A Digic Pictures évek óta a számítógépes animáció egyik vezető iparági szereplője, elképesztő minőségben gyártanak párperces videókat. Reputációjukat mutatja, hogy az elmúlt években olyan videojáték-szériákhoz készítettek trailereket, mint a Halo, a Mass Effect vagy az Assassin’s Creed. Az idei E3-ra is csináltak hármat: egy-egy játékoshergelő videót az Assassin’s Creed IV-hez és a Watch Dogshoz, valamint egy félig reklámfilm, félig demót az AMD-nek (a cikkben ezeket lehet megtekinteni).
Az E3-on 2004 óta rendezik meg az Into the Pixel című versenyt és kiállítást, ami egyre rangosabb eseménynek számít a videojátékok grafikusai között. A tárlatra artworköket, vagyis a játékokhoz készült rajzokat, Photoshop-alkotásokat lehet benevezni, a legjobbakról egy válogatott szakmai zsűri dönt.
A nyertes művek általában kivétel nélkül gyönyörű alkotások, kész digitális festmények, és ebben a kategóriában nagyjából egyforma eséllyel indul nagy költségvetésű játék és olcsó indie alkotás, ügyes grafikusok mindenhol vannak. Idén is jól megfért egymás mellett a Starcraft II harcjelenete a Transistor kardos főhősével, az Assassin’s Credd IV kalózhajója az Icycle: On Thin Ice című iOS-játékocska képregényszerű mozaikjával. A képek a fenti galériában megtekinthetők, a korábbi évek nyertesei pedig az Into the Pixel honlapján.
Az idei E3 játékkiállítás egyik leglátványosabb trendje a tabletes és okostelefonos játékok előretörése. A hagyományos kézi játékkonzolok, a Gameboy, a Nintendo DS, a PSP, a Playstation Vita alig-alig tűnnek fel, szinte csak a saját gazdáik, a Nintendo és a Sony standjainál találkozhattunk elvétve rájuk írt játékokkal. Viszont annál több iPaden futottak különféle demók, a legnagyobb kiadóknál és sosem hallott nevű kis cégeknél egyaránt. A mobiljáték annyira forró téma, hogy az E3-on belül saját minikonferenciát kapott, ahol a Sonytól az Nvidiáig, a Ubisoftig és a Microsoftig egy sor szakértő adott elő, és mind egyetértettek abban, hogy a jelen úgy évi 12 milliárd dolláros fogalom erejéig, a közeljövő viszont még sokkal inkább az androidos és iOS-es játékoké.
"Jó napot, Mikami Sindzsi vagyok, és japánul fogok beszélni" – köszönt minket a játékipar egyik fejlesztőlegendája, aki a The Evil Within című új játékát készül bemutatni. A legnagyobb videojátékos expo, az E3 második napján vagyunk, Los Angelesben. Az első nap általában fejkapkodós végigrohanás a show-n, szerdán aztán célzottabban lehet kipróbálni a jövő játékait a legfontosabb kiadók standjainál, már ha sikerült időpontot szervezni. A Bethesdánál kezdtük a napot, és rögtön Mikamiba botlottunk.
A Microsoft hétfőn, a Sony előtt tartotta meg az E3-as sajtókonferenciáját. Mint kiderült, az új konzoljuk, az Xbox One ára 500 euró lesz, ami százzal több, mint a konkurens Playstation 4-é. A rendszert 24 óránként csatlakoztatni kell az internethez, és csak korlátozott lehetőség lesz a használt játékok futtatására és kölcsönadására.
A Microsoft közzétette, hogy mely országokban fogják ősszel piacra dobni az Xbox One-t. Összesen 21 országban lesz kapható a cég legújabb játékkonzolja, ezek Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Oroszország, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.
Fontos változás lesz az eddigiekhez képest, hogy ezentúl nem MS-pontokkal, hanem valódi pénz lesz a fizetőeszköz a vásárlásoknál, mindig az adott ország pénznemében lehet vásárolni.
Az átállás folyamata nem rövid, ezért csak fokozatosan terjesztik ki a konzol árusítását a többi országban, pontos dátumot azonban a Microsoft hazai képviselete sem tudott mondani. Mivel Magyarország nem a legfontosabb piac, valószínű, hogy idén még nem lesz itthon Xboy One. A pletykák szerint egészen jövő áprilisig kell várni erre.
Kemény meló ez, az uránbányászok sírva menekülnének vissza a tárnába, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni – szoktak viccelődni az elcsigázott újságírók egymás között az E3 napjainak végefelé, térdig lejárt lábbal (és azért csak egymás között, mert a játékshow miatt amúgy is irigy gémerek körében nem tanácsos ilyen átlátszó ál-panaszkodással szítani a lincshangulatot). Persze némi igazság van azért a dologban, a kiállítás hatalmas, a látnivaló rengeteg, az ember egy percet sem veszteget el, nyitástól zárásig lót-fut, és estére tényleg úgy érzi, mintha egy maratont gyalogolt volna le. Idén panaszkodás helyett tudományosan álltunk a témához, és lemértük, mennyit is mászkál pontosan az ember az E3-at végigjárva.
Mivel a GPS-jelek a konferenciaközpontban nem túl pontosak az épület több emelete alatt, kénytelenek voltunk régebbi technológiához fordulni, és beszereztünk egy pedométert, avagy elektromechanikus lépésszámálót. Ez az övre csatolható szerkezet a csípő mozgását érzékelve méri, hányat lépünk. A fitness-közhiedelem szerint napi 10 ezres átlag mutat aktív, sportos életmódot, felmérések szerint az amerikai átlag napi 5000 körül van, a maratoni táv pedig valahol 52 ezer magasságában.
A reggel tizes nyitáskor lenullázott műszer a kiállítás zárásakor, az autóba beüléskor 14 ezret mutatott, ez nagyjából 11 kilométert jelent, ami őszintén szólva jóval kevesebb, mint amennyire lestrapáltnak érzi magát az ember egy-egy E3-nap után. Enyhítő körülményként annyit lehet esetleg felhozni, hogy a kiállításon, amikor nem gyalogol az ember, akkor is talpon van, sorban áll, és egyébként is annyi inger éri, hogy a nap végén egy adagban zuhan rá a fáradtság. Egyébként meg puhányok vagyunk na, most már tényleg felesleges lenne tagadni, tudományos kísérlettel igazoltuk.
A legmeglepőbb találkozásunk mindenképpen a Gamechurch standja volt, amiről egészen sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy mennyi benne a vicc és mennyi a komoly. Elvégre a kereszténység KDNP-s értelmezésén szocializálódva mennyire lehet komolyan venni azt, hogy ha Jézus ma élne, biztosan klánvezér lenne a World of Warcraftban, a videojáték pedig nem bűn, de még csak nem is probléma, a probléma az, hogy túlkomplikáljuk Jézus üzenetét. És mivel Jézus mindenkit szeret, így a játékosokat is, a Gamechurch ingyen sört oszt nekik, gémerszlengben írt Bibliákat, és "Itt az ideje hogy imádkozzatok noobok, Jézus is játszik" feliratú matricákat, mindezt egy hatalmas, headsetes, kontrollert tartó Jézus-kép előtt. (A noob kifejezés itt egyébként nem a bibliai Núbiára utal, hanem közkedvelt gémer-sértés, kb annyit tesz, kezdő, zöldfülű, gyík). Végül arra jutottunk, biztos komoly, mert viccnek túl durva lenne. Ezt a templom helyszínen tartózkodó képviselői is megerősítették. Szavaik súlyát külön kiemelte az elképesztően menő egyenpólójuk, ami a Jelenések könyve egyedei olvasatát illusztrálta azzal, ahogy Jézus éppen egy óriásrobottal verekszik.
A Los Angeles-i E3 olyan, mint a Sziget: az ember megtervezi, hogy miket fog megnézni, aztán a terv már az első félórában borul; bejut, amire bejut. Nagyon nagyot nem lehet hibázni, minden komolyabb standon találni olyan játékot, amiről a nulladik napi sajtókonferenciákon már volt szó, csak rövid trailerek helyett tizenöt-húsz perces bemutatókat látni arról, hogy az adott játék mivel próbálja majd a piacon magára irányítani a rivaldafényt. És persze olyan is van, amit egyenesen ki lehet próbálni.
Engem a keddi kapunyitáskor a Capcom standjához és a Dead Rising 3 zártajtós bemutatójához sodort a tömeg a világ legfontosabb videojátékos expóján. A játék első két része korrekt zombiritkítás volt, de a harmadik már a következő konzolgenerációra érkezik, sőt csak Xbox One-ra, tehát a Microsoft konzoljának egyik húzóneve. És nagyon ígéretes húzónév: a főhős autószerelő egy szabad, sok lehetőséget adó világban menti a bőrét az élőhalottaktól, fegyvereket barkácsolhat más fegyverekből, azokat többféleképpen használhatja, és sok egyéb trükkje is van a Cranberries legnagyobb slágere elleni harcban.
A booth babe az E3 régi-régi hagyománya, játékhős-jelmezbe bújtatott, vagy legfeljebb húsz négyzetcentiméter textilbe öltöztetett hostess-lányt jelent, aki egész álló nap mosolyogva tűri, hogy izzadó tenyerű túlkoros kamaszok fotózkodjanak vele (nem összekeverendő a cosplayessel, aki önszántából öltözik be, nem fizetett biodíszlet). Talán a játékipar, a videojáték, mint szórakoztatóipari műfaj, és az egész játékos társadalom felnőtté válását jelzi, hogy idén alig vannak booth babe-ek, a játékhősnek felöltöztetett fajtából egész első nap talán ha kettőt-hármat láttunk. Ezzel párhuzamosan a kihalás szélére jutott a reklámajándékok nép közé szórásának hagyománya is. Úgy tűnik, a kiadók rájöttek, hogy az emberek nem feltétlenül a csajok, illetve az ajándék pólók és egérpadok miatt jönnek E3-ra, hanem azért hogy a játékokat lássák és kipróbálják.
És persze az okostelefonos is, de mindent táblagépeken mutatnak be, jó nagy tévére kitolva a képét, hogy valamennyire mégis csak látványos legyen. Meghökkentően sok a sosem hallott nevű, nem ritkán ázsiai, tabletes játékokra specializált cég, óriási a kontraszt a tucatszám burjánzó, egyszerű táblagépes játékok, és a több tízmillió dolláros konzolos szuperprodukciók között. És a tablet az utóbbiakban is ott van, egyre több játékba lopózik be másodlagos képernyőként, kiegészítő appokkal. A The Crew-ban például tableten szereljük és tuningoljuk az autónkat, hogy aztán a kontrollert kézbe véve máris vezethessük, az Xbox One-nál pedig alapfunkció, hogy a Smart Glass appon keresztül a játékokhoz hozzáférünk windowsos okostelefonról vagy tabletről is.
Eddig, ha egy konzolgyártó előállt a maga következő generációs gépével, a régit szinte automatikusan a sorsára hagyta, pár kiadó még tessék-lássék elkészítette egy darabig az öreg vasakra is a játékai átiratait, de az új premierje egyben a régi halálát is jelentette. Most nem ez a helyzet, a Microsoft újradesignolt, olcsó Xbox 360-nal jön és ingyen játékokkal, az év legnagyobb játéka, az E3-ról egyébként hiányzó Grand Theft Auto 5 még a régi generációra jelenik meg, és egyébként is, tele a kiállítás PS3-on és Xbox360-on futó demókkal. Sőt, új trendként a még eggyel-kettővel régebbi konzolgenerációk klasszikus játékai térnek vissza remastered, hd, director's cut, és hasonló címkékkel a Zeldától a Final Fantasyig, mai szintre feltupírozott grafikával, de a régi játékélménnyel. Érdekes lesz látni, mennyire nyeri meg a retrosznobok tetszését a dolog.
Az Xbox-Playstation háború árnyékában egyre több érdekes kezdeményezés üti fel a fejét. A CES-en bemutatkozott Nvidia Shieldet újra kipróbáltuk, és egyre kiforrottabbnak tűnik, mintha egy hagyományos konzol kontrolleréből hajtogatnánk ki egy meglepően jó minőségű kijelzőt, ami ráadásul érintésérzékeny is. A játékfelhozatalon még van mit erősíteni, de a GTA Vice City jó kezdet volt, tökéletesen játszható, és erős cím is egyben.
Szintén kipróbáltuk az androidos csodakonzol Ouyát, itt azért elég éles volt a kontraszt még a jelen generációs konzolokhoz képest is, nem hogy az Xbone-PS4-vonallal összemérve. Viszont a hardver maga egy csoda, akkora az egész, mint egy mini hangszóró, egy 7-8 centi élhosszúságú kocka az egész, nagyon jól néz ki. A Sony és a Microsoft versenyt futhatna a formatervezőért, talán nem néznének ki úgy az ő új szuperkonzoljaik, mint egy lomtalanításban talált VHS-videomagnó. Új versenyzőként megismerkedhettünk az Unuval, ami egy androidos tablet és egy kontroller, a tévén lehet vele játszani és appokat futtatni. Tulajdonképpen a szegény ember Xbox One-ja akar lenni, bár a technikai részletekről és az árról még nem sokat tudni.
Ez pedig nagyon jó dolog. Miközben minden kiadó szorgosan nyomja a maga bejáratott brandjeit, idén mintha mindenki direkt ügyelne arra, hogy felmutasson legalább egy-két eredeti címet is. Titanfall, Destiny, Quantum Break, Division, The Crew, Murdered, Watch Dogs, Ryse, Beyond, Rain, hoppá, máris összecsaptunk egy levegővételre egy top10-es listát a legígéretesebb nem-folytatás, nem-feldolgozás játékokból, és még vagy kétszer ennyire futná két további lélegzettel. Ilyen se nagyon volt az elmúlt évek E3-ain. És még a folytatásoknál is akadnak olyanok, mint a Final Fantasy 15, amit a címén kívül az égvilágon semmi nem köt az előző részekhez.
Vagyis nyílt világ, nyitott játékmenet, arra mész, azt csinálsz amit akarsz, a játék világa majd reagál rád. Ilyen irányba megy el az Assassin's Creed, a Division, a The Crew, hogy három élesen eltérő műfajból említsünk példákat. Ezt nagyon nehéz és sok munkába kerül igazán jól megcsinálni, megbonyolítja a sztorimesélést, cserébe sokszorosára emeli a játékidőt, és ha igazán jól sül el, kijöhet belőle egy Grand Theft Auto vagy Minecraft-szerű klasszikus. Úgy tűnik, a játékosoknak kicsit tele lett a kollektív hócipőjük a Call of Duty-szerű, lineáris és rövid, interaktív filmnek inkább nevezhető játékokkal, ezért most mindenki az ellenkező pólussal próbálkozik.
Két-három éve bárki bárkinek az életére megesküdött az E3-on, hogy a mozgásérzékelős kontrollereké a jövő, minden a Kinect és a Move körül forgott, úgy nézett ki, a hadonászással irányítható játékokkal fog a videojáték túllépni a maga célközönségén, és bevonni a hardcore játékosok kishúgát, szüleit, de még a nagymamáját is. Aztán kiderült, hogy ugyanezt a közösségi oldalas, okostelefonos és tabletes játékok tették meg. Az idei E3-ra mintha elvágták volna a mozgásérzékelést, szinte kizárólag a Microsoft demózza az Xbox One új Kinectjét, de azt sem játékkal, hanem nyersen a technológia képességeit villogtatva. A nagy idei xboxos újdonság, a hangvezérlés eddig egyetlen játékban sem jött elő.
Az idei E3 egyik nagy tanulsága, hogy szinte minden játék elkészül minden létező platformra, ez alól csak azok a címek jelentenek kivételt, amelyeknél valamelyik konzol gazdája a kiadó. A fejlesztési költségek úgy elszálltak, hogy egy fél öngyilkossággal ér fel, ha egy konzolra jelenik csak meg, és ezzel lefelezi a saját potenciális vevőkörét. Halo és Super Mario-szintű bestsellereken kívül ma már nemigen engedheti meg magának ezt senki. Az exkluzivitást így csak olyasmik jelentik, hogy X konzolra jelenik meg először, vagy abban a verzióban lesz csak elérhető valami extra. Ez azt is jelenti, hogy a 80-90 százalékban átfedést mutató játékkínálat miatt az egyéb nézőpontok (ár, használt játékok futtatása, közösségi funkciók, vagy a Microsoft interaktív tévézése) lesznek a legfontosabbak a választásnál.
A Defiance még csak egy érdekes kísérletnek tűnt , mint egyszerre tévésorozat és online játék, aztán a Halo-tévésorozat bejelentése úgy látszik, elindította a lavinát, egyre jobban összefonódnak a játékok a tévével. A Rabbids Invasion egyszerre lesz játék, és rajzfilmsorozat, a Quantum Breakkel szintén valami fura tévéshow-játék hibrid születik. A végén még a Microsoftnak lesz igaza, és a játékkonzol tényleg átveszi a nappali szórakoztató központjának szerepét, és nem kell okostévét vennünk, mert a konzol azzá teszi a tévénket, amivé csak akarjuk.
A Nintendo Direct prezentációk olyanok, mint az Invention of Lying reklámjai. Az a film egy olyan világról szólt, ahol a hazugságot hírből sem ismerték, így a reklámokban is unott arcú színészeket mutogattak, akik a színtelen háttér előtt érzelemmentes hangon beszéltek arról, hogy magas kalóriatartalmú, közepesen finom, egészségtelen italt árulnak, de azért vegye már meg a kedves néző.
A Nintendo már korábban bejelentette, hogy nem tartanak sajtókonferenciát az E3-on, inkább videóüzenetben mutatják be a legújabb játékaikat. Ennek megvannak az előnyei is: például a lapszemlét készítő sajtós kolléga csak a hangzatos tulajdonneveket fogja megírni, a showelemek folyó szövegben már hatástalanná válnak. Ugyanakkor nem túl felemelő látvány bámulni a Nintendo elnökét, Ivata Szatorut, amint kifogástalan, háromrészes öltönyben, kifogásolható angolsággal, látható lelkesedés nélkül próbálja kitölteni az időt két trailer között.
Egy ilyen helyzetből csak akkor lehet jól kijönni, ha ezek a trailerek átütő erejűek. Hiába a puritán körítés, az érzelemmentes felkonferálás, ha a produktum magáért beszél. A Nintendónak pont erre lett volna szüksége: magáért beszélő, a bukdácsoló Wii U népszerűségét fellendítő játékokra. De ilyenek nem voltak.
A legjelentősebb videojátékos szakvásár, az Electronic Entertainment Expo általában azzal kezdődik, hogy a kapunyitás előtti napon a nagy játékkiadók és hardvergyártók sajtókonferenciát tartanak. Idén is így történt, de a Sonynál az új játékok bejelentése mellett történt valami más is: a cég fogott egy PS4-logós kamiont, azzal végighajtott a Microsofton, majd lefeszegette a Microsoft összetört testét a gallytörő rácsról, és sót dörzsölt a sebeibe. Vagy legalábbis valahogy így fogunk emlékezni 2013. június 10-re.
Pedig jól indult a nap a Microsoftnak. A cégnek éppen rosszul áll a szénája a játékosoknál, egyrészt azért, mert a múlt héten biztossá vált, hogy az új konzol, az Xbox One netkapcsolatot fog igényelni (csak 24 óránként, de akkor is), valamint hogy igen erős korlátok közé szorítja a használt játékokat (csak egyszer lehet továbbadni egy játékot, és csak ismerősnek), másrészt azért, mert a konzol májusi bemutatóján nem nagyon esett szó játékokról. A Microsoft minderre azzal reagált, hogy E3-as sajtóbemutatóját gyakorlatilag 100 százalékban a játékokra építette, igen kevés sallanggal, és hagyta, hogy a látottak magukért beszéljenek.
Még öt perc és kezdünk, mindjárt megírhatjátok, mekkora csalódás volt az egész – hergeli a népet a színpadról Peter Moore EA-nagyfőnök, majd hozzáteszi, hogy mosolyogjunk, mert a Spike TV egész Amerikában élőben adja a cég E3 előtti külön zártkörű show-ját. Ami persze rögtön idézőjelbe is teszi a zártkörű kifejezést, már ha a nézőtérre bezsúfolt 4000 újságíró nem tette volna. Moore otthonosan mozog a színpadon, hat éve ugyanitt még Microsoft-vezérként a karjára tetoválva jelentette be a Halo 2 megjelenési dátumát. Az Electronic Arts a játékipar legnagyobb futószalag-gyárosa, és bár minden évben megígérik, hogy jön a forradalom, az innováció meg a szuper új ötletek, valójában mindig csak új részek jönnek az olykor évtizedek óta futó sorozatokból. Hátha idén mégsem – mondta velünk született örök és menthetetlenül vak optimizmusunk.
Az Entertainment Software Association 1995 óta rendezi meg az E3-at, ami szinte rögtön a videojáték-ipar legjelentősebb expója lett. Az azóta eltelt évek során a show történetében volt számos felemelő, megdöbbentő vagy éppen végtelenül kínos pillanat, ezekből válogattuk össze a legemlékezetesebbeket.
Az E3 legnagyobb küzdelmének ígérkezik, infografikán mérlegeljük a két nehézsúlyú konzolt.
Egyértelműen a show legnagyobb kérdése; vajon melyik konzol licitálja felül a másikat, melyik tud ígéretesebb játékokat és képességeket felmutatni? Az okostelefonok és tabletek által szorongatott piacon a Sony és a Microsoft is előrefelé menekül, és nem egyszerűen szebb, jobb, gyorsabb konzolt adnak ki a mostani generációváltással, hanem mind a ketten megpróbálnak kicsit túllépni a videojátékokon. A Playstation erős közösségi jelenléttel és funkciókkal, az Xbox az interaktív tévézéssel. Végre nem tök egyforma játékgépek küzdenek a játékosok figyelméért, ami már önmagában borzasztó izgalmassá teszi a meccset. PS4-et ráadásul most lehet majd először élőben látni és kipróbálni, és mindkét konzol megjelenési dátuma és várható ára is most fog kiderülni.
A két nagy mellett háttérbe szorulni látszik a videojáték-ipar nagy öregje, a Nintendo. Amikor legutóbb ilyen helyzetben volt a japán cég, piacra dobta a Wii-t, amivel lazán lekörözte az összes konkurens konzolt, és elindította a mozgásérzékelős játékok divatját. A lendület nagyjából mostanra fogyott el, az utód Wii U egyelőre bukásnak tűnik, és az idei E3 előtt még az ilyenkor szokásos konferenciáját is lemondta a Nintendo. Azt valószínűleg ők is tudják, hogy a mostani felhozatalban nem elég, ha a szokásos Mario-Zelda-Pokémon köröket futják, és amíg a háttérben Mijamoto Sigeru, a videojáték-világ legnagyobb legendája osztja a lapokat a Nintendónál, mi nem félünk attól, hogy feltartott kezekkel mennek az idei E3 csatájába.
A barcelonai Mobile World Congress ideális tesztkörnyezet a legújabb technológiáknak és üzleti elképzeléseknek, mert az esemény 72 ezer látogatójának életét teljesen átszövi a hightech. A kongresszust szervező GSMA idén a fesztiválkártyákban is használt Near Field Communications (NFC) mögé állt, mert az iparág óriáscégei szerint a következő egy-két évben ez a technológia általánosan elterjed. A kiállításon tapasztaltak alapján nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy ez valóban így is lesz.
Február végén hűvös légáramlatok és zord öltönyösök terítik be Barcelonát, de a város éjszakai élete pezsgőbbé válik. A magyar cégek is ráéreztek a mediterrán ritmusra, és csupa szórakoztató dolgot vittek az idei mobilkongresszusra, az MWC 2013-ra. Akit nem érdekel a mobiltechnológia, azt mindjárt át is irányítjuk egy videoklipre, ami Haraszti Zsolt alkotása, a rendezvény egyik eseményén mutatnak be, és a Mobile World Centre állandó kiállításán sokáig megtekinthető lesz.
Az Ubuntu Linuxot fejlesztő Canonical az elmúlt másfél-két évben minden fontos technológiai kiállításon megjelent, és egyre nagyobb az ambíciója. A számítógépek után először csak a tévéket akarta meghódítani, utána a januári CES-en következtek az okostelefonok, most pedig a táblagépek kerültek sorra. Stratégiájuk lényege, hogy mind a négy kijelzőn elérhető legyen az Ubuntu. Az éppen zajló barcelonai mobilkongresszuson, az MWC-n azt mondták, reményeik szerint az Android és az iOS mellett az övék lesz a harmadik legnépszerűbb mobil operációs rendszer, és nem a Microsofté. Ez elég bátor kijelentés, de mit várjunk egy olyan cégtől, amelynek a tulajdonosa az űrben is járt?
Az MWC-n Google Nexus eszközökön mutatták be a rendszert, a mobilokra és a Nexus 10 táblagépre feltelepített verziót. A profi és látványos demó végignézése után váratlanul azzal a kérdéssel jött oda hozzám az Ubuntu egyik szakértője, hogy látja a Nexus 7 táblagépet a kezemben, akarok-e rá Ubuntut a konfekciós Android helyett. Ofkorsz! – vágtam rá gondolkodás nélkül, és tíz-tizenöt perc alatt ráhegesztették a gyári Android helyére. Adatvesztéstől nem tartottam, mert manapság minden fontos fájlt online tárhelyre is el kell menteni, vagy legalább érdemes mindenről biztonsági másolatot készíteni a felhőbe.
Nagy meglepetést nem okozott az Asus az új telefon-táblagép hibrid bejelentésével, mert mindenkit ezt várta a tajvani cégtől. A Padfone Infinity remek teljesítményt ötvöz az egyedi dizájnnal.
A telefonban négymagos 1,7 gigahertzes processzor, 2 gigabájt memória és 32 vagy 64 gigás tárhely található, és persze minden olyan szenzor és csip megvan, amit manapság be lehet építeni egy telefonba: NFC, GPS, wifi, bluetooth, HSPA+ és LTE. A kamerája f2.0 rekeszű, tehát ez is jól fotóz majd gyenge fényviszonyok közepette, a kijelző pedig 1920×1080 képponttal világítja meg az arcunkat. Ezt a telefont lehet belecsúsztatni az 5000 milliamperórás extra akkut tartalmazó 10,1 hüvelykes dokkolóba, amivel a készülék táblagéppé alakul át. Az ára húzós, kereken 999 euró.
Évről évre nő az okostelefonok teljesítménye, aminek az az eredménye, hogy a készülékek túlságosan bonyolultak az átlag felhasználó számára. Ez minden szinten érzékelhető: a hardverek, a szoftverek és a szolgáltatások is egyre komplikáltabbak.
Az NEC például kitalált egy telefont, aminek elöl és hátul is van egy-egy hatalmas kijelzője, és a szétnyitott készülék táblagépként funkcionál. Az Asus az összelegózható Padfone Infinityvel sokkolta a közönséget; ennek az alapja egy nagy teljesítményű telefon, amit egyszerűen csak be kell csúsztatni a hozzá tartozó tízhüvelykes kijelző dokkolójába. Máris vagy egy nagy méretű táblagépünk, amin full hd minőségben élvezhetjük a mozifilmeket. Az Alcatel pedig az olcsóbb Evo 7 táblegépet alakította ki úgy, hogy a felhasználó vehet magának egy wifis modellt, amibe utólag belepaszírozhat egy külön megvásárolható 3G modult. Ezek mind szuper eszközök, amennyiben a geekeket tekintjük célközönségnek, de az átlag felhasználó nem biztos, hogy bütykölgetni akarja a drága eszközét.
Fanyaloghatnak a folyton újabb technológiákra vágyó geekek, hogy a Nokia nem mutatott be új csúcskategóriás készüléket, de a finn gyártó ennél sokkal fontosabbat tett azzal, hogy szélesebb kör számára elérhetővé tette a Windows Phone 8 rendszert, a térképszolgáltatását és a fotós eszközeit. A hétfőn bejelentett négy új készülék közül a legdrágább modell bolti ára is bőven százezer forint alatt várható, míg a legolcsóbb – igaz, nem okostelefon – modell nagyjából négyezer forint lesz.
A Nokia 520 kesztyűben is használható négyhüvelykes érintőkijelzővel, 1 gigahertzes processzorral és 8 gigabájt tárhellyel lesz felszerelve, ami akár 64 gigabájtos memóriakártyával is bővíthető. A kamerája ugyanolyan lencsét használ, mint a Lumia 920, de az érzékelő felbontása csak 5 megapixel. A telefonhoz a Nokia Music szolgáltatást is hozzácsapják, amivel ingyen kapnak dalokat a felhasználók, és ehhez még csak regisztrálniuk sem kell semmilyen extra szolgáltatásra. A cserélhető hátlapú készülék jól áll az ember kezében, nagyon természetes érzés. A Lumia 520 az első negyedévben megjelenik, az ára adók és kedvezmények nélkül 139 euró, tehát hazánkban nagyjából ötvenezer forint környékén kerül a boltokba.
Valamivel többet kínál a Lumia 720, amelynek szokatlan felbontású a kamerája: 6,7 megapixeles. A Carl Zeiss lencse és az f1.9-es rekesz jobb minőségű fényképek készítését teszi lehetővé. Ennek elsősorban gyenge fényviszonyok közt látják majd előnyeit a leendő felhasználók. Az előlapi kamera széles látószögű, de csak 1,3 megapixeles.
A Lumia 720 egyik gyenge pontja lehet, hogy a 4,3 hüvelykes kijelző csupán 800x480 képpontot jelenít meg, noha ebben az árkategóriában már 1280x800 pixeles felbontás is előfordul. A Lumia 720 akkuja is indukciós, tehát a Lumia 920-hoz hasonlóan vezeték nélkül is tölthető. Ára 249 euró, ami hazánkban a 90 ezer forintos kategóriába helyezi.
Bár a Nokia idén már nem készít Symbian rendszerű mobilt, ez nem jelenti azt, hogy kiszállna az olcsóbb butatelefonok gyártásából. Sőt, a Nokia-vezér Stephen Elop éppen fejlődő országokban betöltött jó pozíciójukat erősített meg két új, nagyon olcsó készülékkel. A körülbelül 25 ezer forintos Nokia 301-nak lesz egy és két sim-kártyás változata, elérhető benne a vállalati levelezést is kezelő Mail for Exchange, és jobb hangminőség érdekében a telefon kiszűri a háttérzajt. De a legjobb fejlesztést a butatelefon kamerája kapta, azzal ugyanis panoráma- és sorozatfotót is lehet majd készíteni, ami nem tipikus ebben az árszegmensben.
A legjobb újítás az önarcképek készítését segíti: amikor magunk felé fordítjuk a kamerát, a készülék hangosan szól, hogy milyen irányba kell elforgatni, és amikor pont középen van a fejünk, akkor magától exponál. Ennek köszönhetően soha többé nem kell tiniknek a tükör előtt pózolniuk, ha magukat akarják lefotózni. Ennek a célközönségnek szól a Slam nevű funkció is, amely a fényképek gyors megosztását teszi lehetővé – csak szorosan egymás mellé kell helyezni két Nokiát, hogy a párosítás lépéseit nélkülöző bluetooth kapcsolaton keresztül osszuk meg a fotókat.
A legolcsóbb modell a Nokia 105, ami hazánkban legfeljebb második, tartalék telefonként lehet érdekes. Stephen Elop elmondta, hogy ez a világszerte százmilliók által használt Nokia 1280 utódja, és az elsődleges célközönsége az a 2,6 milliárd ember, akinek még nincs mobiltelefonja. A telefon 15 euró, vagyis nagyjából négyezer forint, és legfőbb tulajdonsága, hogy az akkuja akár egy hónapig is bírja.
A geekek látszólag hoppon maradtak, de bizonyos szempontból ők is profitálnak majd a most bejelentett készülékekből. Most 130 000 app érhető el a Windows Phone szoftverboltjában, és ahhoz, hogy ez a szám drámaian nőjön, minél több felhasználóra van szükség. Magyarán olcsóbbá, elérhetőbbé kell tenni a Windows Phone 8-at. És persze arra is számíthatunk, hogy hamarosan az új csúcsmodellt is bejelentik.
Most már kijelenthetjük, hogy a HP visszatért a mobiliparba, de a vasárnap bejelentett hordozható eszköz nem az, amit vártunk. Két hete arról írtunk, hogy egy Nvidia Tegra 4-es szupergépet készít az amerikai társaság, de ehelyett csak egy közepes alkatrészekből álló, viszonylag olcsó táblagépet mutatott be a barcelonai mobilkongresszuson.
A HP Slate 7 nagyon középszerű. Héthüvelykes kijelzője csupán 1024x600 képpontot jelenít meg, és mivel FFS típusú kijelzőről van szó, nagyon széles szögben látható a megjelenített tartalom, de a színek kicsit mosottas hatásúak. A hátlapi kamera 3 megapixeles képeket készít, a videotelefonálásra használható előlapi azonban csak VGA felbontású. A kétmagos, 1,6 gighertzes processzort 1 gigabájt memória és 16 giga tárhely egészíti ki, és nincs gépben sem NFC, sem GPS. Tulajdonképpen kimondható, hogy nincs benne semmi különleges.
A táblagépen Android fut, amit néhány aprósággal egészítettek ki. Például a Beats Audio szoftverével különféle fülesekre (fejhallgató, füldugasz) optimalizálható a megszólaló hang, a böngészőben megjelent "nyomtatás" gomb segítségével pedig közvetlenül a táblagépről printelhetünk ki a weboldalakat. A táblagépet áprilisban dobják piacra, de a 170 dollár kicsit sok lehet egy ilyen eszközért, vannak sokkal jobb alternatívák.
Az már kevésbé volt meglepő, hogy a Samsung bemutatta a Galaxy Note 8.0 nevű táblagépet, mert a társaság már januárban közölte, hogy lesz egy válasza a népszerű iPad Mini táblagépre. Az Apple gépét sok szempont alapján is lekörözi a Samsungé. Például a 8 hüvelykes kijelzőre tollal is írhatunk vagy rajzolhatunk, és van a gépben infraport, tehát a hangrendszerünket, tévénket is irányíthatjuk vele.
A Note 8.0 kinézetre olcsó, de meglepően kényelmes és jó fogású. Amíg a kezemben fogtam végig az volt az érzésem, hogy ideális mérete van a tévézés közben történő netezéshez. A műanyag burkolat alatt a dél-koreai gyártó Exinos 4 processzora dolgozik, négy mag 1,6 gigahertzen. Ezt még két gigabájt RAM is kiegészíti. Operációs rendszere Android 4.1.2, természetesen a Samsung TouchWiz UX kezelőfelülettel.
Az egyébként feltűnt már, hogy a mobilkongresszus nulladik napján főleg új táblagépeket mutattak be? És még nem is értem a felsorolás végére, hiszen a Lenovo három új tabletet hozott Barcelonába. Meg a januárban bemutatott, gyönyörű, acélburkolatú K900 készüléket, amiben egy erősebb Intel processzor lapul (erről holnap írok többet, miután részt vettem az Intel fejtágításán).
Szóval itt van három új középkategóriás táblagép, amelyek az Android legfrissebb verzióját futtatják. A legkisebb A1000-es nagyjából a HP Slate- 7-tel esik egy kategóriába. Kijelzője hét hüvelykes és 1024x600 pixeles, az Androidot kétmagos 1,2 gigahertzes processzor hajtja meg, és ebben az esetben is a Dolby Digital Plus hangrendszer számít a legkomolyabban hangzó extrának. De nem komoly ez sem, csak muszáj volt bedobni valami ismert márkanevet, hogy ne legyen olyan gyászos a kép. A közepes A3000 kijelzője hasonló méretű és felbontású, de az IPS technológia legalább egy kis minőséget is biztosít, és ez akár HSPA+ modemmel is kapható lesz.
A legjobb a sorozatban az S6000, de ez is egyértelműen a diszkont kategóriát erősíti, legalábbis az alkatrészei alapján. 10 hüvelykes a kijelzője csupán 1280x800 pixeles, négymagos processzora 1,2 gigahertzes órajelen ketyeg, és ennek is lesz HSPA+ változata.
Az elmúlt két év nehéz volt a Huawei életében, mert a korábbi háttérszereplő, amely leginkább megrendelésre gyártott más cégeknek készülékeket, fokozatosan felküzdötte magát az élbolyba. De a cég nem csak az eladások alapján akar a csúcson lenni. „A Huawei ugyanolyan ismert, vonzó és erős márkanév lesz, mint bármelyik másik, amelyikkel itt Barcelonában találkozunk" – jelentette ki az idei Mobile World Congress előestéjén magabiztosan Amy Lou, a társaság márkanevének globális menedzselésével megbízott igazgató.
Lou ugyanakkor azt is elismerte, hogy egy globális márkanév létrehozásához sok időre, pénzre és következetességre van szükség. Ennek érdekében indítják el a globális imidzsépítő kampányukat. Amy Lou azt már nem mondta ki, de józan paraszti ésszel is belátható, hogy a reklámhadjárat mellett egy ütős szupertelefonra is szükség van ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberek a Huawei névre. Ezt a szerepet pedig a vasárnap bemutatott Ascend P2 kapta meg.
Az évente Barcelonában megrendezett Mobile World Congress az iparág véleményvezéreinek legfontosabb fóruma. Tavaly a világ minden tájáról körülbelül 3500 vezérigazgató érkezett a rendezvényre, de az előadók között mindig nagyon kevés a nő – írja Belinda Parmar, a nők aktívabb szerepvállalásáért küzdő Geek Lady kampányszervezet alapítója.
Az idei mobilkongresszus nyitóbeszédeinek 27 előadójából csupán három nő (11 százalék), és az összes (250) előadónak 14 százaléka tartozik a gyengébbik nemhez. Belinda Parmar szerint ez felháborítóan rossz arány, és a világ legnagyobb rendezvényeinek foglalkozniuk kellene a nemiség kérdésével, valamint az egyenlőtlenséggel.
Azt a kérdést is a szőnyeg alá söprik ezen a konferencián, hogy – akár felhasználóként, akár fejlesztőként – milyen szerepük van a nőknek a technológiák világában. Egyetlen előadás sem érinti ezt a témát.
Azért lenne fontos a konferencián foglalkozni a nőkkel, mert az eseményről 92 ország ezerötszáz médiavállalatának háromezer újságírója tudósít. Köztük számos riporternővel, akik közül biztosan sokan magukénak éreznék és felkarolnák a témát. Parmar szerint elegendő lenne egyetlen délutáni előadás ahhoz, hogy többen foglalkozzanak a nemi egyenlőtlenséggel. Mások azonban radikálisabb megoldást javasolnak, hogy a férfi előadók is utasítsák vissza a felkéréseket, ha egyetlen nő sem vesz részt az előadássorozatukban.
Belinda Parmar azt a hibát is felrója a kiállítások szervezőinek, hogy gyakran alkalmaznak szexista marketingfogásokat, például engedik, hogy a kiállítók lengén öltözött lányokkal csábítsák a standjaikhoz az érdeklődőket.
Három éve bukkant fel a Huawei a mobilipari eladásokat ábrázoló grafikonokon. A kínai társaság a toplista kilencedik helyén indított, és a következő negyedévekben csak nem akart eltűnni onnan. Lassan tört magának utat az élmezőnyig, most a világ ötödik legnagyobb mobilgyártója, az okostelefonok piacán pedig megszerezte az előkelő harmadik helyet – a napokon belül kezdődő Mobile World Congress kiállítás környékén is megkerülhetetlen trend és beszédtéma a cég nyomulása.
A Huawei 2012 utolsó negyedévében maga mögé utasított olyan iparági nagyágyúkat, mint a Nokia, a HTC és a Blackberry – az okostelefonok piacán ez a három cég már nincs benne az első ötben. Mondjuk az is igaz, hogy három éve még az Apple is csak üde színfolt volt, most pedig már az iPhone viszi el a mobilipar nyereségének a zömét.
| 2012 4Q millió darab | 2012 4Q részesedés | 2011 4Q millió darab | 2011 4Q részesedés | éves változás | |
| 1. Samsung | 63.7 | 29.0% | 36.2 | 22.5% | 76.0% |
| 2. Apple | 47.8 | 21.8% | 37.0 | 23.0% | 29.2% |
| 3. Huawei | 10.8 | 4.9% | 5.7 | 3.5% | 89.5% |
| 4. Sony | 9.8 | 4.5% | 6.3 | 3.9% | 55.6% |
| 5. ZTE | 9.5 | 4.3% | 6.4 | 4.0% | 48.4% |
| Mások | 77.8 | 35.5% | 69.2 | 43.1% | 12.4% |
| Összesen | 219.4 | 100.0% | 160.8 | 100.0% | 36.4% |
| |
forrás: IDC |
Ha még jobban visszaugrunk az időben, akkor is találkozunk a Huawei nevével: a magyar mobilszolgáltatóknak ők szállították a 3G-modemek nagy részét. Ez viszonylag kényelmes pozíció volt, mert aki előfizetett laptopos mobilinternetre, automatikusan kapott hozzá egy Huawei modemet, nem kellett minden egyes vevőért megharcolni. Az eredményekből viszont az látszik, hogy innen is el lehet startolni, és a szolgáltatókkal kiépített szoros kapcsolat jó ugródeszka a fogyasztók meghódításához. Nyilván nem volt nehéz bekerítenie a szolgáltatókat, akik sokat akarnak profitálni a percdíjakon és az adatcsomagokon, de ehhez szükségük volt egy beszállítóra, aki olcsón ad nekik okostelefonokat.
Nagyon jó volt a Huawei időzítése, mert amíg az ipar veterán szereplői küszködtek, hogy lerakják a súlyos örökségként rajtuk ragadó butamobilok gyártását, kevésbé tudtak odafigyelni az okostelefonok nagy lendülettel felpörgő piacára. Ennek is szerepe volt a Motorola és a Nokia bukásában. Amikor a feltörekvő Huawei belépett a nagyok közé a ringbe, az okostelefonok piaca elkezdett éretté válni. Az eszközök olyan általános fogyasztási cikké kezdtek átalakulni, mint amilyen a mosógép és a villanyborotva. Ahogy kevesen tudnak félmilliót fizetni egy mindent verő Miele mosógépért, úgy az okostelefonok vevői közt is egyre többen keresték az ésszerű kompromisszumokat. A Huawei pedig nagyot ütött az ellenfeleibe a friss technológiák, a nem éppen kimagasló dizájn és az alacsony ár kombinációjával.
Bár a kiállítás hivatalosan csak hétfőn kezdődik el, vasárnap is lesz néhány rendezvény. A Huawei kora délután tart sajtótájékoztatót, az éjszakába nyúló MobileFocus rendezvényen pedig 27 kiállító kap extra bemutatkozási lehetőséget. Hétfőn kora reggel a Nokia indítja a hetet, a pletykák szerint végre megismerhetjük az első olyan Lumiát, amit több tíz megapixeles PureView kamerával szerelnek fel.
A CES kiállításnak sok hasonló show-val ellentétben nincsenek hivatalosan, a szervezők által megválasztott legjobbjai, ehelyett minden nagyobb tudósító weboldal magazin és tévé saját maga osztogat díjakat. Ez persze ahhoz vezet, hogy több tucatnyi show legjobbjai díj létezik, a kiállítás utolsó napján gyakorlatilag minden fontosabb standot ellepnek a matricák, hogy melyik terméket ki milyen díjra jelölte. A sok különféle díj közül az egyik, ha nem a legértékesebb a CNET amerikai hírportálé, ami hatalmas stábbal, és saját, helyszíni tévéstábban tudósít a kiállításról. A CES-legek választásának legsúlyosabb botránya tört most ki, amikor kiderült, hogy a CNET díjainak odaítélésébe belenyúlt a portál anyacége, és letiltatta a fődíj nyertesét, és egyenesen megtiltotta, hogy a portál többet egy szót is írjon róla.
A CNET szerkesztői szavazásán a Dish cég Hopper set-top boxa vitte el a show legjobb termékének címét, azonban a portál anyacége, a CBS amerikai tévécsatorna (közösen az NBC, ABC és Fox csatornákkal) éppen perben állt a Dish-sel, és azt szeretné elérni, hogy a Hopper ne kerülhessen kereskedelmi forgalomba. Ennek oka, hogy a set-top box a rögzített tévéadások visszajátszásakor automatikusan átugorja a reklámszüneteket, amit a tévécsatornák szerint erősen rontja az üzletüket, és jogilag sem tehetne meg a Dish. Előbbit senki nem vitatja, utóbbiról majd a bíróság fog dönteni.
A Verge értesülései szerint egyenesen a CBS vezérigazgatói irodájából jött az utasítás, hogy a Hopper nem nyerhet, sőt, ki kell zárni a versenyből, és többé egy szót sem írhat róla a CNET, mivel az anyacég érdekeit sérti, ha hírt ad a készülékről. Ironikus módon, néhány hete egy másik bírósági ügyben (a CBS-t azért perelték be, mert a fájlcserélők használatáról írt részletesen, és a vád szerint ezzel nem csak megtanította, de bátorította is az olvasóit az illegális fájlmegosztásra) a cég ügyvédei éppen azzal érveltek, hogy az sajtószabadság lényege éppen az, hogy mindenről írni kell, ami hírértékű, akkor is, ha az esetleg jogellenes dolgokra is felhasználható információkat tartalmaz.
A CNET megismételt szerkesztői választásán egyébként a Razer Edge gémer tablet nyerte meg a fődíjat, ami egybevág a portál olvasói szavazásának végeredményével is.
A legmeglepőbb sztárvendég: Bill Clinton volt amerikai elnök, aki a Samsung egyik sajtótájékoztatójának vendégeként mondott beszédet. Jól félre is vitte a témát: az egyik percben még ott tartott, mennyire jó dolog a technológiai fejlődés, aztán vagy tíz percig a fegyvertartás szabályozásának szigorítását taglalta.
A leghosszabb sor: A sajtószobában ebédnél. 11 óra körül már legalább 150-en álltak sorban, hogy délben kapjanak egy nyamvadt marhahúsos szendvicset. Az újságíró szörnyű éhenkórász fajta, a jelek szerint kortól, nemtől, és nemzetiségtől függetlenül.
A legabszurdabb pillanat: A mexikói „itt a piros, hol a piros” maffia egy rendőr felbukkanásának jelére fejvesztve bemenekül a Caesar's Palace-ba, es megpróbálnak elvegyülni. Beleértve az addig szerencsés nyerő játékosnak álcázott beépített embert is. A háttérben Celine Diontól szól a My heart will go on, ezer decibellel.
A legkeményebb akcentus: Boo-Keun Yoon, a Samsung-vezér alaposan ráerősített a sztereotípiára, miszerint az ázsiaiak borzasztóan beszélnek angolul, az előadásának közönsége mégis egy pisszenés nélkül itta, és próbálta értelmezni a szavait, és kameraerdő leste minden mozdulatát. A marketigbe fektetett több raklapnyi pénz meghozta az eredményét, a Samsung menő lett Amerikában.
Akiknek legjobban hiányozniuk kellett volna (de nem hiányoztak): Apple, Microsoft, Google és Amazon. A nagy négyes hivatalosan nem volt kinn, de mégis tele volt minden a termékeikkel, és folyton róluk beszéltek. Érdekes módon utóbbi háromról mindenki a legnagyobb barátság és tisztelet hangján, míg az Apple-t jellemzően ott ekézték, ahol érték.
A legerősebb plafon: Ami nem szakadt le, amikor Toshi Osawa Sharp-vezérigazgató azzal kezdte az előadását, hogy a cég remek évet zárt, és 2013 még jobb lesz. A Sharp valójában 5,6 milliárd dolláros veszteséggel, gyárbezárásokkal, és leépítésekkel zárta 2012-t, és a csőd szélén táncol.
A legviccesebb sajtóanyag: A Samsungé, amit egy NFC-csipes karkötőn adtak. Ez az a technológia, ami a Samsug telefonjaiban benne van, de az iPhone-ban nincs. És holtversenyben a Lockitron levű cégé, amit egy 3,5 colos floppy lemezen adtak (persze nem a lemezen volt a sajtóanyag, hanem a címkén szereplő webcímen, de a nosztalgiától párás szemű újságírók vitték, mint a cukrot).
A legkínosabb elszólás: Jen-Hsu Huan, az Nvidia vezérigazgatója a cég nagy durranása, a saját kézikonzol bejelentésekor rossz nevet mondott, Shield helyett Thort.
A leggázabb marketinges duma: A Sharp sajtótájékoztatóján hangzott el, egy amerikai vásárlójuk hálálkodását idézte az egyik fejes, ami szerint amióta 70 colos Sharp tévéjük van, a filmnézés sokkal jobb hangulatú, és a tévé újra összehozta a családot. Meg kell a szívnek szakadni.
A legviccesebb félreértés: Egy kínai cég standjánál az újságírói belépőn szponzorként szereplő Best Buy logó miatt azt hitték, a nagy amerikai áruházlánc embere vagyok, és mindenáron el akarták érni, hogy rendeljek meg százezer neonzöld, Gangnam Style-ra táncoló minirobotot. Nem rendeltem. Szomorúak voltak.
A leggagyibb reklámszlogen: „Oral is better”, vagyis szájjal jobb. A Voco nevű cég hirdette ezzel az élő beszéddel irányítható zenestreamelő rendszerét. Szegény hoszteszlányok a negyedik napon bár biztos kibírták röhögés nélkül a látogatók tréfálkozását a témában.
A legmegdöbbentőbb szám: 1,76 milliárd, ennyi alkalmazást töltöttek le karácsony hetében Amerika iOS- és Android-felhasználói. Csak karácsony napján 17,4 millió okostelefont és tabletet aktiváltak, csak az USA-ban – hangzott el egy mobil ökoszisztémákkal foglalkozó előadáson.
A legkellemesebb meglepetés: Csak egyszer találkoztunk a borzasztó hungry-Hungary szóviccel (az is a Heart Attack Grill pincérnője volt, neki meg elnézzük), és szinte mindenki, akivel csak beszéltünk, tudta, hol van Magyarország, nem keverték Budapestet Bukaresttel, és hasonlók.
A legbőkezűbb osztogató: A kínai Hisense, ami minden nap 50 hüvelykes led-tévéket sorsolt ki a standján a látogatók között. Nem volt 4K, ezért be sem álltunk a sorba.
A legjobb koncert: Maroon 5 a Qualcomm sajtópartiján. Igaz, csak három számot nyomtak le, és a CES-en potenciális vetélytársként megjelenő rock- és popsztárok (50 Cent, Lemmy a Motörheadből, Will.I.Am a Black Eyed Peasből) egyike sem zenélt, csak a nevükkel hirdetett termékeket reklámozták.
A legnagyobb telefon, tablet és tévé: Sorrendben 6.1, 27, és 150 hüvelykes képátlóval bírt. Magyarán a telefon akkora, mint egy kisebb tablet, a tablet akkora, mint egy kisebb tévé, és a tévé akkora, mint egy kisebb alföld.
A legnagyobb fejlődés a nyelvtudásunkban: Amikor kiderült, hogy a Nikont az amerikaiak nájkonnak ejtik.
A legidegesítőbb vizuális környezetszennyezés: Hello Kitty mindenhol, telefontokon, fülhallgatón, notebooko, pendrive-on, MIN-DEN-HOL. És a háttérben Gangnam Style, óránként hatszor.
A legkínosabb beismerés: Gary Shapiro, a kiállítást szervező CEA vezetője újságírói kérdésre bevallotta, hogy biztos tök jók ezek a 4K-tévék, de ő valójában már évek óta nem néz tévét, mert a felesége nem engedi.
A legtöbb névrokon: Pontosan 218 olyan kiállító céget számoltunk meg a CES hivatalos katalógusában, aminek a neve úgy kezdődött, hogy Shenzen.
A legjobb párhuzamos kiállítás: Potato Expo a Caesar's Palace-ban. Hogy az amerikai krumplitermesztők éves kongresszusát miért Las Vegas legmenőbb kaszinójában tartják Idaho végtelen burgonyaföldjei helyett, rejtély. És legalább egy évig az is marad, mert mire belebotlottunk, a sajtóregisztráció rég lejárt, a sima látogatói belépőre meg sajnáltuk a 899 dollárt.
Mondhatják az orvosok, hogy mindig legalább két percen át kell fogat mosni, ezt senki sem méri stopperrel. Ezért tulajdonképpen jó, ha a digitális fogkeféből pontosan két percen át szól Justin Bieber, Psy vagy az LFMAO, mert a dalok ott tartják a tiniket a mosdóban. Csak akkor van baj, ha inkább mikrofonként használják a fogkefét.
Képes összeállításunkban van még horrorisztikus baba, amit saját gyermekünk arcképéről mintázhatunk, mell alakú izzó, gyilkos fényágyú, minden eddiginél olcsóbb Windows 8 hirdetés, és még sok egyéb a nemzetközi CES 2013 kiállításról.
Ne tétovázzon, kattintson!