A világ leggazdagabb cégei kínlódva küzdenek, hogy összerakjanak egy jó okosórát, amivel annyit sikerült elérniük, hogy néhány kisebb cég pillanatok alatt a porba alázza őket.
Tizenöt éve még a szuperszámítógépek toplistájára kerültek fel az 1 teraflops teljesítményű rendszerek, ma meg már a tenyerünkben elfér ugyanez. Az Nvidia a CES-en mutatta be a Tegra X1 nevű csipet, aminek pont ekkora a teljesítménye, és azért akarják beleépíteni az autókba, mert
Az iPaddel egybeépített bili után megint bemutattak a CES-en egy csecsemőknek készült hightech eszközt, a Baby Glgl névre keresztelt okoscumit.
A szelfizés már a múlté, mert itt az iON által bemutatott SnapCam, amivel azt tudjuk lefotózni, amit látunk. A 4×4 centis, táskapántra vagy ingzsebre rögzíthető kamera egyetlen érintésünkre készít egy 8 megapixeles fényképet, de ha kétszer koppintunk rá, akkor elkezd videózni, 720p felbontásban.
Alighogy magunk mögött hagytuk 2014-et, a technológiai cégek máris az új év legnagyobb durranására készülnek. Hétvégén kezdődik Las Vegasban a CES 2015 kiállítás, melyen több százezer látogató ismerheti meg több ezer kiállító legújabb intelligens eszközeit.
A Samsung a napokon belül elkezdődő CES 2015-ön bemutatja a világ első hajlított kijelzőjű számítógépét, amit majd ATIV One 7 Curved néven kell keresni a boltokban. Becsléseink szerint nagyjából 440 ezer forintba fog kerülni. Az Egyesült Államokban 2015 első negyedévében lesz kapható, 1300 dollárért - ezt az árat szoroztuk be a dollár árfolyamával és a világbajnok magyar áfával.
Viszonylag erős gép lesz az ATIV One 7 Curved, a 27 colos és 1920×1080 pixeles kijelzője mögé Core i5 processzort és 8 GB RAM-ot épít be a Samsung.
A dél-koreai gyártó tavalyelőtt mutatta be az első hajlított kijelzőjű tévéjét, és azóta már egy olyan prototípussal is előrukkolt, amely gombnyomásra tudja homorítani a paneljét. A hajlított kijelzők már okostelefonjain is megjelentek, a Galaxy Note Edge nevű készüléken, amit tavaly ősszel mutatott be a berlini IFA 2014 kiállításon.
Az LG mindig is a kiállítások középpontjában volt a tévéivel, és a követlező CES-en is számíthatunk néhány lenyűgöző újdonságra. A dél-koreai vállalat már bejelentette, hogy a Quantum Dot technológiával felvértezett 4K Ultra HD tévéje lesz a csúcsmodell 2015-ben. Ez az új lcd panel szélesebb színskálát tud megjeleníteni és jobb színtelítettséget biztosít - írja az LG sajtóközleménye. Mi inkább a kiállítás helyszínén mondunk ítéletet az új tévékről, Las Vegasban fogjuk megvizsgálni, hogy tényleg igazat mondanak-e a sajtósok.
Azt pletykálják, hogy az LG még egy nagy bemutatóval készül: egy 8K felbontású tévét is kiállít. Mivel még a 4K sem terjedt el széles körben, ez a tévé csak a cég presztízsét fogja növelni. Vagy inkább helyreállítani. Mi ugyanis már 2011-ben láttunk 8K tévét, amely a Sharp szenzációja volt a berlini IFA kiállításon.
Hogy mire jó egy 8K tévé, amin 33 millió pixel tud megjelenni? Erre talán az LG által is alkalmazott módszer lehet a válasz. Már a 3D full hd kijelzők is képesek voltak arra, hogy egyszerre két műsort adjanak le teljes kijelzőn, és ehhez csupán megfelelően beállított szemüvegeket kellett felvenni; az egyik szemüveggel csak az egyik műsor, a másikkal a másik volt látható. Most képzeljük el ugyanezt egy 8K panelen, de úgy, hogy egyszerre nyolcféle műsor megy, tehát az egész család egy helyen van, de mást néznek a tévében. Ideális lenne a videojátékokhoz.
Az LG tévéi okosodnak is, mert megérkezik a webOS operációs rendszer második verziója. Ez a platform okosórákon is felbukkanhat, pár hónapja ugyanis kiszivárgott egy felhívás, mellyel a webOS-alapú hordható eszközöket népszerűsítették volna a fejlesztők körében. Ha az LG komolyan gondolja, hogy egy saját platformmal is belép az okoseszközök piacára, akkor erre a CES a legmegfelelőbb helyszín.
Az okostelefonok kameráján még bőven van mit javítani, és ez önmagában elég ahhoz, hogy a Kodak is belépjen erre a piacra. A szebb napokat is megélt fotóipari vállalat bejelentett egy androidos mobilt, amit a Las Vegasban január elején megrendezésre kerülő CES 2015-ön mutat meg a nagyközönségnek. Később egy tabletet és egy internetre kapcsolódó kamerát is bemutat majd.
A termékekről most még csak annyit tudunk, hogy a Kodak nem köt kompromisszumot a fotók megosztása és nyomtatása terén, bármit is jelentsen ez. Ezen kívül lesz a mobilon távmenedzsment, amivel a családtagok és barátok segítséget nyújthatnak az elakadt felhasználónak. Magyarán a Kodak termékei nem a profiknak, hanem a szélesebb tömegeknek készülnek majd.
Vajon a Kodak is a márkanevét adta el, mint a Nokia? Mint azt megírtuk, a finn mobilgyártó is piacra dob egy tabletet, amit ugyan nem ő gyárt le, de a partnerének szigorú minőségi követelményeknek kellett megfelelnie, hogy használhassa a márkanevét. Az a tablet is androidos, és a Nokia még egy saját indítómenüt is feltelepített rá.
Kövessék január elején a CES-ről készült beszámolónkat itt a Szemlemorzsa blogon! Las Vegasban utánajárunk, hogy tényleg a patinás márkanevek felújítása lesz-e az új trend, vagy még vannak olyan újdonságok, amikkel nagyot lehet dobbantani az okostelefonok piacán.
Szerencsére a koncepciókban az a jó, hogy az ember kockázat nélkül ámulhat el az ötleteken. Több nagy cég standján is láttunk okosotthonnak berendezett standot. A Samsungnál volt biometrikus kilincs arcfelismerő kamerával, és a világítást állítólag hangvezérléssel lehetett kapcsolgatni. Azonban kicsit odébb kiderült, hogy a nagy varázslat a tükörben lesz.
A harminc év fölöttiek talán még emlékeznek arra, mekkora király volt az a sofőr, akinek visszapillantó tükrében az épp használt funkciók is megjelentek: ha indexelt, a tükörben zölden villogó nyilak voltak, ha fékezett, kigyulladt egy stoplámpa. Na, valami ilyesmit tud a Toshiba (először februárban bemutatott) tükre is.
Nem túl interaktív, inkább csak időt spórol a felhasználónak: ha eléülünk, a napszaknak megfelelően köszön, aztán a tükör jobb szélén feldob egy halom olyan információt, amire szükségünk lehet. Milyen kint az idő, mi a mai dátum, mik a legfontosabb hírek, és persze a tennivalók és üzenetek. Nem nagy truváj, de kétségtelenül része lehet egy otthonnak tíz év múlva.
Van néhány érthetetlen dolog a berlini IFA-n, de a leginkább a Samsung óriási tévéje lepett meg minket, ami nem elég, hogy hajlított (vagy ívelt, bocsánat, nem tudom megjegyezni a hivatalos fordítást), de ráadásul nem az.
A fiatal koreai mérnökök ugyanis készítettek egy olyan készüléket, ami a világ legnagyobb hajlítható tévéje. A trükk pedig az, hogy a képernyő a nézők kívánságainak megfelelően vagy egyszerűen lapos, vagy behajlítja a két szélét. Hogy mi az értelme? Fogalmunk sincs, de kétségtelenül jó társalgási téma lehet egy megfeneklett házibuliban.
Főleg akkor, ha valaki megkérdi, mennyibe is kerül a kunkorodó szélű, 105 hüvelykes (266 centiméteres) képátlójú, ultra HD felbontású monstrum. A rendes tévéként viselkedő, gyárilag görbe tévé 120 ezer dollár körül van, szóval lehet tippelgetni, mennyi lesz ez itthon. És ha már tippelgetünk, találjuk ki azt is, mire jó ez az egész, nekünk nem sikerült rájönni. Kétségtelenül szép képe van amúgy, de ez inkább az UHD felbontás miatt van, és nem sok köze van a renitens szélekhez.
Nehéz eldönteni, hogy pontosan mi ellen is indítják harcba a külsőre kicsit jellegtelen tabletet: egyes hírek szerint az iPad Minit akarják lenyomni, de a berlini pavilonban velünk beszélgető munkatárs nem ellenkezett, amikor felvetettük, hogy inkább az olcsó androidos készülékek lehetnek a célpontok.
Manapság már annyi készüléket használunk egyszerre, hogy valószínűleg sok mindenkinek nem ismeretlen az, mikor munka közben, a legnagyobb gépelés közepén jön egy üzenet az okostelefonra, amit azonnal meg kell válaszolni. Jó, nem a világ vége elővenni a készüléket és a képernyőn megjelenő, nyomorult billentyűzeten beszenvedni a választ, de azért talán nem én vagyok az egyetlen, aki ide-oda szokott pattogni a telefon és a billentyűzet között csak azért, mert egy válasz nem elég annak, akivel sms-ben (vagy ennek bármilyen mobilos megfelelőjében, például Hangoutsban vagy Whatsappban, Skype-ban vagy akármi egyébben) tartjuk a kapcsolatot.
A Logitech kitalálta a megoldást: miért ne használnánk egyetlen billentyűzetet mindegyik (na jó, legfeljebb három) készülékünkhöz? A berlini IFA-n bemutatott megoldásuk tipikusan az a homlokra csapkodós szerkezet, ami bárki másnak is eszébe juthatott volna. A teljes értékű (természetesen numerikus terület nélküli) billentyűzet bluetooth-on csatlakozik egyszerre három eszközhöz, és a váltást a cucc bal oldalán lévő, három állású kapcsolóval szabályozhatjuk. Van egy nút is a billentyűzet tetején, ahová stabilan beállíthatunk egy telefont vagy tabletet is, vagy akárezekből egyszerre többet, fektetve vagy állítva is. Ez nagy előrelépés a tavalyi modellhez, a szintén három eszözt kezelő K810-hez képest, amely kütyütartóként még nem működött.
Van a szórakoztató elektronikában érdekelt gyártóknak egy olyan rossz szokásuk, hogy minden újdonságot világmegváltóként állítanak be annak ellenére, hogy valójában ők is tudják, csak egy nagyon gyorsan kifutó technológiai mellékvágányról van szó. Valójában az ilyesmiből van több, és csak ritkán jön olyan fejlesztés, ami valóban csavar egyet azon, ahogy a dolgainkat használjuk a mindennapokban, így aztán nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki kijelentse egy bizonyos eszközről, hogy na, kérem, ez itt a jövő.
Márpedig a virtuális valóságot hosszú évtizedes vergődés után elérhető közelségbe hozó megoldások pont ilyenek. A berlini IFA kiállításon a Samsung megoldását sikerült pár percre megkaparintanunk, de ez már elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: ez nem a hajlított telefon, a 3D tévé vagy a 4D mozi szintje, a koreai cég azért állt össze a technológia eredeti kitalálójával, az Oculusszal (akiket a Facebook vásárolt fel mesebeli összegért pár hónapja), hogy már most biztosítsa a helyét a következő néhány év legnagyobb durranásában.
Ettől függetlenül a várakozás alatt a hatalmas kivetítőn pörgetett kisfilmeken a ceruza használatának fontosságát próbálta kiemelni minden, aztán a visszaszámláló is erre épített: vonalakból felfirkantott számok mennek öttől lefele. A ceruza azért fontos, mert a Note az az eszköz, ami egyrészt méretében valahol a tabletek és a telefonok között áll meg, másrészt a Samsung valamiért úgy gondolja, hogy a használhatóságot egy stylusszal, vagyis speciális műanyagceruzával lehet kiteljesíteni.
Az E3-on minden évben kiállít a Videogame History Museum, és mindig nagy sikerrel. A nonprofit létesítmény alapítóinak egyetlen célja, hogy minél teljesebb gyűjteményt hozzanak létre ennek a – véleményük szerint – művészeti ágnak. A glendale-i, 1999 óta létező intézet állandó pénzhiányban szenved, támogatóiktól mégsem elsősorban pénzt kérnek, hanem információt obskúrus ritkaságokról, esetleg magukat az obskúrus ritkaságokat.
Az Electronic Entertainment Expón általában mindegyik cég ellövi a puskaport már az első (sőt, a nulladik) napon, a show zárására nem vár az ember nagy dolgokat. Idén mégis úgy alakult, hogy a videojáték-expó egyik legnagyobb dobása az utolsó napra esett. A From Software csak PS4-re megjelenő játékáról, a Bloodborne-ról van szó.
A fejlesztők az utolsó pillanatig dolgoztak azon is, hogy félkész játékukat egyáltalán bemutathassák. Konkrétan vasárnap készültek csak el a prezentálható verzióval, így a cég a hétfői nagy Sony-sajtóeseménybe már nem tudta beépíteni, csak egy kis teaserben említette meg, abból sem derült ki szinte semmi. Csütörtök délelőttre volt viszont egy időpontom a cég sajtószobájába „egy be nem mutatott játékra”, és a helyszínen a Bloodborne fogadott.
Valahogy történelmileg úgy alakult, hogy az E3 videojáték-expón az egyes kiadók nemcsak azzal versenyeznek, hogy ki tudja a legjobb játékokat, a leglátványosabb előzeteseket, és a legextrémebb standot felmutatni, hanem abban is, hogy hol van a legtöbb és a legkevesebb ruhába öltözött hosteszlány. A jelenség miatt rendszeresen megy a háborgás, és valóban, nem különösebben épületes látvány, ahogy csorgó nyálú, izzadó tenyerű geekek állnak hosszú tömött sorban, hogy egy nyolc négyzetcentiméternyi bikinit viselő csajjal fényképezkedjenek. Mindig meg is ígéri mindenki, hogy idén aztán nem a játékszereplőnek öltöztetett modellek, hanem maguk a játékok lesznek a középpontban. Idén mindez így sikerült:
A Los Angeles-i E3 videojáték-show második napján, szerdán folytatódtak előre megbeszélt bemutatóim, amiken a legújabb játékok fejlesztői olyan részleteket is felfedtek, amiket az expó standjain egyébként nem lehetett megtekinteni. Úgy jött ki a lépés, hogy főleg olyan játékok estek erre a napra, amikben verekedni vagy lőni kell, shooterek és brawlerek következő generációs konzolokon – izgalmasan hangzott. Aztán néha csak hangzott, de ez teljesen normális egy olyan rendezvényen, ahol plafonról lelógatott tankkal vagy éppen egy kétméteres aggyal próbálnak vonzóbbá tenni játékokat.
Az E3-on 2004 óta rendezik meg az Into the Pixel című versenyt és kiállítást, ami egyre rangosabb eseménynek számít a videojátékok grafikusai között. A tárlatra koncepciórajzokat, illusztrációkat lehet nevezni, a legjobbakról egy válogatott szakmai zsűri dönt.
A zsűrit pedig csak részben adja a videojátékos szakma; múzeumi kurátorok, művészeti vezetők, tanárok is döntenek a legjobb képekről azt is figyelembe véve, hogy melyik mutatna igazán jól egy otthon, vagy akár egy kortárs múzeum falán.
A nyertes művek általában kivétel nélkül gyönyörű alkotások, kész digitális festmények, és ebben a kategóriában nagyjából egyforma eséllyel indul nagy költségvetésű játék és olcsó indie alkotás, ügyes grafikusok mindenhol vannak. Idén is jól megfért egymás mellett a Destiny szörnyvadászata a Luftrausers pilótájával, a Rayman Legends aranyos főhősei a The Banner Saga poszterével. A képek a fenti galériában megtekinthetők, a korábbi évek nyertesei pedig az Into the Pixel honlapján.
A legnagyobb videojátékos expó, a Los Angeles-i E3 bejelentéseit otthonról is meg lehetne írni (sőt, még előbb, mint egy helyszíni tudósítónak), ide inkább azért érdemes kijönni, hogy az ember kipróbálja azokat a játékokat, amik csak valamikor karácsony körül fognak megjelenni. Mivel rengeteg az érdeklődő, az érdekesebb játékok előtt többórás sorok kanyarognak, amiket az egyszeri újságíró úgy tud megkerülni, ha előre leegyeztet BCD (behind closed doors, zárt ajtók mögött) bemutatókat. Ha valamire nem sikerült ilyet szerezni, még mindig lehet a helyszínen könyörögni a kiállítók pr-osainak (általában sikerrel), és az egészből végül összeáll egy rendezőelv nélküli napirend, amiben xboxos játék követ PS4-est, indie apróság százmillió dolláros nagyágyút, családbarát játék 18+-os borzalmat.
Ha egyetlen játékelőzetesről sem akar lemaradni, elég ezt a cikket követnie három napig.
A tavalyi E3 előtti hónapokban mutatták be az új konzolgeneráció két prominensét, az Xbox One-t és a Playstation 4-et. Így az idei E3 legnagyobb kérdése az, hogy látunk-e már valamit azokból a játékokból, amik tényleg kihasználják az új konzolok képességeit. Nos, láttunk, már az E3 nulladik napján is, ami a nagyobb játékgyártók sajtótájékoztatóival telt.
A cégnek muszáj hangsúlyozni ezt az idei Electronic Entertainment Expo (E3) nulladik napi sajtókonferenciáján. A tavalyi E3 a vállalatnak nem sikerült fényesen, nagyjából az akkori expo előtti és utáni fél év tele volt kommunikációs fiaskókkal és érthetetlen, a játékosok igényeit semmibe vevő döntésekkel. Aztán jött az új seprű, Phil Spencer, aki idén lett az Xbox üzletág vezetője, és azóta mintha máshogy mennének a dolgok. Például az új Xboxhoz már nem kötelező megvenni a Kinect mozgásérzékelőt is, így 399 dollárért is megvásárolható – vagyis már nem drágább, mint a nagy rivális Playstation 4, ami korábban fölényesen nyerte az árversenyt. A videojáték-ipar legfontosabb eseménye idén a Microsoftnak a renomé helyrebillentéséről szól, aminek része az is, hogy Spencer bejelenti, most nem fognak mindenféle marginális jelentőségű, csak Amerikában elérhető Xbox-szolgáltatásokkal foglalkozni, a teljes bemutató kizárólag a videojátékokról szól.
Igazán nem panaszkodhatunk a hazai fizetési módszerek fejlettségi szintjére, hiszen az ügyintézést segítő banki appok és az okostelefonba integrált mobiltárca elindítása után újabb modern eszközt kapunk: a világ második, Európa első digitális pénztárcáját. A Kóka János által vezetett Cellum fejlesztette ki az appot, az OTP megrendelésére, a Mastercard globális digitális platformjára építve.
Az OTPay nevű ingyenes alkalmazást okostelefonra kell feltelepíteni, és a bankkártyáink adatait tudjuk benne biztonságosan elraktározni. A tárca nem csak OTP-s kártyákat kezel, és a gyakran használt szállítási és számlázási címeinket is elmenti. Éppen ez a legfontosabb, hogy egy érintéssel lekérdezhetők az adatok.
Vajon ha leírom azt a kifejezést, hogy vivőaggregációs és koordinált rádiós hozzáférési hálózat, hány olvasónk kattint át a Való Világra? Gondolom mindenki, kivéve azokat, akik az Ericssonnál, Huaweinél és NSN-nél, vagy más távközlési cégnél dolgoznak. Pedig hiba lenne ilyen gyorsan feladni a dolgot, ugyanis ez biztosít majd 450 megabit per másodperces letöltési sebességet, amin már 4K felbontásban is élvezhetjük a bekamerázott villából ömlő vizuális mocskot.
A Facebook bődületesen sok pénzért vette meg az WhatsApp üzenetküldő szoftver fejlesztőjét, úgyhogy a mobilkongresszuson igyekeztünk megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek meg tudnák szorongatni ezeket a webes cégeket.
Na jó, egyáltalán nem így volt. A Kineto levelére válaszolva meg lehetett volna nyerni egy Samsung Galaxy tabletet (más vitte el), és az céggel levelezve kiderült, hogy voltaképpen gész érdekes dolgot raktak össze. Úgyhogy leültem egy rövid interjúra Keith Mumford műszaki igazgatóhelyettessel, aki elmondta, hogy egy wifin működő telefonkliensük van, és egy olyan csevegőprogram, ami a WhatsAppra hasonlít.
Csakhogy a Kineto nem a holmi webes vállalatokkal üzletel, hanem a szolgáltatóknak adja el a technológiáját. Az amerikai Sprint vette meg tőlük a smart wifi nevű appot, amit a szolgáltató beleéget az Androidba. A felhasználók pedig bármilyen wifi hotspotra csatlakozva, legyen az otthon vagy mondjuk a reptéren, ingyen tudnak telefonhívást indítani. A felhasználót a SIM-kártya azonosítja.
Ezzel a Sprintnek megvan az az előnye, hogy a felhasználónak még csak le sem kell töltenie az appot, azt rögtön elkezdheti használni. A beltéri lefedettség is sokkal jobb lesz, a Sprintnek nem a drága mobilhálózatot kell fejlesztenie. Keith Mumford kihangsúlyozta, hogy a többi távközlési rendszerhez hasonlón a smart wifinél is figyeltek a minőségbiztosításra: jó hangminőségű kódolót alkalmaznak, ami nem meríti le gyorsan az akkut.
Honnan jött az ötlet, hogy kifejlesszék? Rájöttek, hogy a mobilban minden tudja használni a wifis kapcsolatot, csak a telefon és az sms nem. A távközlésben jártas olvasóknak pedig csemege lehet, hogy a rendszer a Rich Communications Suite nevű megoldásra épül, amit az Indexen akkoriban Facebook-gyilkosként emlegettünk. Most végre kiderülhet, hogy igazunk volt-e.
Teljesen megváltozott a barcelonai mobilkongresszus, és olyan dolgok kerültek a fókuszba, amelyek néhány éve még nem is voltak a mobilipar részei. A világ legismertebb kommunikációs márkaneve ma már a Facebook, a legnagyobb személyes hálózati eszköz az autó, a telefonok pedig akkorára nőttek, hogy már minimobilt adnak hozzájuk kiegészítőként.
Az idén több mint 75000 csúcsmenedzsert, mérnököt és újságírót megmozgató rendezvényen a HTC One lett az év legjobb okostelefonja. A távközlési ipart összefogó GSMA szövetség elismerés szép, de mi mégis csalódtunk a tajvani cégben, mert fél mondatot sem tudtunk kihúzni belőle a napokban bejelentett HTC Desire 816-ról, amit csak kikapcsolva lehetett megnézni. Március végén, a londoni bemutatón minden kiderül a középkategóriás óriásmobilról.
Nem is a HTC, hanem inkább a Samsung diktálja a trendeket, és megérte szerdán visszamenni a gigantikus standjához, mert ott a bluetooth kiegészítők teljesen új használati módját ismerhettük meg. Az egyik új Galaxy Gear okosórát a januárban bemutatott 12 hüvelykes Galaxy Pro tablettel összepárosítva mutatták be, ami beindította a fantáziánkat: már csak egy headsetet kell hozzákötni, és van egy napokon át működőképes telefonunk, amelyen az okosóra nyomkodásával tudunk hívásokat indítani és fogadni, miközben a headsetbe beszélünk.
A Mobil Világkongresszuson igyekeztünk utánajárni, hogy az okostelefonok mitől lesznek jobbak, mert ezt az ígéretet tettük az olvasóink mobilgyűlöletét szabadjára engedő cikkünkben. Ha hihetünk az ilyenkor önmagukat is előszeretettel fényező, marketingstratégiában gondolkozó és jó nagy nyereségben reménykedő cégeknek, akkor egyrészt vannak megoldások, másrészt nem is lesznek drágák, harmadrészt pedig magyar kutatók is segítenek majd ebben.
Kedden összefutottunk a Magyar Telekom vezérkarával egy rögtönzött sajtótájékoztatón, amelyen összegezték a kint látottakat, a nekik fontos technológiákat. Egyik legerősebb állításuk, hogy idén már tényleg lesznek 100 euró alatt használható okostelefonok. Ez jó is lenne, bár mi egy kicsit kételkedünk, mert ezt sokan mások is mondták már, mégsem így lett. Esélyes jelölt lehet az új Nokia X sorozat, de erről majd akkor merünk nyilatkozni, amikor már alaposan leteszteltük. Ki tudja, milyen a microsoftosított Android? Az Alcatelnél is láttunk ígéretes darabokat, például az eddigi legjobb Firefox OS-es modellt, amin már az 1.3-as verzió fut, meglehetősen pörgősen.
Mostanáig több mint kétszázmillió Galaxy okostelefont vettek meg világszerte, hangzott el a Samsung barcelonai bemutatójának bullshit szekciójában, ami a vállalat szokásához képest meglepően rövid ideig tartott. Voltam én már olyan bemutatón is, amin a cég vezetői 83-szor ismételték el a seamless experience kifejezést, és ezen kívül nem sok mondanivalóra jutott idejük. Ebből szerencsére kinőttek, és már majdnem olyan profi előadásokat tartanak, mint az Apple vezérkara. De mi sem vacakolunk tovább, hiszen a téma a Galaxy S5, amit hétfőn az idei MWC-n bemutattak, mi pedig ott a helyszínen megvizsgáltunk, és már összeállítottunk egy listát a készülék legjobb újdonságairól.
A készülék nehezen merül le. Már az akku 2800 milliamperórás kapacitása is viszonylag nagynak számít, de ez még semmi. Olyan brutális energiatakarékos mód van a készülékben, amivel 10 százalékos töltöttségből még 24 órányi készenléti időt lehet kihozni. Ennek azonban súlyos ára van, a csilivili mobil kijelzője átvált fekete-fehér módba, minden háttérben futó folyamat kikapcsol, csökken a használt processzor magok száma. Gyakorlatilag butatelefonná változik a készülék.
A Windows Phone bukása. A Nokia nagy tévedése. Ilyen állításokat olvashattunk mindenhol az androidos Nokia X, X+ és XL okostelefonok megjelenése előtt, de ennél sokkal egyszerűbb az oka van annak, hogy a Nokia a Windows Phone után az Androidot (is) választotta. A mobilok alacsony ára – a legolcsóbb Nokia X már 89 euróért vihető, de a legdrágább XL is csak 109 euró – egyértelműen jelzi, hogy az új X sorozat a legalsó szegmensben fog versenyezni, nem lesz a Lumia versenytársa.
Miért pont most, és nem két évvel ezelőtt? – tettük fel a kérdést a sajtótájékoztató után Tuula Rytilänak, a Nokia marketingigazgatójának, utalva arra, hogy az androidos készülékről már régóta keringenek a pletykák, tehát nem csak néhány hónapja kísérleteznek a Google-közeli operációs rendszer használatával. Rytilä elmondta, a Microsoft szolgáltatásai mostanra váltak alkalmassá arra, hogy azokat elérhetővé tegyék Androidon is.