Augusztus közepén az Apple törölte az iTunes-ról Alex “Infowars” Jones podcastjait. A dominók azonnal elkezdtek dőlni: követte a lépést a Facebook, a YouTube, a Spotify, és még pár kisebb online szolgáltató, aztán a hatóságok is beszálltak, és kilőtték a Jones műsorait sugárzó rádióadót. Amerika, és talán a világ első számú álhír- és konteóterjesztőjét gyakorlatilag 24 óra alatt elvágták a közönségétől és a bevételi forrásaitól. Jones egyébként 19 éven keresztül futtatta az Infowarst aránylag háborítatlanul, egészen szürreális képtelenségeket terjesztve, és a gyűlöletbizniszből, illetve a többnyire hatástalan csodaszereket áruló boltjából szépen megszedve magát, de csak most lépett fel ellene hirtelen vagy féltucat cég egyszerre.
Alex Jones ezzel hatalmas és fényes győzelmet aratott: mostantól ugyanis mártírnak állíthatja be magát, akit a gonosz óriáscégek és kormányok elhallgattatnak, mert nem tetszik nekik, hogy feltárja az igazságot. Az más kérdés, hogy a mártírság jellemzően elég keveset hoz a konyhára, hiába néznek rá a konteóhívők még sokkal nagyobb tisztelettel és áhítattal, mint eddig. Jonesról pedig sokat elmond, hogy egy korábbi perben védekezésként simán bedobta, hogy az online személyisége csak egy karakter művészi megformálása, épeszű ember nem veheti komolyan, amit ebben a szerepben mond, és különben is, Jack Nicholsont sem ítélik el amiatt, amit Jokerként tett vagy mondott anno az első újkori Batman-filmben.
Ezzel nagyjából párhuzamosan a facebookos alternatívmedicina-oldalak között is szétcsapott a közmondásos banhammer: nagyjából 80 ilyen, veszélyes egészségügyi téveszméket terjesztő oldalt töröltek a Facebookról minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Az áldozatok között olyanok vannak, mint a Just Natural Medicine (1 millió követő), People's Awakening (3,6 millió), a Natural Cures Not Medicine (2,3 millió), a Conscious Life (1,1 millió), vagy a Collectively Conscious (900 ezer), Ők most természetesen kórusban kiabálnak cenzúrát és gyógyszerlobbit, és panaszkodnak, hogy a Facebook tönkretette a megélhetésüket. Az ismeretlenül csengő nevekből és a követőszámokból azért látszik, hogy nem az igazi nagyvadakkal kezdték a tisztogatást: továbbra is él és virul például Gwyneth Paltrow színésznőből lett ezoterikus-áltudományos egészségguru Goop nevű oldala, vagy a hírhedt Food Babe (róla itt írtunk bővebben).
A történetnek itt még nincs vége, de így is sokkal nagyobb jelentőségű, mint egy sima vihar az álhírekre és gyűlölködésre fogékony közönség, az őket napi betevővel ellátó kamumédia, meg az ő pénztárcáik közti Bermuda-háromszögben. Azt látjuk ugyanis, hogy a közösségi média óriásai éppen most mondanak le a szólásszabadságról.
Na, itt álljunk is meg egy pillanatra: a vélemény- és szólásszabadság, mint a demokrácia egyik legfontosabb alappillére, elsősorban az államra, a mindenkori hatalomra vonatkozik. Maradjunk az amerikai példánál, hiszen amerikai cégekről beszélünk. A szólásszabadság odaát kiemelkedően erős védelmet élvez, például simán működhet a Ku Klux Klán, vagy a sátánista egyház, utóbbi állíthat szobrot Baphomet démonhercegnek, és szervezhet játékos délutáni programokat iskolásoknak. Amíg nem követnek el bűncselekményt, nincs ezzel semmi gond, mondja ki az alkotmány első kiegészítése. Sőt, ez éppen hogy megvédi a médiát: magáncégekként azt írnak, és arról hallgatnak, annak adnak szót, és attól veszik el, ahogy csak úri jó kedvük tartja. Az állam nem szólhat bele abba, hogy egy kiadó mit mond és mit nem mond; ha megtenné, az cenzúra lenne, és áthágná vele az alkotmányt.
Mindez alól persze vannak kivételek - rágalmazás, becsületsértés, személyes adatokkal visszaélés, gyűlöletbeszéd -, és persze minden ország máshol húzza meg ezeknek a határait, de ettől még az alapfelállás az, hogy
A Facebook, a YouTube, az összes közösségimédiás cég úgy korlátozza a szólásszabadságot, a saját háza táján, úgy tilt ki a felületéről tetszőleges tartalmakat, ahogy jólesik, ezzel semmilyen törvényt nem sért.
Ha jobban belegondolunk, mindig is tettek ilyesmiket, a szólásszabadság korlátozása például a meztelenkedés, vagy a korhatáros tartalmak szűrése. Ha a Facebookot médiacégnek tekintjük, az Infowars kidobása nagyjából olyan, mintha a New York Times nem adna saját rovatot Alex Jonesnak. Megtehetik, szívük joga, szerkesztői döntés. Ennek ellenére a közösségi médiában hagyományosan nagyon erős (volt) a szólásszabadság, ezért is nőhettek olyan nagyra, mert mindenki szabadon elmondhatja, amit gondol, és az nagyon sok emberhez juthat el.
Csakhogy: ez nem azért alakult így, mert törvény kötelezett volna rá akárkit, hanem mert üzletileg ez érte meg a közösségimédiás cégeknek, ez vonzotta a legtöbb felhasználót. Ezt a hozzáállást sokáig körömszakadtukig védték is, facebookos illetékesek nyilatkoztak olyasmiket, hogy tévedésből vagy akár szándékosan hamis dolgokat mondani valójában nem ellenkezik az oldal alapszabályaival, és kik ők, hogy meghatározzák, mi az igaz, és mi a hazugság. Mark Zuckerberg egy interjúban azt mondta, őt személyesen zsidóként mélységesen felháborítja, hogy vannak, akik tagadják a holokauszt megtörténtét, de nem fog embereket kidobni a Facebookról csak azért, mert mást gondolnak mint ő.
Az persze ma már jól látszik, hogy itt többről van szó, mint egyszerű véleménykülönbség: az álhírek rosszat tesznek az egész világnak, extrém esetben konkrét emberéletekbe kerülhetnek, függetlenül attól, hogy azokat őszinte hitből, naivitásból, vagy cinikusan, pénzkereseti céllal terjesztik. A Facebook és a YouTube túl nagy lett, azzal túl nagy lett a hatalmuk is, azzal pedig a pókemberi bölcsesség szerint a felelősségük. Az, hogy mostanában a közösségi média elkezdte kitakarítani a szemetet, nem cenzúra, nem véleménydiktatúra, hanem ennek a felelősségnek a felvállalása, a káros tartalmak kiszűrése (persze ez sem puszta önzetlen jószándékból, hanem azért, hogy a hirdetőknek továbbra is kedves felület maradhassanak).
Ki mondja meg egy tartalomról, hogy az káros-e? Hol végződik a karcos vélemény, és hol kezdődik az uszítás? Mikor válik a természetgyógyászattal való kísérletezés az orvostudomány megtagadásává és emberek egészségének kockára tételévé? Meddig ártalmatlan idiótaság a chemtrailben hinni, és hol jön el az a pont, ahol egy idióta tényleg megpróbál kárt okozni egy repülőgépben emiatt? Mi van, ha valaki a vallásszabadság pajzsa mögül terjeszt káros tartalmat? Mi van, ha károsnak minősít valaki egy olyan tartalmat, amit máshol törvény véd, vagy egyenesen ír elő (lásd például azokat az országokat, ahol halálbüntetés jár azért, ha valaki felvállalja hogy meleg)?
Na ezek azok a kérdések, amikre egyszerűen nincs épkézláb válasza se a Facebooknak, de a YouTube-nak, se senkinek. Hiába a szép alapelvek (“Mindenkinek joga van saját véleményhez, de senkinek nincs joga saját tényekhez.” - mondjuk Trump megválasztása óta ez sem feltétlenül van így), a gyakorlati megvalósítás nagyon hamar eljut a szürkezónáig, ahol óhatatlanul is emberek véleménye, ízlése, temperamentuma dönt tiltás és elfogadás között. Ez pedig nyilván nem jó. Itt szokás jönni a mesterséges intelligenciával, mint jolly joker megoldás, de tegye csak fel a kérdést bármilyen programozónak, hogy mikor jutunk el oda, hogy egy algoritmus megbízhatóan felismerje az iróniát és a szarkazmust. Azt fogja mondani, jó vicc, az emberek 90 százaléka sem ismeri fel, és teljesen igaza lesz.
A Facebook ezért első körben biztosra megy, és csak azt gyomlálja ki, amiről nagy biztonsággal ki tudja jelenteni, hogy tényleg kárt okoz. Az Infowars tökéletes példa, hiszen az ott népszerűsített összeesküvés-elméleteknek nem egyszer volt látványosan borzasztó következménye. Mint például amikor valaki fegyverrel ment be egy pizzériába lövöldözni kiszabadítani Hillary Clinton pedofil-sátánista szektájának gyermek-szexrabszolgáit; vagy amikor a Sandy Hook-i iskolai lövöldözés után Alex Jones kijelentette, hogy az egész megrendezett akció volt színészekkel, hogy a kormány a fegyvertartási törvényeket szigoríthassa. A halott gyerekek szüleire példátlan gyűlölethullám zúdult, halálos fenyegetéseket kaptak, volt akinek többször el is kellett költöznie, de újra és újra lenyomozták a lakcímét és megtalálták a fenyegetésekkel. Emiatt egyébként Alex Jones éppen bíróság előtt áll, és az ítélet alaposan felforgathatja a rágalmazással kapcsolatos amerikai jogi helyzetet, meg úgy általában a szólásszabadság fogalmát. (Jelenleg az ilyen témájú sajtóperek 70-es évekbeli precedensek alapján zajlanak, amelyek nyilván nehezen értelmezhetők a közösségi médiára; ráadásul éppen Jones országos cimborája, Trump elnök akarja szigorítani a szabályozást.)
A Facebook most azon van, hogy külsős, megkérdőjelezhetetlenül objektívnek tartott, független, civil tényellenőrzőkre építse az oldal állandó takarítását, illetve a saját felhasználóit is egyre jobban bevonja ebbe. Már el is indult az a program, amiben a felhasználók megbízhatóságát pontozzák: aki rendszeresen olyasmit jelent álhírnek, amiről kiderül, hogy tényleg az, kiemelt pozíciót kap, és jobban odafigyelnek a szavára. Kicsit Black Mirror, de akár működhet is.
A közösségi média óriáscégei tehát eltökéltnek látszanak, hogy annyira meghúzzák a szólásszabadság határait, hogy a látványosan és egyértelműen káros tartalmak kívülre kerüljenek. Ott pedig további sok szerencsét kívánnak nekik, keressenek olyan felületet, ahol belefér, amit terjesztenek (egyébként vannak ilyenek, nem csak az orosz vk.com-ra gondolunk, de indult már direkt “felébredteknek” anti-Facebook, Trooth néven, rendkívül vicces). Ez rövid távon nyilván sokat fog segíteni a facebookos tartalmak általános színvonalán és megbízhatóságán - de közel sem tökéletes megoldás. Ha egy ládányi almából kidobáljuk a nagyon látványosan rohadtakat, az összkép persze sokkal szebb lesz, de ettől simán ott marad egy csomó kukacos, és kellemetlen meglepetések várhatnak, ha beleharapunk.
Csakhogy a Facebooknak nem érdeke az, hogy minden hülyeséget kipurgáljon.
Itt nem magasztos eszmékről van szó, hanem milliárd dollárokról, és a közösségi médiában mindenki éppen csak annyira akar takarítani, és meghúzni a vállalhatatlan tartalom határait, hogy azzal a lehető legjobban járjon. Ha mondjuk a Facebook kihajítja Alex Jonest, azzal eléri, hogy:
A. Alex Jones hardcore hívei is lelépnek az oldalról, vagy legalábbis rosszabbul fogják magukat érezni, és kevesebb időt töltenek ott,
B. Azok a felhasználók, akiket idegesítettek az Infowars hülyeségei, jobban fogják érezni magukat,
C. A hirdetők, akiket zavart az Infowars-féle tartalom, szintén.
Amíg a három hatás aránya úgy néz ki, hogy A < (B + C), addig az Infowarsnak mennie kell, ezt diktálja a matek, meg az üzleti logika. És itt jön a következő probléma:
Helyettesítsük csak be az előző képletbe mondjuk a homeopátiát. Amiről az a tudomány szilárd álláspontja, hogy hatástalan, tehát az olyan esetekben, amikor nem egy magától is elmúló náthára használják, hanem komoly bajt akarnak kezelni vele a valódi orvosi ellátás helyett - na, az ilyenekről objektíve kijelenthetjük, hogy káros. Pláne az olyan alternatív slágergyógymódokról, mint a valóságban teljesen hatástalan, sőt, konkrétan nem is létező méregtelenítés vagy lúgosítás.
A Facebook sosem fogja kitiltani ezeket, mert túl sok a támogatójuk (ennyire ijesztően népszerűek), és a velük kapcsolatos hirdetésekben is túl sok pénz mozog, így végső soron csak veszítenének a szűréssel. Marad a kissé álszent hivatkozás a szólásszabadság szent eszméjére, meg hogy virágozzák minden virág.
Na és mi a helyzet a Facebook magyar fertályával? Hát, hozzánk ezek a dolgok mindig némi fáziskéséssel szivárognak be, és bár magyar nyelvű moderáció van a Facebookon (még ha kicsit furán is működik), magyar factchecking nincsen. Nagy előrelépés lenne, ha a Facebookkal együttműködő, és most 14 országra kiterjedő International Fact-Checking Networkbe bekerülnének magyar tényellenőrző és álhírvadász szervezetek is. Ha ez megtörténik, a mostani trendekből ítélve valószínűleg cudar idők fognak járni az áltudományos-ezoterikus “minden nap más gyógyítja a rákot” mottójú oldalakra, és az álhír-univerzum rejtőzködő, jó eséllyel orosz hátterű kamuoldalaira is. A kormány propagandagépezetére - hiába van papírjuk arról, hogy álhírekre építenek -, már nem valószínű, legfeljebb egy-egy kisebb letiltás (és az ezzel járó, menetrendszerű, és roppant szórakoztató felháborodási hullám lakájmédia-szerte) várható. Itt megint győz a Facebook-matek: ami túl népszerű, túl nagy konfliktussal és hirdetések kiesésével járna, azzal ne álljunk le komolyabban verekedni.
Ettől függetlenül arra jó esély van, hogy Mark Zuckerbergből és a Facebookból záros határidőn belül Soros Györgyhöz hasonló, karikatúra-szerű gyűlöletcélpont főgonoszt fog rajzolni a Fidesz-média a saját rajongói számára.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)