Donald Trumpot hiába választották meg Amerika következő elnökévé, még mindig nem sokat tudni arról, mi is a terve olyan apróságokkal, mint a kiberbiztonság, a tömeges állami megfigyelés, a netsemlegesség vagy a kutatásfinanszírozás. Összeszedtük, mire számíthat a techszektor a következő elnök alatt. Van, ami jól sülhet el, de sok dologban visszaugorhatunk pár a pár évvel ezelőtti állapotokhoz.
Trump katasztrófát jelentene az innovációra nézve. A víziója szembemegy a szabad gondolatcserével, az emberek szabad mozgásával, illetve a rajtunk kívüli világgal való produktív kapcsolattartással, amely kritikus a gazdaságunk számára, és az innováció és növekedés alapját jelenti.
Az internetes iparág alig várja, hogy együtt dolgozhasson önnel a növekedést, innovációt és a szabad fogyasztói választást ösztönző irányelveken.
Ez a két idézet tökéletesen összefoglalja, mekkorát fordult a világ Donald Trump, illetve Donald Trump a világ körül szűk fél év alatt.
Az első idézet abból a júliusi nyílt levélből való, amelyben a techszektor 145 neves képviselője ment neki az akkor még csak elnökjelöltnek. A második mondat már november közepén született, amikor a 40 nagy techcéget a tagjai közt tudó Internet Association írt hosszú levelet [pdf], amelyben a saját javaslataikat ajánlják a következő elnök szíves figyelmébe. Hiába tették korábban nyilvánvalóvá, hogy Hillary Clintonnak sokkal jobban örülnének, a sokakat meglepő választási eredmény után gyorsan nekiláttak a viszony rendezésének, hogy mentsék, ami menthető.
Még a kampány alatt megnéztük, hogy egyik vagy másik jelölt hatalomra kerülése esetén mire számíthatna az amerikai techvilág. sőt az egész világ, hiszen az utóbbi években több heves társadalmi vita is éppen technológiai kérdések körül robbant ki, tömeges megfigyelési botránytól a terrorizmus elleni harcon át a sorozatos nagy hekkertámadásokig, és az a világ többi részének, így Magyarországnak se mindegy, hogy ezekhez a kérdésekhez Amerika hogyan fog viszonyulni. Most, hogy már tudjuk, Donald Trump valósíthatja majd meg az elképzeléseit, érdemes újra megnézni, mire számíthatunk.
Már csak azért is, mert Trump a kampányban beszédes módon nem sok szót fecsérelt a techszektort közvetlenül érintő kérdésekre (hiába próbálták kihúzni belőle a véleményét az ágazat képviselői), a kevés megnyilvánulása pedig inkább negatív volt, miközben a fő kampányüzenetei az amerikai gazdaság felpörgetésére vonatkoztak – csakhogy az Egyesült Államok öt legértékesebb cége éppen a techszektorból jön.
Obama elnöksége alatt a Szilícium-völgy szépen összebarátkozott Washingtonnal, a pénz és az emberek is előszeretettel mozogtak Amerika politikai és technológiai központja között. Trump elnöksége megszakíthatja ezt a barátságot, de legalábbis hosszú mosolyszünet várható.
A leendő elnök egyik fő üzenete az volt, hogy ha ő állna a parancsnoki hídon, keményebb kézzel fogná a kormányt, és például a Csendes-óceáni Partnerség nevű szabadkereskedelmi egyezményt már az első napján vissza is akarja mondani. Kína pedig rendszeresen az amerikai gazdaság főellenségeként jelent meg az országot elárasztó olcsó áruk és a még olcsóbb kínai munkaerő miatt. Ezért Trump masszív importvámokkal sújtaná a kínai cégeket, ami viszont az ellenzők szerint könnyen visszaüthet.
Rá fogjuk venni az Apple-t, hogy más országok helyett ebben az országban gyártsák az átkozott számítógépeiket és dolgaikat.
– mondta már januárban is Trump, aki a külföldön dolgoztató amerikai cégeket külön is büntetné azzal, hogy az anyaországba visszaimportált termékeikre magasabb vámot vetne ki. Ezzel viszont éppen az amerikai cégeket tenné kevésbé versenyképessé a külföldi vetélytársakkal (például az Apple-t a Samsunggal) szemben.
Az MIT Technology Review számításai szerint egy iPhone 6S Plus 30-100 dollárral kerülne többe, attól függően, hogy mennyire alapos amerikanizációra kényszeríti a céget az új elnök. A drágulás egyébként nagyrészt nem is a drágább munkaerőnek lenne köszönhető, hanem az Amerikában nem elérhető gyártási komponensek importköltségeinek. 2009-ben egyébként az Obama-kormány is próbálkozott magas importvámmal Kína ellen, de nem értek célt vele.
De nemcsak az olcsó kínai munkaerő kiesése viselné meg az amerikai cégeket, hanem a szabadkereskedelem esetleges szigorításával a fejlődő piacokat is nehezebb lenne letarolni az exportált amerikai termékekkel. Kína már be is lengette, hogy ha Trump tényleg keménykedni tervez, akkor az Apple búcsút mondhat az iPhone-értékesítésben kulcsfontosságú kínai piacnak.
Trump bevándorlási politikája is érzékenyen érintheti az ágazatot, főleg az a terve, hogy megnehezítse az úgynevezett H-1B munkavállalói vízummal érkező külföldiek alkalmazását. Abban egyébként egyetértés van, hogy a H-1B program reformra szorul, inkább ennek az irányáról szólnak a viták, a techcégek a rugalmasságukat és a minőségi kutatást féltik.
Sok szilícium-völgyi cég ugyanis ezzel a vízummal biztosítja a jellemzően magasan képzett külföldi munkaerőt a működéséhez. Ugyanakkor korábban is érte már olyan kritika a H-1B-t, hogy bizonyos cégek visszaélnek vele, és arra használják, hogy az amerikainál olcsóbb munkavállalókat alkalmazzanak vele. Jelzésértékű, hogy Trump azt a Jeff Sessionst jelölte ki az igazságügy-miniszteri posztra, aki a H-1B vízum régi nagy kritikusa.
Ami viszont Trump gazdaságpolitikájában kedvező lehet a techszektorra nézve, hogy hazavihetik a nagy cégek a kedvezőtlen adózás miatt külföldön tartott pénzhalmaikat: a tervek szerint 35-ről 10 százalékra csökkenhet az ezekre vonatkozó adókulcs.
A kiberbiztonság kérdésében különösen ellentmondásos Trump. Kiemelten fontos területről van szó, hiszen a kibertámadások ma már a mindennapok részei, és az orosz hekkerek feltételezett amerikai machinációi, illetve a fél internetet megbénító túlterheléses támadások révén ez az amerikai köztudatba is egyre inkább beszivárog.
Nem sokkal a választás előtt Trump csapata ki is adott ugyan egy kiberbiztonsági állásfoglalást, de a nyúlfarknyi szövegből inkább az derül ki, hogy Hillary Clinton milyen nagyon gondatlan, semmint az, hogy mi lesz a kérdéssel a következő négy évben. Ami kiderül, hogy fel akar állítani egy csapatot, hogy az áttekintse az amerikai kibervédelem helyzetét, és kitalálja a további teendőket. De egyébként is inkább az derült ki eddig, hogy Trump nem nagyon érti ezt az egész kiberdolgot.
Annyi valószínűsíthető, hogy agresszívebb lesz ezen a téren a kormány, és a védekezés helyett a kibertámadási képességekre kerülhet nagyobb hangsúly.
Amerika dominanciájának megkérdőjelezhetetlennek kell lennie, márpedig ma totálisan megkérdőjeleződik
– mondta erről korábban. Szintén ebbe az irányba mutat, hogy a kínai hekkerek ipari kémkedésével szemben is zéró toleranciát hirdetett.
Érdekes lesz viszont, hogyan békíti össze ezt a karakán kiállást az oroszokkal szembeni nyitottságával. Egyrészt ugyanis folyton arról beszélt, hogy keményebben oda kell csapni a kibertámadóknak, másrészt viszont szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy orosz állami hekkerek állnának a támadások mögött, és általában is pozitívabban viszonyult Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz. Márpedig az Obama-adminisztráció októberben beleállt az oroszvádba, és ha Trump elnökként olyan információval találkozik, amely meggyőzi erről, a két szempont közül valamelyiket fel kell majd adnia.
Trump többször világossá tette, hogy nem lesz szívbajos, ha a hatóságokkal vitába szálló techcégeket kell megszorongatni. Ez az utóbbi években újra fellángoló titkosítási vita kapcsán került többször elő. Ennek a lényege dióhéjban, hogy a terrorizmus és más bűntények elleni harc jegyében érdemes-e a titkosítás gyengítésével hozzáférést adni a hatóságoknak a felhasználók adataihoz, vagy egy ilyen hátsó bejárattal többet ártanánk-e a személyesadat- és nemzetbiztonságnak, mint amennyi haszna lenne.
A szakértők egybehangzó véleménye, hogy nincs biztonságos hátsó ajtó, amin a hatóságok átjárhatnak, de a bűnözők nem; Donald Trump egybehangzó véleménye viszont az, hogy a cégeknek egyszerűen azt kell csinálni, amit a hatóságok a bűnözők elleni harcban kérnek tőlük és kész, nem pampogni az adatvédelemről. Ennek a kicsúcsosodása volt az FBI és az Apple közötti év eleji titkosítási csatározás, amikor Trump is kritizálta az Apple-t, mert nem voltak hajlandók a saját titkosításuk feltörésével segíteni a hatóságot. Ekkor csattant el az az emlékezetes Twitter-üzenet is, amelyben Trump az iPhone-ok bojkottjára szólított fel – egy iPhone-ról.
Végül az FBI titkosításgyengítő kezdeményezéséből vagy az olyan ellentmondásos javaslatokból, mint a cégeket hátsó ajtó beépítésére kötelező Burr-Feinsten-féle törvénytervezet, az Obama-adminisztráció alatt nem lett semmi. Az ezekhez hasonló ötletek viszont Trump elnökségével új erőre kaphatnak, pláne, hogy november elején a Szenátus hírszerzési bizottságát vezető Richard Burr szenátort is újraválasztották.
Mindezek fényében nem is meglepő, hogy Trump bevallottan pártolja a széleskörű állami megfigyelést is. Mint mondta, mikor a biztonság és a megfigyelés – egyébként eléggé sarkított – ellentétéről kérdezték:
Hajlamos vagyok inkább a biztonság javára hibázni.
Ennek megfelelően arról is beszélt korábban, hogy visszaállítaná a Patriot Act nevű törvényt, és ezzel a tömeges állami megfigyelésnek a Snowden-botrány előtti állapotát. Ezt az egy évvel ezelőtt életbe lépett USA Freedom Act nevű törvény váltotta fel, némileg korlátozva az NSA megfigyelési jogköreit a személyes adatok védelme jegyében. Még ha Trump elnökként is kitart majd az elképzelése mellett, várhatóan óriási ellenállással fog szembetalálkozni.
Nem véletlen, hogy az állami megfigyelést korábban következetesen védők egy része is máshogy látja a helyzetet most, hogy Trump lesz az elnök: hirtelen az ő szemükben is felértékelődtek a rendszerbe épített ellensúlyok. Korábban ugyanis éppen az volt a jogvédők egyik fő érve, hogy nem az a lényeg, hogy most épp mire használják fel az adatainkat, hanem hogy ha nincsenek megfelelő biztosítékok, akkor rossz kezekbe kerülve a rendszerrel könnyű lenne visszaélni.
Szakértők szerint igazán komoly rendszerszintű visszaélésektől nem kell tartani, de Trump elnöki rendeletekkel a Kongresszust megkerülve is tud majd lazítani némileg az adatvédelmi korlátokon. Ezzel kapcsolatos aggályok már csak azért is felmerülnek, mert Trump még jelöltként többször tett a sajtószabadsággal kapcsolatos aggályos megjegyzéseket, és megválasztott elnökként is az egyik első dolga volt, hogy leteremtse a neki nem tetsző újságírókat.
A másik kérdés, amelyben Trump visszavághatja az utóbbi évek reformjait, a netsemlegesség. Ez egy nehezebben tetten érhető, de annál fontosabb elv, a lényege, hogy az internetszolgáltatóknak elfogulatlan hozzáférést kell biztosítaniuk minden internetes oldalhoz és szolgáltatáshoz. (Részletesebben ebben a cikkünkben olvashat róla.)
Amerikában hosszú vita után végül tavaly februárban hozott róla új szabályozást a távközlési piacot felügyelő Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC). Ebben információs szolgáltatóból újra telekommunikációs szolgáltatóvá minősítette az internetszolgáltatókat. Ez azért fontos, mert az utóbbiak gyakorlatilag a kritikus infrastruktúra részei, kötelesek ellátni alapvető szolgáltatási feladatokat, és általában is szigorúbban szabályozhatók. Ezt a státuszt még 2002-ben változtatta meg az FCC, éppen azért, hogy a lazább szabályozással ösztönözze a fejlesztéseket, úgy viszont nem volt jogosítványa, hogy számon kérje a netsemlegességet a szolgáltatókon.
Trump már akkoriban is ellenezte az új szabályozást, és egy Twitter-bejegyzésében Obama internet elleni támadásaként értékelte. De már csak azért is valószínű, hogy nem hagyja érintetlenül a netsemlegességet, mert az új törvény nemcsak Trump, hanem általában a republikánusok, és persze az iparági lobbiszervezetek szerint is túlszabályozza a kérdést, és ezzel elrettentheti a beruházásokat. Trump szándékát jelzi, hogy az a Jeffrey Eisenach kerül majd alatta az FCC élére, aki már ismert arról, hogy visszavágná a hatóság hatalmát.
Obama nagy támogatója volt a mesterséges intelligencia (MI) kutatásának. Mivel azonban az automatizáció első körben a kevésbé képzett munkaerőt váltaná ki, kérdéses, hogy az ilyen munkahelyek védelmével kampányoló Trump támogatni fogja-e a fejlesztéseket ezen a területen. Bár ha így is lenne, ez csak középtávon fog érződni, mert a munkahelyeket érintő változásokhoz szükséges kutatások első hulláma már lezajlott.
A Trumpot a Szilícium-völgyben szinte egyedüli nagy névként támogató Peter Thiel PayPal-alapító viszont garancia lehet arra, hogy a források nem apadnak el teljesen, mert Thiel támogatja az MI-kutatást, ezen belül is a mesterséges intelligencia biztonságos felhasználását célzó kutatásokat.
Ha viszont Trump tényleg kitoloncol több millió papír nélküli bevándorlót, az áttételesen még új lehetőségeket is nyithat az MI-iparnak. A agrárszektor munkaerejének jelentős részét ugyanis ilyen bevándorlók adják, a hirtelen kiesésükkel pedig megnőhet az igény a mezőgazdasági munkák automatizálására.
A már említett Thielt – aki egyébként az utóbbi időben leginkább arról ismert, hogy a Gawker-médiabirodalom kinyírásán ügyködik – sokat támadták, amiért beállt Trump mögé, de cserébe ő is helyet kapott Trump hatalomátvételért felelős csapatában.
Nem mindenki jár ilyen jól a nagy nevű techvállalkozók közül. A legtöbb aggódni valója Jeff Bezos Amazon-vezérnek lehet. (Már ha most félretesszük, hogy milyen aggályokat vet fel, ha egy jelölt azzal fenyegetőzik a kampányban, hogy ha elnök lesz, bizony odacsap egy-egy cégnek.) Őt Trump azzal vádolta, hogy azért vette meg három éve a Washington Postot, hogy az Amazonnak ne kelljen adót fizetnie, mert akkor az egész gigacég egy csapásra összeomlana. Bezos nem nagyon ijedt meg ettől, de Trump megválasztása után az Amazon részvényei azért esni kezdtek.
Elon Musk feje is fájhat, hiszen a Tesla nemrég vásárolta fel a SolarCity-t, de a klímaváltozást kínai trükknek tartó Trump a környezettudatosság helyett a hagyományos energiaforrásokra támaszkodna, így a napenergia-bizniszt korábban segítő támogatások veszélybe kerülhetnek.
Ne maradjon le semmiről!