ne gondoljunk semmi bonyolultra, egyszerű képszerkesztőről van szó, de arra tökéletes, hogy átméretezzek vagy megvágjak egy-két képet. Ezt az alkalmazást meg is tartom a későbbiekre, vagyis arra az időszakra, amikor majd nem kell mindent online csinálni.
A Google-életre átállás arról szól, hogy mennyire vagyunk hajlandóak feladni jól megszokott offline eszközeinket. Ez valakinek könnyebben megy, de sokan ragaszkodnak az évek óta kialakított alkalmazásaikhoz. Nekem is nehezemre esett a minimalista WordPad és iWriter helyett Docsot használni, de bele lehet jönni. Az is igaz, hogy akkor dől el igazán, mennyire sikeres az alternatíva, ha a teszt vége után is használnám. A Pixlr-t használom azután is, hogy visszaadtam a teszttermékeket, de szövegszerkesztésnél visszatértem a megszokottakhoz.
Majdnem mindent megtehetünk az alkalmazások letöltése és telepítése nélkül, de van néhány alkalmazás, amelyeknél ez nem járható út. Probléma például, hogy online nem működik a Skype Pixelen. Mobilon és tableten ezzel nincs is gond, mert létezik a Skype ezen verziója, a Chromebookon azonban bonyolultabb a helyzet, virtuális Linux futtatása a megoldás. Fájlokat kitömöríteni sem egyszerű folyamat, több online szolgáltatót is kipróbáltunk, egyikkel sem ment olyan egyszerűen, mint a Windows alatt.
A Google mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Chrome OS ne csupán egy böngészőnek tűnjön sok tabbal. Ennek ellenére sokszor böngészőnek tűnik sok tabbal. Csak akkor nyílnak külön ablakban az alkalmazások, ha ezt úgy állítjuk be. Lehet, hogy csak megszokás kérdése, de nekem kényelmesebb, ha a számológép és a képszerkesztő külön ablakban nyílik és alt+tab billentyűkombinációval tudok váltani az ablakok között.
Az alap irodai munkához minden alkalmazás le lehet tölteni az Chrome OS-ben, speciális igényekre már nem ez a helyzet. Ha komolyabban akarunk képet vagy videót szerkeszteni, akkor nem a Chrome OS-t választjuk, mint ahogy a hardcore játékosoknak sem ajánlott ez a gép, de az unaloműzéshez találunk azért pár játékot itt is.
A Nexus 4 önmagában is tökéletes mobil, a Pixellel kiegészítve többet is kihozhatunk belőle. A Google három készüléke tökéletes összhangban működik egymással, csak annyit kell tenni, hogy engedélyezem, hogy a készülékek állandó szinkronban legyenek. Így ha a laptopon megnyitok hét-nyolc tabot, és azokat a buszon is megnézném a tableten, akkor ezt könnyen megtehetem. Ez sem újdonság, hiszen eddig is így használtam, ráadásul az összes olyan készüléken működik a szolgáltatás, ahol Chrome böngészőt használunk, vagyis az iPadet és a Macbookot is belevehetjük a csapatba.
A pendrive-ot, külső merevlemezt, sd-kártyát el is felejthetjük egy időre, hiszen az összes dokumentum elérhető mindhárom eszközön, ehhez még a Dropboxot és a Flickrt hívtuk segítségül az említetteken kívül.
A Google által elképzelt életbe beletartoznak a különböző szolgáltatások, amelyek áthálózzák mindennapjainkat, ha engedjük. Az egyik ilyen a Google Now, amely egyfajta személyi titkárként működik. Szól, ha ideje indulni a naptárba beírt találkozóhoz és alternatív útvonalat is javasol, ha éppen dugó van a városban. Ha egy mozi közelében sétálunk, akkor kiírja nekünk az aktuális moziműsort, hátha úgy döntünk, hogy beülünk egy filmre.
Magam is meglepődtem, de a projekt alatt elkezdtem használni a Google Plust. Nem mint közösségi oldalt, hiszen erre ott a Facebook és bőven elég egy oldalon látni ugyanazokat a videókat, vicces képeket. A Google Plust inkább információszerzésre használom, érdekes embereket, blogokat, híroldalakat követve, egy adott témára keresve a hagyományos keresők találatain túlmutató eredményeket kapok. A másik hasznos szolgáltatása a képválogatás, mostantól az sem baj, ha tucatnyi fényképet készítek egy témában, mert az automatikus feltöltéssel és a Google+ válogatásával a nyaralás néhány száz képéből emészthetőbb mennyiségű képet mutathatunk meg a családnak. Itt a mobilos képek és a fényképezőgéppel készített, vagyis laptopon sd-kártyáról feltöltött képek között is okosan válogatja ki a legjobbakat, elkerülve az ismétlést.
Az egész koncepció buktatója az lehet, hogy a Google feltételezi, hogy körülvesz minket az internet, a nap bármely szakaszában, a világ bármely pontján. Ez szerencsés esetben akár így is lehet, otthon és a munkahelyen van wifi, útközben mobilinternetet lehet használni, a tabletre és a laptopra például a mobilról osztom tovább az internetet. De ritka az olyan előfizetés, amivel korlátlanul lehet filmeket nézni, zenét hallgatni útközben és a laptop összes internetigényes alkalmazását kiszolgálni. Nem mindenhol elég gyors a kapcsolat, elég bosszantó hosszú perceket várni arra, hogy az online képszerkesztőben feltöltődjön végre a kép. Arról nem is beszélve, hogy amíg nem törlik el tényleg a roamingdíjakat, addig külföldön csak a wifiben bízhatunk, de az nem mindenhol van.
Magyarországon csak a Nexus 4 mobil és a Nexus 7 tabletet lehet megvásárolni, a Pixel egyelőre nem kapható. Egyelőre nem is tudni, hogy mikortól lehet majd itthon is hozzájutni. A Pixel, Nexus 4 és Nexus 7 megmutatja, milyen lehet majd a jövőben tényleg csak a felhőben élni, ma azonban még sok olyan helyzet van, amikor kénytelenek vagyunk offline szolgáltatásokat is használni. Vagy azért mert kényelmesebb, vagy azért, mert nincs megfelelő alternatíva, legalábbis itthon.